Az Antilop-szigeten a ranch-nál délebbre még nem jártunk. Most csak egy rövid túrára volt időnk napnyugta előtt.
Leparkoltunk és elindultunk délre.
A déli szigetcsúcs meglátogatása ekkor hivatalosan is felkerült terveink közé.
Az út könnyű volt és a táj szép.
Arra direkt figyeltünk, hogy ne menjünk arra, amerre bölények vannak, úgyhogy a Molly Melle nevű hegyet kihagytuk. (Valamiért a pusztában magányosan vándorló mormonok minden mellre emlékeztető hegyet Mollyról neveztek el.)
A hegytől jobbra látható bölények miatt nem arra mentünk.
Azok a távoli hófödte hegyek már a tó túlpartján, a Marina felett magasodnak. Odáig se terveztünk most menni.
Most csak sétáltunk és amikor már majdnem teljesen besötétedett, visszafordultunk.
Ekkor láttuk először a tóparti agglomeráció fényeit. Máshol megszokott a tópartok ilyen látványa, a Nagy-Sós-tóról ez azonban csak ritkán látszik.
- Figyelj a bölényekre hazafele.
- Ugyan, a bölények ilyenkor alszanak - mondtam aztán beleléptem a fékbe.
"Alvó" bölények sorjáztak át elöttünk az úton.
- Biztosan alvajárók! - sóhajtottam.
A bölényekről csináltam egy rövid, háromperces filmet, azt itt lehet megnézni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése