Brassói napernyők

- Mi az a fara zahar? - kérdezte Á a brassói fagyizóban.

- Cukormentes.

- Menjünk.

Továbbmentünk szokásos fagyizónkba. Fagyiztunk és sétáltunk a Kapu utcán, néztük az embereket és megakadt a szemem egy napernyőn.

Brasov, regale oraselor in Romania.

Nagyon tetszett.

Aztán eszembe jutott, valami ilyesmit én már láttam itt. Akkor Brassó a világ egyik legjobb városa volt.

Tizenvalahány év után is folytatódik ez a zseniális reklámkampány.

Örültem neki.

És a fagyi is nagyon finom volt.

Brassó falai

- Ez nem is fal, ez kapu - morogtam a Katalin kapu láttán. 

A mai terv a városfalak körbejárása volt. A Takácsok bástyáját és az déli falakat már láttuk, most az északi várfalakat néztük meg.

A séta e szakasza, hasonlóan a Takácsbástyáéhoz, egy alig észrevehető, sorompóval lezárt átjáróval kezdődött egy parkoló végén.

Aztán máris a középkori falak és a hegyoldal között voltunk.

- Ez a patak büdös - állapítottuk meg. Nem tudom, borvíz-e vagy csatorna, de határozottan erős szaga volt.

Nagyon sok maradt meg Brassó középkori városfalaiból, de valahogy e falak csak a helyi köztudatban vannak benne.

A patak partján nem nagyon láttunk turistákat.

- Van itt két torony, nézzük meg őket?

- Nézzük! - és elindultunk felfele a hegyen.

Takácsbástya

Mellékutca végén zsákutca mélyén jellegtelen félig nyitott jelöletlen kapu.

- Ez az! - örvendtem, de nem voltam biztos a dolgomban. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint Brassó egyik legérdekesebb erődítményének bejárata.

A Takácsbástya nemcsak Brassó legérdekesebb erődítménye, hanem a legeldugottabb is. Véletlenül nehéz megtalálni. Tanusíthatom, direkt se könnyű.

A legtetejére sajnos már nem lehet felmenni: félnek, hogy a hatalmas, erődtemplomokra emlékeztető faalkotmány hű marad hagyományaihoz és leomlik, mint ahogy a 18. század elején tette egy földrengés után.

A folyosók, gyilokjárók, lépcsőházak labirintusában járva időnként éreztük, hogy az egész épület szívünk dobbanásának ütemére remeg.

Hiába nyugtattam magam, hogy jól építkeztek az öregek, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a fél erőd nem véletlenül van lezárva.

A Takácsbástyát, ahogy neve is mutatja, a takácsok céhe védte. A jórészt 1500-as években emelt bástya önálló erődként is működhetett és ma Brassó talán legérdekesebb erődítménye. Szerintem jobb, mint a városfalak, vagy a Katalin kapu vagy a Fekete és a Fehér-torony.

Be lehet jönni (ellentétben általában a többi bástyával), mert nagy, van hol összevissza mászkálni és nincsenek is sokan.

Talán mert nem találják meg. 

Ha tudják, hogy létezik.

Még az is lehet, hogy ingyen is van. Ez nem volt világos, mert Brassó Megye Múzeumát amúgy is meg akartam nézni a város óriási makettje miatt. Valószínű, ha oda nem megyünk be, ezért nem kell fizetni.

De nem kérdeztük meg: a város 1896-os makettjét érdemes megnézni, csakúgy, mint később a kilátást a bástya tetejéről.

Remekül látszanak a városfalak, a környező bástyák és valami látszik a belvárosból is. 

A Fehér- és a Fekete-toronyból jobb a kilátás, de ez a bástya sokkal érdekesebb.

Rég voltam, megérte visszajönni.

Legközelebb talán helyre lesz állítva az egész épület.

Vagy addigra összedől.

Autóetetés

Eddig azt hittem, csak én mondom azt, hogy “megetetem” az autót, de az “alimentare” kifejezés láttán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.

Régi részletek

- De szép régi ablak! Hogy maradt ez meg ennyi ideig? Hogy nem törték össze közel száz év alatt?

Brassóban járva több békebeli ablakot láttam és ez volt a legszebb. 

Aztán persze elkezdtem gondolkodni, mert néha szoktam. Miért is írtak volna rá franciául. 

Szóval nem volt régi, valamikor 2020 körül ment tönkre a szálloda amit pár évvel korábban alapítottak. 

De a másik! - gondoltam - Az biztos eredeti száz éves!

Azon rajta volt a Kapu utca német neve, Purzengase. (Majd a jövő történészei vakarhatják a fejüket, hogy a magyarul a  elnevezett utca hogy lett Purzen németül, hát úgy hogy a latin Porta az elpurzant. Az utca román neve meg majd végképp feladja a leckét: Strada Republicii.)

Szóval ez első pillantásra történelminek nézett ki, addig amíg jobban meg nem néztem. 

- Ezért nem láttam ezt régen - csaptam a homlokomra - mert nem régi. 

Ez egy menő, modern étteremből maradt vissza miután az is kipurcant. 

Szerencsére maga a Kapu utca az örök. 

A hipszter szakáll feltalálói

Amikor beléptem a Fekete templom oldalkápolnájába, egy elfeledett emlék mozdult meg bennem: mindig is lenyűgöztek a szász szarkofágok, domborművel és itt egy szép “gyűjteményt” lehetett látni. 

Ahogy néztem ezeket a szigorú fickókat, egyik gondolatom az volt, hogy én mindig lefagylaltoznám ezeket a szakállakat (még jó, hogy akkoriban a fagylalt nem volt tömegcikk), a másik, hogy végre megleltem azokat, akik feltalálták a hipszter szakállviseletet. 

Drakula tematika

Brassóban jóban erősebb volt a Drakula-tematika, mint régen. Régebben ez Tölcsvárra (Bran) korlátozódott (majd teszek be linket, amikor nem telefonról pötyögök, betettem). 

Most már mindenütt vannak vérszívók. 

Lehet, azért, mert tényleg több a vámpír. Az egyik maradványait meg is találtuk, miután kilépett a napra és elégett. Láss fotó. 

Idegenvezető a templomnál

- Egy fontos oka van, hogy itt álltunk meg - mondta az idvez a brassói Fekete templom oldalánál. 

Az okot én pontosan tudtam. Nem mert az itteni oldalkapunál lehet szerinte megfigyelni az 1689-es tűzvész nyomait a kövön, hanem mert - szerintem - ez volt a templom környékén az egyetlen hely, ahol a tűző napra lehetett tenni a csoportot. 

Hiába no, minden pályán előfordulnak szadisták.

Emlékek

Valahol vannak papírfotóim, amik régebbiek, mint ez a két Brassóban készült digitális fotó. 

Kettejük között 17 év van. 

Van egy, ami azt hiszem, harminc éves. Csak nem tudom, hogy hova tettem. 

Reptér

Mielőtt indultunk volna Brassóba, gondosan megnéztem, mit kell a társaság nem-EU-s tagjainak tenni repüléskor. A WIZZ Air honlapja egyéttelmű volt:

1. If you hold non-EU travel documents, please proceed to the check-in counter to have your documentation checked and your boarding card stamped.

Szóval ha nem EU-s a dokument, akkor oda kell menni a check in-hez. 

Odamentünk. 

Egy szimpatikus fiatalemberült ott. 

- Beszállókártya kéne? - fogadta köszönésem. 

- Az van, EU-n kivüli útlevelünk van. 

- Akko’ minek jött ide?

Elmondtam. 

- Akko’ itt volt. 

Békebeli tábla

Kismaroson láttam meg A Tökéletes emléktáblát:

“Vilcsek Gyula (1853-1934). A Kismaroson 45 évig szolgáló tanító 1903-ban építette e házat és élt benne haláláig.”

Annyira örültem neki. 

Tank a Bálnában

Meglepve láttam a Bálnánál a tankot és egyből a ellopták az oroszok a tankot című slágert kezdtem dúdolni. 

De miért van a csaknem győzhetetlen tank körbekerítve és miért vigyáz rá biztonsági őr?

Tudom, itt már loptak tankot és hát lehet, hogy gondos kezek elvinnék a lánctalpakat a MÉH-be. 

Csárdák elmúló dicsősége

Tihanyban, Szántódon több elhagyott csárdát láttam. Másoknak felismertem a hült vagy átépített helyét. 

Változik a világ, épp nem divat csárdába járni, nem az az étel a menő, amit ott lehet kapni. (Láttam valahol egy “fine” csárda hírdetést, de nem győztem elég gyorsan mutogatni a rontáselhárító jeleket. A csárda és a fine dining műfaja az nekem nem jön össze. Elképzeltem két szál művészi petrezselyemlevél közt egy karamellás szósszal leöntött, kupicában tálalt öhömöt.)

Az egykori csárdák néha mű-vészi dekorációját itt-ott újrahasznosítják. 

A világ változik. 

De addig amíg van, most megyek és eszem valamit egy csárdában. 

Tizenöt kilométer gyaloglás után megérdemlem. 

Milyen cég cégére?

Milyen cég cégére? (Megfejtés lejjebb.)

1. Orsi fehérnemű. 

2. Órás. 

3. Csavartcsöves szolárium. 

4. Fodrász. 

5. Kozmetikus. 

Csavartcsöves szolárium. Akármi is az. 

Az oroszok már a klubban vannak

Nézegettem a balatoni fotókat és jegyzeteket. Az a gond, hogy számítógépet nem hoztam és telefonon nem szeretek nagyon hosszú bejegyzéseket írni. Szóval olyasmiket jegyzek le, amiket könnyen le tudok pötyögni telefonon vagy a kis hordozható billentyűzeten.

Ekkor láttam meg, hogy a tihanyi wifi milyen nyelven adta meg helyünket. 

Клуб Тихань.

Szóval már a klubban vannak. 

Balatoni relax

 

Nagyon szeretek hajózni.

A Balatonon is nagyon jó hajózni. Természetesen a menetrend a turistaközpontokhoz van igazitva (nem találom a hosszú i-t, most se), de azért megoldottuk: elbuszoztunk Füredre és onnan visszahajóztunk Tihanyba.

Szerencsére még volt jegypénztár és nem kellett a csilivili masinákból venni a jegyet.

A tó sima volt és türkiz vizén megnyugtatóan siklott a bárka. Közel tökéletes érzés volt. 

Csak ültem a hajón és néztem a tájat, a vizet és ellazultam és minden jó volt.

Nyakkendős kálvária

Emlékeimben élt a csodás kilátás a tihanyi kálváriáról, de azóta megnőttek a fák. 

Melegben másztunk fel és a legnagyobb meglepetésünkre kamerás emberek voltak a tetőn, világosítók, mikrofonok és hangosítás. 

Pünkösd elmúlt és én nem tudtam mi történik (írtam is katolikus barátaimnak, hogy milyen ünnepet nem ismerek, tanácstalanok voltak, aztán kiderült, ez a nemzeti összetartozás napja).

Igazából az tünt fel, hogy a férfiak világos öltönyben, fehér ingben, kék nyakkendővel és vörös arccal álltak a tűző napon. A kálvárián. 

Én még akartam számat tátani, de szerencsére a társaság okosabb tagja mondta, hogy menjünk árnyékba, jobb kilátóba és fagyizni. 

Úgyhogy mentünk. 

Hosszútávú tervezés

Claudius Maximus Pannonia helytartója volt és ellátogatott Gorsiumba. 

Ebből a jeles alkalomból egy üdvözlőfeliratot kopácsoltak neki. 

Biztos vagyok benne, hogy ez hosszútávú tervezést igényelt: egy ilyen sztélé kivésése nem két perc. 

Valószínűleg az egész nyomtatósdi ezért lett feltalálva, hogy a Fontos Emerek látogatásairól könnyebb legyen megemlékezni. 

Meg hát egy újságot könnyebb bezúzni, ha már a Fontos Ember egy Nem Annyira Fontos Ember. 

Fűnyíró a parkban

Robotfűnyíró! - kiáltottam és néztem, ahogy a fűnyirobi lelkesen nyírta a balatonfüredi füvet. 

Csodálkoztam, hogy a fűfetisiszta Utahban nem láttam ilyent. 

Szomszédom minden vasárnap reggel egy-másfél órát tölt 20 m2 fűve manikűrözésével. 

Levágja, összefújja, szegélyvágja, összébbfújja, felporszívózza. 

Mindezt benzines berendezésekkel úgy, hogy a világűrben is lehet hallani. 

Ekkor megvilágosodtam. 

A szomszédnak a fűnyírás a pihenés. A zaj kizárja a Családot. Elszigeteli, nem fogják - nem tudnak - hozzászólni, hogy “vegyél pelenkát”. Ő kikapcsolódik, míg mások halláskárosulnak és a fű is tökéletes lesz. 

Szóval nem lesz fűnyirobi. 

IV. Károly király

Tihanyban, az Apátságban mindig is erős volt az utolsó (?) magyar király, boldog IV. Károly tisztelete. 

(A kelet-európai történelem kacifántosságára jellemző, hogy Károly király magyar uralkodó neve Karl Franz Joseph Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich volt.)

Jó dolog olyanokkal beszélgetni történelemről, akik pont az adott korszakot nem ismerik, de jól vág az agyuk: ők egy eltérő nézőpontot tudnak hozzátenni a társalgáshoz.

Ez így történt most is: “Szóval elvesztette a háborút, utána az ország elvesztette a területe két harmadát és csodálkozott, hogy nem akarták, hogy visszajöjjön?”