A hipszter szakáll feltalálói

Amikor beléptem a Fekete templom oldalkápolnájába, egy elfeledett emlék mozdult meg bennem: mindig is lenyűgöztek a szász szarkofágok, domborművel és itt egy szép “gyűjteményt” lehetett látni. 

Ahogy néztem ezeket a szigorú fickókat, egyik gondolatom az volt, hogy én mindig lefagylaltoznám ezeket a szakállakat (még jó, hogy akkoriban a fagylalt nem volt tömegcikk), a másik, hogy végre megleltem azokat, akik feltalálták a hipszter szakállviseletet. 

Drakula tematika

Brassóban jóban erősebb volt a Drakula-tematika, mint régen. Régebben ez Tölcsvárra (Bran) korlátozódott (majd teszek be linket, amikor nem telefonról pötyögök). 

Most már mindenütt vannak vérszívók. 

Lehet, azért, mert tényleg több a vámpír. Az egyik maradványait meg is találtuk, miután kilépett a napra és elégett. Láss fotó. 

Idegenvezető a templomnál

- Egy fontos oka van, hogy itt álltunk meg - mondta az idvez a Fekete templom oldalánál. 

Az okot én pontosan tudtam. Nem mert az itteni oldalkapunál lehet szerinte megfigyelni az 1689-es tűzvész nyomait a kövön, hanem mert - szerintem - ez volt a templom környékén az egyetlen hely, ahol a tűző napra lehetett tenni a csoportot. 

Hiába no, minden pályán előfordulnak szadisták.

Emlékek

Valahol vannak papírfotóim, amik régebbiek, mint ez a két Brassóban készült digitális fotó. 

Kettejük között 17 év van. 

Van egy, ami azt hiszem, harminc éves. Csak nem tudom, hogy hova tettem. 

Reptér

Mielőtt indultunk volna Brassóba, gondosan megnéztem, mit kell a társaság nem-EU-s tagjainak tenni repüléskor. A WIZZ Air honlapja egyéttelmű volt:

1. If you hold non-EU travel documents, please proceed to the check-in counter to have your documentation checked and your boarding card stamped.

Szóval ha nem EU-s a dokument, akkor oda kell menni a check in-hez. 

Odamentünk. 

Egy szimpatikus fiatalemberült ott. 

- Beszállókártya kéne? - fogadta köszönésem. 

- Az van, EU-n kivüli útlevelünk van. 

- Akko’ minek jött ide?

Elmondtam. 

- Akko’ itt volt. 

Békebeli tábla

Kismaroson láttam meg A Tökéletes emléktáblát:

“Vilcsek Gyula (1853-1934). A Kismaroson 45 évig szolgáló tanító 1903-ban építette e házat és élt benne haláláig.”

Annyira örültem neki. 

Tank a Bálnában

Meglepve láttam a Bálnánál a tankot és egyből a ellopták az oroszok a tankot című slágert kezdtem dúdolni. 

De miért van a csaknem győzhetetlen tank körbekerítve és miért vigyáz rá biztonsági őr?

Tudom, itt már loptak tankot és hát lehet, hogy gondos kezek elvinnék a lánctalpakat a MÉH-be. 

Csárdák elmúló dicsősége

Tihanyban, Szántódon több elhagyott csárdát láttam. Másoknak felismertem a hült vagy átépített helyét. 

Változik a világ, épp nem divat csárdába járni, nem az az étel a menő, amit ott lehet kapni. (Láttam valahol egy “fine” csárda hírdetést, de nem győztem elég gyorsan mutogatni a rontáselhárító jeleket. A csárda és a fine dining műfaja az nekem nem jön össze. Elképzeltem két szál művészi petrezselyemlevél közt egy karamellás szósszal leöntött, kupicában tálalt öhömöt.)

Az egykori csárdák néha mű-vészi dekorációját itt-ott újrahasznosítják. 

A világ változik. 

De addig amíg van, most megyek és eszem valamit egy csárdában. 

Tizenöt kilométer gyaloglás után megérdemlem. 

Milyen cég cégére?

Milyen cég cégére? (Megfejtés lejjebb.)

1. Orsi fehérnemű. 

2. Órás. 

3. Csavartcsöves szolárium. 

4. Fodrász. 

5. Kozmetikus. 

Csavartcsöves szolárium. Akármi is az. 

Az oroszok már a klubban vannak

Nézegettem a balatoni fotókat és jegyzeteket. Az a gond, hogy számítógépet nem hoztam és telefonon nem szeretek nagyon hosszú bejegyzéseket írni. Szóval olyasmiket jegyzek le, amiket könnyen le tudok pötyögni telefonon vagy a kis hordozható billentyűzeten.

Ekkor láttam meg, hogy a tihanyi wifi milyen nyelven adta meg helyünket. 

Клуб Тихань.

Szóval már a klubban vannak. 

Balatoni relax

 

Nagyon szeretek hajózni.

A Balatonon is nagyon jó hajózni. Természetesen a menetrend a turistaközpontokhoz van igazitva (nem találom a hosszú i-t, most se), de azért megoldottuk: elbuszoztunk Füredre és onnan visszahajóztunk Tihanyba.

Szerencsére még volt jegypénztár és nem kellett a csilivili masinákból venni a jegyet.

A tó sima volt és türkiz vizén megnyugtatóan siklott a bárka. Közel tökéletes érzés volt. 

Csak ültem a hajón és néztem a tájat, a vizet és ellazultam és minden jó volt.

Nyakkendős kálvária

Emlékeimben élt a csodás kilátás a tihanyi kálváriáról, de azóta megnőttek a fák. 

Melegben másztunk fel és a legnagyobb meglepetésünkre kamerás emberek voltak a tetőn, világosítók, mikrofonok és hangosítás. 

Pünkösd elmúlt és én nem tudtam mi történik (írtam is katolikus barátaimnak, hogy milyen ünnepet nem ismerek, tanácstalanok voltak, aztán kiderült, ez a nemzeti összetartozás napja).

Igazából az tünt fel, hogy a férfiak világos öltönyben, fehér ingben, kék nyakkendővel és vörös arccal álltak a tűző napon. A kálvárián. 

Én még akartam számat tátani, de szerencsére a társaság okosabb tagja mondta, hogy menjünk árnyékba, jobb kilátóba és fagyizni. 

Úgyhogy mentünk. 

Hosszútávú tervezés

Claudius Maximus Pannonia helytartója volt és ellátogatott Gorsiumba. 

Ebből a jeles alkalomból egy üdvözlőfeliratot kopácsoltak neki. 

Biztos vagyok benne, hogy ez hosszútávú tervezést igényelt: egy ilyen sztélé kivésése nem két perc. 

Valószínűleg az egész nyomtatósdi ezért lett feltalálva, hogy a Fontos Emerek látogatásairól könnyebb legyen megemlékezni. 

Meg hát egy újságot könnyebb bezúzni, ha már a Fontos Ember egy Nem Annyira Fontos Ember. 

Fűnyíró a parkban

Robotfűnyíró! - kiáltottam és néztem, ahogy a fűnyirobi lelkesen nyírta a balatonfüredi füvet. 

Csodálkoztam, hogy a fűfetisiszta Utahban nem láttam ilyent. 

Szomszédom minden vasárnap reggel egy-másfél órát tölt 20 m2 fűve manikűrözésével. 

Levágja, összefújja, szegélyvágja, összébbfújja, felporszívózza. 

Mindezt benzines berendezésekkel úgy, hogy a világűrben is lehet hallani. 

Ekkor megvilágosodtam. 

A szomszédnak a fűnyírás a pihenés. A zaj kizárja a Családot. Elszigeteli, nem fogják - nem tudnak - hozzászólni, hogy “vegyél pelenkát”. Ő kikapcsolódik, míg mások halláskárosulnak és a fű is tökéletes lesz. 

Szóval nem lesz fűnyirobi. 

IV. Károly király

Tihanyban, az Apátságban mindig is erős volt az utolsó (?) magyar király, boldog IV. Károly tisztelete. 

(A kelet-európai történelem kacifántosságára jellemző, hogy Károly király magyar uralkodó neve Karl Franz Joseph Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich volt.)

Jó dolog olyanokkal beszélgetni történelemről, akik pont az adott korszakot nem ismerik, de jól vág az agyuk: ők egy eltérő nézőpontot tudnak hozzátenni a társalgáshoz.

Ez így történt most is: “Szóval elvesztette a háborút, utána az ország elvesztette a területe két harmadát és csodálkozott, hogy nem akarták, hogy visszajöjjön?”

Szobrok Tihanyban

- Voldemort? - kérdezte a szobor láttán egy világi nevelést kapott kisfiú szüleit. 

Azt nem vették észre, hogy a másik szerzetes szobra úgy nézett ki, mintha iPod lett volna a fülében. 

Napi ferdítés

Szóval a “tarragon” az tárkány. Az “Estragon” is tárkány. Németül is és spanyolul is. 

De egyik se tarhonya. Az Estragon és a tarragon az tárkony.

Azt már meg kell googlizni, hogy kerül a tarhonya a képbe. 

A kulcsszó a google. Mert hát ő gondolja úgy, hogy ez a három az azonos. És hogy a tarhonya az egy ősi román szó.

Valljuk be, érdekes lehet ha egy szakács google fordítóval főz majd. De nem kostolnám meg elsőre. 

Napi morbid

Azt hiszem, ennél kevés morbidabb emlékművet láttam. 

Az emlékmű a Pajtás hajó elsüllyedésekor meghaltaknak állít emléket. 

A hajó nem volt szerencsés: a II-es néven dunai átkelőhajóként működött, amíg a második világháborúban aknára nem futott. 

A roncsot kiemelték a Dunából, átépítették és a Balatonon állították szolgálatba. Tesztelés nélkül. 

A magasított hajó sokkal borulékonyabb lett és egy alkalommal amikor az utasok a hajó egyik oldalán gyülekeztek, hogy megnézzenek egy vitorlásversenyt, felborult. 

Sok utast a vitorlázók mentettek meg. 

A hajót kiemelték és a Dunán állították üzembe. 

Ma egy dunai elfekvő hajótemetőben van Pilismaróton. 

A katasztrófa áldozatainak 1999-ben emeltek emlékművet.

Ami szerintem szomorú és morbid. 

Blaháné

“Blaháné emlékére” - olvastam és meglepődtem, mert a Nemzet Csalogányát még sose láttam leBlahánézva. 

A padot Blaha Lujza halála után tíz hónappal állították fel 1926-ban. 

Azt hamarosan megtudtam, hogy Blaha (a férj) 1870-ben hunyt el és a kisBlahák 1874-ben és 1876-ban születtek. 

Azt is olvastam, hogy a színésznő két későbbi házassága ellenére se vett fel másik nevet és Blaha néven futott (azaz énekelt). 

De akkor miért lett Blaháné ott, ahol annyira szeretett pihenni?

Számomra a legvalószínűbb megoldás, hogy ez fért ki. Emelett persze ott van az örök történelmi válasz is: így sikerült.  

Bóvliárus

Azt láttam, hogy a szántódi - és a tihanyi - révből eltűnt a rengeteg árus és rengeteg pici talponálló is bezárt. 

Nem lehet már strandlabdát, matracot, Puskás-törölközőt, vizipisztolyt, képeslapot, levendulát, matyóbabát, korondi tálat, bögrét, szappanbuborékolót venni. 

Aztán emberek már nem vásárolnak felesleges bóvli vacakokat azt Kell kitalálni árusoktól. 

Ma talán a Temun és az Alibabán teszik ezt. 

Vagy most nincs szezon és majd szezonban feltámad és kinyitnak a boltok és az emberek mindenhol bóvlit fognak venni…

A Nyulak villája

Gorsiumban mindig jó sétálni: az ember találkozik három haverral, akik közül a jobboldali kávézik, a középső sós stanglit majszol, de hogy a harmadik mit csinál, azt nem tudom. 

Aztán a Villa Leporis mellett szembejön egy óriásnyúl és akkor a rég elfeledett latin megmozdul az agy egy nem használt szögletében, mert hát Leporis az nyúl latinul és már csak azt kell kitalálni, hogy ez véletlen egybeesés, lélekvándorlás vagy tényleg egy nyuszikolónia. 

Alapvegő felszerelés

Azt tudtam, hogy az egyik alapvető túlélő-cucc, a WD-40 Európában is kapható. 

Ma szembesültem azzal is, hogy kedvenc fagyim, a Ben&Jerry is kapható Magyarországon. 

Csak ne kerülne háromszor annyiba… de ismétlem, jó, hogy lehet kapni.