Marketingzseni

Vintage charm - olvastam a roskadozó és enyhén mocskosnak látszó házon a feliratot. "Hagyományos báj" lenne? Morfondíroztam és arra gondoltam, hogy az "city living redefined", azaz az "újraértelmezett városi lét" kifejezés is megér egy gyémántokkal kirakott spanyolcsizmát kitalálójának, aki biztosan nem ilyen helyen lakik.

Copperton

Copperton nem meglepő módon rézbányászatból él.

A bánya építette a várost az huszadik század elején, amikor elkezdődött a közeli Bingham City betemetése és itt kínáltak olcsó lakásokat a tisztviselőknek és mérnököknek. (Talán ezért is van a lenti fotón egy ágyu a ház mellett.

Valószínűleg ekkor a - közeli - Bacchus sem létezett már.

Copperton azonban dacol az idővel: a város gondozott, takaros, csak mindenfelől bányák és ipari romok  - vasútak - veszik körül.

 

Negyed óra autózásra van a legközelebbi (egyetlen) bolt és a szolgáltatásokért is nagyjából ilyen messze kell elutazni.

Az elhagyott vasúti pályaudvarok, iskolák és tüchtig park mellett Copperton még a szarvasairól híres.

 

Az állatok lelkesen legelik a füvet a templomkertekben-

Az ágyukészítés mellett a falucska másik hobbija a fafaragás: több kertben láttunk totemoszlopot vagy egyéb óriási faragványt.

Nagyjából ennyi volt Copperton.

Talán az iskola hült helyét megnézni még visszajövünk. De ha nem akkor se veszítünk sokat.

Jó volt, főleg a városi szarvasok miatt. Így Puppey is talált valami izgalmas látnivalót magának.

A halott város temetője

"Bingham City helyett keressen Bringham City-re, biztosan elgépelte" - javasolta a Mesterséges Hülye a kereséskor.

Természetesen én az ötven éve nem létező Bingham City-re voltam kiváncsi, de ez nem zavarta az algoritmust és minden áron a hasonló levő és létező várost akarta rámtukmálni.

Bingham Cityből csak a temetője maradt - ami ma Copperton temetője. Az eredeti város nagy részét felfalta a bánya és az utolsó lakók az ötvenes években úgy döntöttek, hogy inkább feloszlatják ami városukból megmaradt és aztán az egész völgyet, ahol egykor a város állt hegymagasan betemették a kibányászott meddővel.

A temető viszont ott van, már amennyire, mert alatta még nem találtak ércet.

A temetőben főleg bányászcsaládok nyugszanak. Emberek, akik harminc országból vándoroltak be és jobb életet kerestek.

(Nem tudom, hogy a fenti Togliatti  rokona-e az egykori olasz kommunista vezérnek.)

Sokan jöttek az egykori Jugoszláviából.

Meg Franciaországból.

És Kínából.

Sok sír megmaradt, néhányat helyreállítottak, de soknál ma már nem lehet megmondani, ki nyugszik ott. (Ha nyugszik és nem  jár ide kisérteni - hazajárni már nem tud, a város helye egy meddőhányó ugyebár.

Meglepően sok volt az ismeretlen halott, ahol fejfa se maradt, csak valószínűleg pár csont.

Néha ezeket jelölték és néha meghagyták a régi sír darabjait.

Volt pár modern sír is: a közeli Copperton újabban ide temeti halottait.

Nekem tetszettek.

Felépíteni az elhunyt kedvenc halastavát giccses - de megható is.

Nekem majd tegyenek a síromra egy könyvespolcot. Nehogy kimásszak.

Telefongyilkos

Néztem az újságban a főcímet és próbáltam értelmezni.

Egy oremi nő mérges lett a telefonjára és megpróbálta pisztolyával kivégezni. Ez még nem lett volna baj, de nem találta el a telefont és átlőtt a szomszédbe.

Elképzelem a helyzetet, ahogy a rémült telefon kétségbeesetten hívja a 911-et:

- Itt Siri, valaki le akar lőni!

Mosogatógépelés

Megjegyzés: a fotó illusztráció.

A mosogatógép gondoskodik éves szórakozásomról. Másfél éve eldugult és szó szerint belefulladt a tökmagba. Csaknem pont egy éve (tavaly júliusban) meghalt. Se kép, se hang.

Most ismét elhunyt.

Se kép, se hang.

Azt okleveles youtube-szerelőként megtanultam, hogyha nem kapcsol be és úgy tűnik, hogy nincs áram alatt, mert nem villognak a lámpái, akkor az esetek legnagyobb részében az ajtószenzor romlik el.

Ezt a legegyszerűbb kicserélni.

Ki kell nyitni az ajtót és ott van felül középen a mosogatógép szigetelése mögött a szenzor, amibe az ajtó egy alkatrésze (aminek van egy neve, de nem tudom mi az, talán nyelv?) becsúszik és zárja az áramkört és a mosogatógép megtudja, hogy be van zárva és lehet mosni.

Ez gyakran elromlik és a több száz különféle mosogatógépbe ugyanaz a fajta szenzor való. Ilyen alkatrészet 11 és 55 dollár között végtelen mennyiségben lehet vásárolni, a fórumok szerint az a közös bennük, hogy mindegyik rossz minőségű.

Tanusíthatom, az előző egy évet élt. 

Megrendeltem az alkatrész az Amazonon 11 dollárért. Végre valami olcsóbb lett, tavaly egy ugyanilyen 15 körül volt. Amikor számolják az árindexet, a parizer az felment harminc százalékkal, a mosogatógép ajtószenzor ára lement nagyjából harminccal, szóval az árindex az nulla. (Remélem, így csak a populista politikusok számolnak, de ők biztosan.)

Az alkatrész meg is érkezett és kiszereltem a régit és betettem az újat. Amint áram alá helyeztem a mosogatógépet, azt mondta, csipcsirip, azaz működött. De mosni nem volt hajlandó. Néztem a mechanizmust és láttam, hogy nem vízszintes, mert véletlenül begyűrtem alá a szigetelést meg a vezetékeket, amik csatlakoznak hozzá.

Szétszedtem, Kiegyengedtem a hangszigetelést és becsúsztattam alá az alkatrészt.

Becsavartam a két csavart.

Csipogott.

Elindult.

Visszatértem a civilizációba! Ezt óriási tobzódással ünnepeltem meg: rendeltem még egy ilyen alkatrészt.

Szabad ország

Amerika egy szabad ország, elvégre ez a Mad Max teherautó is friss műszakival közlekedik a forgalomban.

In Memoriam Doyle

- A doki megmondta, hogy ezzel a sok betegséggel, ami nekem van, maximum nyolc évet lehet élni, csak azt nem tudta megmondani, hogy mikortól számítja a nyolc évet.

Hát, a doki pár évvel elszámította magát, pedig a balszerencse meglehetősen Doyle ellen dolgozott. Egyszer rosszul lett és két napot töltött pincéjében egyedül, amíg fel nem tűnt nekünk, hogy nincs sehol. A szomszédság kihívta a mentőket. Vietnami sérülései miatt ekkor le kellett vágni mindkét lábát, mint mondta, e drasztikus fogyókúra után legalább nem zaklatják azzal, hogy túlsúlyos.

Sokan ettől kétségbe estünk volna, Doyla azonban szervezkedni kezdett. Kapcsolatba lépett a veterán szervezetekkel, akik akadálymentesítették fürdőszobáját, kiharcolta, hogy építsenek egy sci-fi-be illő liftet a nappalijából háza alagsorába, mert ott volt a mosógépe és a fegyverszekrénye. Egy szünetmentes áramforrást is telepítettek a házhoz, a földgázüzemű generátor segítségével mindig tudta tölteni elektromos tolószékét, amivel gyorsulási versenyeket rendezett az utcai bicajjal rendelkező gyerekekkel. És hát mindig működött a frissen - veterán támogatással - telepített légkondija is.

Új tetőt tetetett a házára és fantasztikus kertje volt, ahol gyönyörű málna, eper, szőlő és paradicsom nőtt a pici grillező körül. Onnan telefonált néha, hogy beleragadtam a kertbe, kitolnál?

Kitoltuk és gyorsan megtanultuk, hogy lehet egy kétszázötven kilós motoros tolószéket kiszabadítani a vizes fűből. Elárulom, nehezen, de idővel kidolgoztuk a helyes módszert és egyedül is meg tudtunk birkózni ezzel a feladattal. (Amikor épp egy szomszédja se volt otthon, akkor ugyanehhez négy markos rendőr kellett, Doyle ugyanis kihívta a 911-et, mert hát ezért fizetjük a rendőrséget.)

Együtt izgultunk, amikor vizsgázott autóvezetésből: veterán támogatással vett egy átalakított Toyota egyterűt leereszthető mozgáskorlátozott rámpával, kézigázzal és fékkel. Egy veterán épített neki egy profi rámpát az utcától a teraszáig, hogy be tudjon jutni kerekesszékkel otthonába. Négyen emeltük le a motoros tolószékét a rámpáról, amikor az autója rámpája fennakadt rajta és ő meg felakadt.

Együtt hajkurásztuk az autójába költözött macskát és takarítottuk le róla a méteres havat telente és segítettünk, amikor problémái voltak Jézussal.

Azt is tervezte, hogy majd elmegy a sóssivatagba száguldozni a són.

Tervezte, hogy teljesen felújítja a konyháját és kicserélteti az ablakokat is.

Egyszer megkért, vigyük el felesleges mankóit és tolószékeit az egyház jótékonysági boltjába mint adományt. Pont aznap nem fogadtak adományokat (rendnek kell lenni) és én lopva az adományozó ajtóhoz pakoltam a cuccot és amikor kész voltam, Doyle csikorgó kerekekkel fékezett mellettem, kicsapta az ajtót és mint egy gengszerfilm bankrablásakor kiáltotta: GO GO GO GO és fél centi gumit hátrahagyva menekültünk, mielőtt egy mormon egyházfi szólt volna, hogy vigyük haza a cuccot és hozzuk vissza másnap.

Mindenkinek kölcsönadta elektromos hómaróját és mi eltakarítottuk a havat a járdájáról és garázsa elől, ahol egy akadálymentesített műhelyt rendezett be magának. Meg macskaházat. Egyet a garázsban és épített egyet a kertbe. A kerti macskaház emeletes volt és mindhárom szintjén be lehetett nézni, hogy mit csinálnak a cicák.

A kóbormacskák lettek új hobbija: lelkesen szervezett egy all you can eat macskaéttermet, ahol tucatnyi kóbor és nem kóbor macska ehette magát túlsúlyosra.

A macskákat évente egyszer befogta és kijárta több állatorvosnál és állatvédő szervezetnél, hogy ellássák és ivartalanítsák őket. Együtt vittük a nyávogó ketreceket az térintésmentes állatklinikákra és menő állatorvosokhoz, hogy a recepcióssal folytatott rövid és kedves beszélgetés után soron kívül előrevegyék és minden ellenszolgáltatás nélkül ellássák macskafarmját.

Esténként egy óriási asztalon 2x4 méteres kirakósokkal molyolt, amihez felemelte tolószéke ülését, hogy lenézhessen a műre. Amikor elkészült, eladományozta a puzzle-t és vett egy másikat.

Rászokott a rendszeres palacsintafogyasztásra, mi lettünk a szállítói és ezzel párhuzamosan leszokott a dohányzásról - amire a még Vietnamban kapott rá.

A kávét nem adta fel, autójára és kerekesszékékeire is kávésibriktartót szerelt és a mormon egyháztól takarítani kijáró önkéntesek szörnyülködése közepette lelkesen hörpölgetett.

Aztán egy téli nap nem sokkal hetvenötödik születésnapja után reggel megetette a macskákat, megebédelt, lefeküdt szokásos délutáni sziesztájára és nem ébredt fel többet.

Azért még mindig felnézek háza verandájára, hogy ott ül-e macskái között egy könyvvel és kávésibrikkel a kezében, vagy várom, hogy megcsörrenjen a telefonom, hogy kihúzzuk valahonnan.

Doyle, nyugodj békében.

Szájhagyomány a gyümölcsösben

- A nagyapám építette az egészet, ő ültette a gyümölcsfákat és ez a ház volt a creamery.

Pillanatra elgondolkoztam, a creamery, ahol tejtermékeket dolgoznak fel és sajtot, túrót meg minden ilyesmit csinálnak, szóval ez a tejüzem.

- A pincében tartották a sajtokat, mert ott hideg volt. Akkoriban a patak pont a ház mögött folyt és nem vájt ki magának egy mély medret.

Na, ebben nem voltam biztos: azaz valószínűleg ott folyt a patak, de hogy tizennégyezer éven át ne vájt volna medret magának hanem megvárta az utolsó száz évet erre a munkára, na azt nem tartottam valószínűnek.

Az valószínűbbnek látszik, hogy a patakban kevesebb a víz, mivel a vízműveknek úgy huszonötezer embert kell ellátnia ivóvízzel, így - szerintem - kevesebb jut a patakba, aminek alacsonyabb a szintje.

A lényeg, hogy a ház hátoldalán volt egyszer egy pici rés, amit ha kinyitottak, a patakvíz befolyt a pincébe és ahogy párolgott, tovább hűtötte a tejet és a sajtot.

- Ha befejezzük a helyreállítást, akkor újra sajtokat fogunk itt tartani és hétvégén vásárolni is lehet sajtot.

- Még csak 85 éves vagyok, szóval még rengeteg tervem van - folytatta a hölgy, aki a golfpályába ékelt egykori gyümölcsös kurátora volt.

- Amikor megcsinálták a Wasatch Mountain State Park-ot, elvették a családi gyümölcsöst és a házat, hogy golfpályát csináljanak belőle.

Persze az amerikai kisajátítás nem olyan volt, mint amikor téeszesítettek otthon, a család több hatalmas parcellát és vízjogot kapott feljebb a völgyben, meg pénzt is, de látszott, hogy az unoka ma is keserű veszteségként élte meg, hogy három generáció munkájából golfpályát csináltak. 

Ribizliék nem szeretik a golfot és a golfozókat, azért sem mert a pálya szélén több tábla kérte a kirándulókat és piknikezőket, hogy csendben legyenek és ne zavarják a golfozókat a koncentrálásban.

Az unoka hatvanéves korára elérte, hogy a családnak újra beleszólása legyen a gyümölcsös és a régi házak hasznosításába és ők szervezik a helyreállítást is. Ebben az unoka munkájának is komoly szerepe volt: Utah egyik legelitebb magán középiskolájában tanított és nagyon sok helyi fontos embert tanult tőle. Például a legnagyobb mormon újság több szerkesztője.

- Ebben a házban lakott a család, mindannyian Svájcból emigráltak Utahba. Amikor ugyanis a szomszédok megtudták, hogy Huber nagypapa mormon lett, a szomszédok, Baumann és Bücher felgyújtották a házát, mert nem szerették a mormonokat.

Itt ismét elgondolkodtam egy pillanatra, azért nem rossz ez a családi emlékezet, hogy úgy százhatvan év távlatából emlékeznek a (nemjó) szomszédok nevére.

- A nagyapám egy kordélyt húzva és tolva gyalogolt át a Sziklás-hegységen át Utahba és itt találkozott szintén svájci feleségével. Tizenegy gyerekük született, mind ebben a házban élt.

Nem csodálkoztam: ez a ház egész nagy volt, láttunk már olyant, ahol kisebb házban volt három feleség és háromszor ennyi gyerek. Itt egész sok hely volt.

- A gyerekek az emeleten laktak. Egyszerre nyolcan, mert az egyik beleesett a patakba és belefulladt. Aztán megérkezett az üknagymama, aki szintén a padláson lakott. 

Tekintve, hogy a padlásra egy létrán lehetett feljutni, nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy amikor megérkezett az üki, feltették a padlásra és csak a temetésére hozták le.

A házhoz egy nyárikonyhát építettek, ami szellőzött és ahol egy óriási, nyolcégős Monarch tűzhelyen rotyogott állandóan az almaszót, amiből mindenki vehetett, aki erre járt.

- A lovak maguktóm megálltak itt nyáron és kaptak egy kis almát - magyarázta az unoka - Mivel a legtöbb almából szósz készült, nem kellett vigyázni rájuk, levertük őket a fáról. 

Nem Magyarország ez - sóhajtottam magamban - itt nem pálinkát csinálnak a gyümölcsből.

- A nagyapám nemcsak gazdálkodott, ő becsülte fel az ingatlanok és a tulajdon értékét adóztatáshoz. Ha valakinek volt órája, általában gazdagnak számított, kivéve itt, mert itt mindenkinek volt órája.

- Reggelente a fiúk elmentek halatfogni, a lányok előkészítették a mosást és utána együtt reggeliztek és a nagyapám minden reggel mondott egy vallási bölcsességet a családnak. Utána a nők mentek télen léket vágni a patakba, hogy tudjnanak vizet szerezni a mosáshoz. Az egyikük héthónapos terhes volt, megcsúszott és az ütéstől beindult a szülés. A babát betették egy cipősdobozba és a dobozt betették a tűzhelybe és így tartották melegen. 97 évet élt.

- Ez itt végig gyümölcsös volt és feljebb, a hegyek fele, ott voltak a földek, főleg gabonát termesztettek ott.

- Találtunk pár ribizlibokrot feljebb a patak mentén - jegyeztem meg - lehet, hogy azok is a gyümölcsöshöz tartoztak?

- Nem hiszem, nem nagyon voltak ilyen bokrok, de a golfpálya mellé szeretnék majd málnát és ilyesmit telepíteni. Olyat, ami szúrós, akkor kevésbé járnak majd be a golfozók.

Fürdőkereső

A Gellérthegyről néztük a kilátást.

Meleg júniusi nap volt és a sziklák közeledtek olvadáspontjukhoz.

A turista enyhén szürkés arccal, üres vizesüveget szorongatva, verítékkel borítva, átizzadt ruhában meredt ránk. A német bicajos, akit Colorado mellett mentettünk meg, sokkal jobb állapotban volt.

- A fürdő... hol van a fürdő?

Nem akartam okoskodni, hogy az izzasztófürdőt már megtalálta.

- Milyen fürdő?

- A fürdő...

- A fürdő lenn van.

- Lenn?

Lemutattam a Dunához, amerre a Gellértet sejtettem. Reméltem azt keresi és nem valamelyik másikat. De hát fürdő az fürdő, hacsak nem mosdót keres, de hát egy városi erdő közepén erre kicsi az esély.

- Lenn?

- Lenn.

- Akkor feleslegesen jöttem fel ide? - szedett össze egy egész mondaot, amivel elhasználta energiakészlete maradékát.

- Szép a kilátás - nyugtattam meg.

- És merre van a fürdő?

- Lefele. Mindig lefele.

Elindult.

Utána napokig nézegettem az újságot, hogy találtak-e egy félholt turistát a Dunadeltában, aki makacsul lefele akart menni.

A nyomtatás feltalálása

Az egészségügyi alkalmazásunk, ahol az orvosi receptek (csodás magyar szóval: vények), labor- és vizsgálati eredmények, kortörténet, oltások és minden egyéb található, ahol időpontot lehet foglalni és ahol kérdezni lehet az orvosoktól és a nővérektől több mint 500 évvel Gutenberg után feltalálta a nyomtatást. 

És büszke is rá.  

Fordítástechnika

Lehet szó szerint fordítani, értelmezni vagy csak csinálni valamit esetleg egy vicc betétele után. 

Remélem itt erről van szó és nem félrefordítássròl

Karib strand a hegyekben - Tibble Fork

- Ebben nincs sok víz!

Négy éve voltunk itt júniusban és akkor az egykori Forest City helyén levő víztározó tele volt.

Most júliusban a partok sokkal magasabbak voltak, a víztározó közepén pici sziget emelkedett ki - ahol meg is feneklettünk - és persze a "beach" is sokkal nagyobb volt.

Itt picit többen voltak, annál, amit mi szeretünk, de azért nem volt nagyon rossz.

Olyan volt, mint egy Karib-tengeri sziget homokos partja - a hegyek közt.

A magasság és a hegyek miatt picit hűvösebb volt itt fenn, mint a völgyben. Ettől még vonzóbb lett ez a hely.

De evezés után nem maradtunk sokat: inkább sétáltunk egy kicsit.

Úgy nézett ki, itt vagyunk az érintetlen természetben - nyoma se volt az itt száz éve létező városnak, bányáknak, iparnak.

Látszott, a természet egész jól elvan az ember nélkül is.

Nyáricsontváz

Minden kertbe kell állandóan két csomtváz. 

Minimum.