
- Olyan undorító ez a dekor, hogy elhányom magam tőle - mondta a csontváz és belehányt a hordóba.

A párbeszédet persze én találtam ki Puppeyval szokásos dekor-szemlélő túránkon.
Én a békésebb, humorosabb dekorációkat szeretem, mint a lenti haláltánc-átértelmezést flamingóra.

- Trick or treat, smell my feet - nevettem, amikor megláttam a következő installációt.

Puppey nemcsak szagolni akarta a csontváz lábát, de a jelölést már nem engedtem. Biztos vagyok benne, hogy nem ő lett volna az első.

A régi órának (vagy benzinkútnak?) támaszkodó olvasó halál nekem tetszett, látszott, annyira elmerült a könyvében, hogy nem is veszi észre a lesből támadó fekete pókot.

Ezek a munkásabb, sok odafigyelést és saját munkát igénylő kompozíciók nekem sokkal jobban tetszettek, mint a kertbe kitett undorító dekorok.
Bárki kitehet egy hat méter magas csontvázat a kertjébe, ha kiköhögi érte a négyszáz dollárt.

De egy vadnyugati kocsma felépítéséhez nemcsak pénz kell, hanem ötlet és munka is.

Az igazi horror számomra az, hogy idén az amerikaiak 13 milliárd dollárt költöttek Halloween dekorokra.

Ehhez a 13 milliárdhoz mi is hozzájárultunk tíz dollárral: ennyiért vettünk csokikat a gyerekeknek, akik bejárják a környéket halloweenezni.

Majd kitesszük az tököt a ház elé a cukorkákkal és a gyerekek önkiszolgálnak.

Ha fel van kapcsolva a villany, azt jelenti, hogy lehet jönni és csengetni.

Ha nincs, az azt jelenti, hogy a lakók nem akarnak résztvenni a játékban.
A Halloween sétáinkról egy filmet is csináltunk, amit itt lehet megnézni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése