Elhagyott vonat

- Ott van! - mondtam meglepetten és boldogan. Nem hittem, hogy megtaláljuk.

Olvastam egy elhagyott vágányon álló fékezőkocsiról a Nyugati-sivatagban, nagyjából megtaláltam a helyet is ahol lehet, de nem számítottam arra, hogy ilyen könnyen megtaláljuk.

Leparkoltunk közel a kocsihoz és elindultunk árkon bokron át a fékezőkocsi fele.

A helyi népszokásoknak megfelelően természetesen a fékezőkocsit szitává lőtték, de azért még egyben volt. Csak lyukacsos lett, mint egy ementáli sajt.

A fékezőkocsi belülről is szét volt lőve, de világosan látszott, hogy mi mi lehetett.

Lelkesen fedeztük fel a járgány belsejét, de figyeltünk közben, nehogy egy belenyúljunk - szó szerint - egy darázsfészekbe.

Az se volt világos, hogy miért áll itt ez a halom vas. A sínek fényesek voltak. Ez nem egy elfeldett szárnyvonal volt, hanem valami, amit használtak. Amíg a közepén nem hagytak egy fékezőkocsit.

Ez a vasút egy nagy ipari komplexumhoz és a transzkontinentális vasúthoz kapcsolódik közel a Nagy-Sós-tó partjához.

Az ipar annyira szennyező volt, hogy még itt is kiverte a biztosítékot és bezáratták, annak ellenére, hogy mindenféle stratégiai dolgot csinált.

Biztos voltam benne, ha majd kell a vonal, majd elviszik innen a fékezőkocsit (de miért hozták ide?)

Rejtély.

De legalább megnéztük és jól éreztük magunkat itt, mielőtt tovább mentünk volna a közeli elhagyot kőbányákba.

Erről a kirándulásról is csinálunk egy filmet, amit ide kattingva lehet megnézni.