A szokásos meleg napsütés nem hagyott minket lustálkodni. Akkor kell lustálkodni, amikor jól esik - vallom, úgyhogy elindultunk megnézni a Virgin-folyót SzentGyörgy egyik szélén.
Tavaly decemberben a Virgin-folyó mentén táboroztunk egy keveset (lásd fotót fenn) mielőtt beköltöztünk volna karácsonyozni a szentgyörgyi szállodába.
A folyót idén se akartuk kihagyni és most az egyik városi részét mentünk megnézni. Errefele is lehet néhol megkövült fadarabokat találni - bár a legjobb hely erre innen picit délebbre van.
Ahogy közeledtünk a folyóhoz, valami iszonyatos zajt hallottunk. Valami hangosan morajlott.
Ez a valami a máskor békés és sokszor sekély folyó volt, amiben pancsoltunk, illetve amiben egyszer felgyalogoltunk egy szurdokba (azt se írtam még meg, pedig már vagy húsz éve volt, de talán majd egyszer bepótolom).
Most meg, mint egy Szűz, aki letépte láncot, vágtatott a folyó a rónán át.
És morajlott és máskor zöldeskék vize a tejcsokoládék és tejszínhabok minden árnyalatában kavargott.
Általában nem mondok nemet csokoládéra, de most a tejszínhabos hullámok nem voltak étvágygerjesztőek.
Egy dolog tudni, hogy Graftont ez a folyó mosta el és, hogy fenyegette Riverside-ot, de más látni, ahogy a máskor szelíd folyó zabolátlanul tombol.
Pedig itt a folyó egy síkabb területen kanyarog - milyen lehet a szurdokokban?
Ezért is fontos, hogy mielőtt egy szűk kanyonba megyünk, megnézem, fog-e esni az eső vagy esett-e az eső arrafele- mert ha igen, máshova megyünk. Oda, ahol sík.
Itt ez most jó volt - és fontos figyelmeztetés, hogy ne kényelmesedjünk el.
Meg, hogy menjünk és nézzünk újabb helyeket. Abból tanulunk és abból írunk bejegyzéseket.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése