(Temporary Backup) Árvíztábla

Azt hiszem, amikor ar árvíztáblát állították, nem gondolták volna, hogy nem elég magas. 

Azt se tudom, hogy a 2002-es árvíz (lásd az alsó fotó) miért külön táblára került, főleg, hogy már elkezdték ide felvésni...

Árvíz Salt Lake Cityben - 1983

(Megjegyzés: a fekete-fehér képek a Salt Lake Tribune-ról származnak.)

- Árvízkárra is kérnek biztosítást? - kérdezte a biztosítási ügynök pár évvel ezelőtt. Csak pislogtunk.

Aztán megtanultuk, hogy Salt Lake Cityben is lehetnek áradások: a hegyeket évente beborító több méteres hótakaró átlagos esetben folyamatosan olvad meg. Ha azonban a meleg hirtelen köszönt be tavasszal vagy a tavasz a szokásosnál sokkal csapadékosabb.



Nem véletlen, hogy az indián mondás szerint a sivatagban a víz kétféleképpen öl: a vándor vagy szomjan hal, vagy belefullad.

Úgy húsz-harminc évente egyszer hirtelen nyár lesz tavasszal és a hegyekben szó szerint hegyekben áll a hó. A víznyelők nem bírják nyelni a vizet és a sivatagi városból Velence lesz.



A városiak utoljára 1983-ban úsztak, előtte pedig 1952-ben, a következő hirtelen hóolvadás tehát pont esedékes.

1983-ban a City Creek öntötte el a várost. Az illetékesek készültek az árvízre, homokzsákokat vásároltak és ellenőrizték a városba vezető vízfolyásokat. Kivéve a City Creek-et.



Arról megfeledkeztek. Az áradat eltömte a State Street alatt húzódó százéves csatornarendszert és folyóvá változtatta a világ leghosszabb egyenes utcáját.

A városi személyzet pánikszerűen építette a gátakat. Amikor a város kifogyott a munkáskézből, önkénteseket kerestek. A polgármester pedig felsőbb segítséghez folyamodott: felhívta a mormon egyház fejét. Hamarosan önkéntesek tömege töltötte és rakta a homokzsákokat.



A víz gátak között hömpölygött és elvágta a város jó részét Salt Lake City fő tengelyétől, az I-15-ös autópályától. A helybeliek egy része utálta az árvizet.

A helybeliek másik része imádta a folyót.



Amikor a város vezetése 25 ezer dolláros költséggel ideiglenes hidakat épített az ideiglenes folyó fölé, volt aki tiltakozott, mert kajakjával nem fért át a híd alatt.



Mások horgásztak és pisztrángot fogtak a patakban.



A múltkori sárdagasztáskor láttuk, hogy munkások tisztogatják a City Creek víznyelőit. Hogy lesz-e újabb sivatagi folyó a városban, majd két héten belül meglátjuk.

Addig elsétálunk párszor a belváros nagyberuházásához, a City Creek ingatlanfejlesztés helyszínére, hátha azt is elmossa a víz.

Árvíz

Skodra
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ár sok ember házát elvitte.

A tulajdonosok közül többen engedély nélkül építkeztek. Ártérre. És nem volt biztosításuk.

Hallottam olyan hangokat is, hogy minek segítsen az állam olyan embereken, akik több törvényt - köztük a józan ész törvényét is megszegve, saját hibájukból kerültek rossz helyzetbe.

Más károsultak azért tiltakoznak, mert nehezen érkeznek meg hozzájuk a segélyek.

Közben több mindent nem értek.

Hiszek abban, az állam azért van ("azért tartjuk"), hogy segítsen az állampolgárokon.

Ugyanakkor hiszek az egyéni felelősségben. Abban, hogy az ember (az állampolgár) felel a tetteiért.

Tehát azt hiszem, segíteni kell állami pénzen mindenkinek, aki bajba került, függetlenül attól, hogy ez az ő hibája volt vagy sem. Azt is hiszem, hogy ez azoknak az esetében, akik törvényeket megszegve, a józan észre fittyethányva építkeztek ártérre, ez a segítség nem lehet ajándék.

Egyszerűen az állam nem segíthet ellenszolgáltatás nélkül törvénysértőknek.

Az állam adjon pénzt az újjáépítésre - majd a költségeket terhelje rá az ingatlanra. Ne kelljen uzsorakamatot visszafizetni, talán még piaci kamatot sem, esetleg egyáltalán ne fizessenek kamatot, de azok, akik a törvénytisztelő többséggel szemben (azokra nagyívben tojva) engedélyek, biztosítás, stb nélkül építkeztek, ne kapjanak ajándékot.

Az állam tegyen jelzálogot a tulajdonukra.

Mindenki jól jár: a közösség (állam) visszakapja a pénzét. Polgárai - mégha vétkesek is - nem kényszerülnek a híd alá.

Nem tudom, ebben mi a bonyolult...