Zongora Burmesterben

A jet lag kegyetlen dolog. Az ember mindenféle hülyeséget hajlamos csinálni, miközben belső órája ébresztőt fúj és még a macskák is alszanak.

Az egyik ilyen jet lag produkálta pillanatnyi elmezavar az volt, hogy visszamentünk Burmesterbe.

- Öt hét után meg kell mozgatni egy kicsit a nagyautót - mondtam magamnak és elmentünk Burmesterbe.

Ez egy horrorregény kezdete is lehetne, de szerencsére nem az volt, nem találtunk a napon mumifikálódó holttesteket, csak egy zongoratetem aszalódott magában az út mentén.

Valamiért arra gondoltam, hogy lehetne restaurátorversenyeket tartani: mindegyik kap egy ilyen zongorát és csináljon belőle valamit, ami nem gyujtós.

- Ez a bolond hangszer már nem sír és nem nyerít és nem is fekete - morogtam és próbáltam eldönteni, hogy Puppey megjelölheti-e a tetemet vagy nem.

- MFRD - néztem aztán megvilágosodtam: manufactured. Szóval a Continental Piano Company gyártotta ezt a zongorát.

Azt még kiderítettem, hogy a Continental Piano Company-t 1912-ben alapították Massachussetts-ben, aztán felvásárolta egy indianai cég, ami különféle márkanevek alatt forgalmazta zongoráit 1967-ig. A Continentalok tartósságukról voltak híresek. Ők vették meg 1924-ben a Smith and Barnes zongorakészítőket. A Smith márkanév nem szünt meg: a Continentál a világválságig tovább gyártott Smith and Barnes zongorákat.

Tehát ez a rom 1924 és 1939 között készült.

Felmerült bennem, hogy lecsavarozom a névtáblákat, de mit csináljak velük?

Ekkor beültem az autóba és ránéztem a külső hőmérőre és úgy döntöttem, ideje hazamenni.