Fitbit

Megyek nevelem a virágomat - a fenti mondatot nem a Kisherceg, hanem szomszédunk, E mondta és felpattant kerékpárjára, s eltekert, minnél messzebb a házától, ahol a fizikai virágai voltak.

E virtuális virágot nevel a Fitbiten.

A Fitbit egy veszélyes őrület, az emberek nagy része, aki látta, azonnal vesz magának egyet.

A Fitbit nem egy kertészszerszám, bár kétségtelen, hogy a kertészkedéshez köze van és nemcsak a virtuális virágok miatt.




A Fitbit egy lépésszámláló. Na jó, annál bonyolultabb, egy Fitbit úgy viszonyul a lépésszámlálóhoz, mint egyszeri politikus a józan észhez. Van egymáshoz némi közük, de nem sok.

A Fitbit lépésszámláló. A Fitbit legújabb verziója magasságot is mér. (Trigonometriai feladatokkal nem boldogul.) A Fitbit számolja az elégetett kalóriákat. A Fitbit egy valamit nem tud: kalóriát égetni.




Egyébként mindent figyel, ha a felhasználó sokat megy, akkor a miniatűr kijelzőn lévő virág nőni kezd. Ha a Fidbitter keveset mozog, a virág sorvadozik.

A Fitbitet USB-vel lehet szinkronizálni a számítógéppel (és már az iPhone-nal is) és akkor kezdődik a nemulass. Be lehet írni az elfogyaszott ételeket. A Fitbit döbbenetes gasztronómiai ismeretekkel rendelkezik. Magától ismeri a Papa John’s pizzaszelet kalóriaértékét. Tudja, egy BigMac hány Szahel-övezeti falut táplálna és azt is tudja, mekkora a kalóriatartalma a marharépának.

A Fitbit a betáplált adatok és a napi mozgás alapján megmondja a felhasználónak, energiatöbbletet vitt-e be vagy deficites és fogyni fog-e.

Ismerek olyan Fitbitest, aki este képes hosszú perceken át egyhelyben járkálni, hogy meglegyen napi tízezer lépése.

Nekem ez Fitbit nélkül is megy: csak ránézek Yodára és már megyünk is egy nyolckilométeres reggeli sétára. A virágot meg Yoda nem neveli, hanem pisili.