Yodüsszeia - Kelet kapuja

A két vállas, ôszülô férfi eltorlaszolta az ajtót.

A Keletiben voltunk. A vonat bebizonyította, hogy a haladás viszonylagos dolog. Jó tizenöt percbe telt az utolsó pár száz méter megtétele. Háromnegyed órát döcögtünk Váctól Budapestig, ami azért érdekes teljesítmény, mert az asszimálódott szerb költô által versbe foglalt vonatnak ez 49 perc alatt sikerült (+10 perc megálló). Szóval, fejlôdés az van, a világ 150 év alatt öt percet gyorsult.

- Taxi, taxi - kiáltozta a két ôsz alak és egyenként fel tudták mutatni az összes ismérvét annak a taxishiénának, akinek a kocsijába nem szabad beülni.

A magasabbik kinyúlt pólóján golyostollal firkált kartonpapír fityegett TAXI felirással. Az ember valószínûleg azt remélte, ettôl hivatalosnak fog kinézni.

A hálókocsikalauz diszkréten leemelte a bôröndöket. Örültem, hogy Prágában bemutatkoztam neki. Az akkor a jegyhez mellékelt tízeurós fel- és leszálláskor is önjáróvá tette a 25 kilós csomagokat.

Munkába sietô emberek száguldottak át a pályaudvaron, látszott, ki akarnak innen jutni.

Igazuk volt. Mi is rohantunk, hogy kijussunk innen.

Yodüsszeia I - Keleti az Kelet

Forgatag. Káosz. Erôs szagok. Tömeg.

- Ház! - szóltam rá Yodára, aki vonakodva bemászott a dobozába.

- Ott jó helyen leszel, a végén még összeszedsz itt nekem valami parazitát.



Kikerültem pár egzotikus szagú, földön pihengetô embert és egy ismeretlen szolgáltatást kínáló atlétatrikós úriembert. A taxis hiénáknak nem is válaszoltam, elsô pillanatban teljesen hülyéknek tüntek: miért kínálnak taxit valakinek, aki befele megy egy vasútállomáson?

A dologban volt azért logika. Ha egy gyenge idegzetû személy meglátja a Keletit, hajlamos azonnal sarkonfordulni és taxival menni mondjuk Malawiba is.

Rengeteg olyan kortárs angolszász utibeszámolót (travelogue) olvastam, ahol a szerzô megérkezik a Keletibe és megállapítja, ez a nagybetûs Kelet. Csak a szerzô nem a pályaudvarra gondol.

A peronok elôtt elvileg smasszerek ellenôrzik a jegyeket és a vonatokhoz csak jeggyel rendelkezô utasok mehetnek. Elvileg. Este nyolckor az elvek és a gyarkorlat kapcsolatából a Keleti mikrokozmoszában metafizikai értekezést lehetne írni. Úgy hatoltunk át a peronzáron, mintha ott se lett volna. (Nem is volt.)

Kicsit aggódtam a vonat miatt. Nappal többször vonatoztam Prágába. Az utóbbi években - 2000-2006 között - vonattal (hálókocsival) jártam Krakkóban, Velencében, Thesszalonikiben, Bukarestben és Szófiában. Rendes vonattal eljutottam Prágâba, Bécsbe, Fiumébe, Krakkóba és Brassóba.

Nem mindig voltak pozitív tapasztalatom, idônként megpróbáltak kizsebelni, kirabolni vagy csak ajândék szaunabérletet kaptunk valahol két partiumi falu között.

Most elszalasztottam a nyár utolsó lehetôségeit: nem vettem lángost, nem adtam "csak tíz forintot" vonatjegyre annak a bizalomgerjesztô alaknak, aki öt éve is "csak ide Sülysápra mennék, de 10 forint hiányzik" szöveggel gyûjtött pénzt, sokadszorra is kihagytam a meghatározhatatlan nemû és (kis?)korú prostitutat is. (Rá teljes mértékben  igaz volt a mondás, nem tudod, mit veszítesz!)

Megálltunk a hálókocsinál. Elbúcsúztunk. Nagy levegôt vettünk és felszálltunk.