
Elhagytam az éttermeket.
Elhaladtam a biliárdasztalok között.
Megkerültem a játékgépeket.

Elhaladtam a hihetetlenül kényelmes, puha-pihe székek mellett, amik egy óriási tévére bámultak, aztán a tekepálya mellett elkanyarodtam.

A burgonyaszirom-automatát és a mikrohullámú sütőket kerestem. Az egyetemi diákklubban, az Union épületben voltam, nem egy luxusszállóban.

Az általam látott legtöbb egyetem diákklubja közelébe se jöhet a utahi egyetem mélyén meghúzódó csodának. Többen mondták, hogy az étterem részben a fogások nem annyira finomak, de ki jár ide enni, amikor kuglizni is lehet?
