Elhagytam az éttermeket.
Elhaladtam a biliárdasztalok között.
Megkerültem a játékgépeket.
Elhaladtam a hihetetlenül kényelmes, puha-pihe székek mellett, amik egy óriási tévére bámultak, aztán a tekepálya mellett elkanyarodtam.
A burgonyaszirom-automatát és a mikrohullámú sütőket kerestem. Az egyetemi diákklubban, az Union épületben voltam, nem egy luxusszállóban.
Az általam látott legtöbb egyetem diákklubja közelébe se jöhet a utahi egyetem mélyén meghúzódó csodának. Többen mondták, hogy az étterem részben a fogások nem annyira finomak, de ki jár ide enni, amikor kuglizni is lehet?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
4 megjegyzés:
Nem csak hogy nem finomak,d e cserébe drágák is. :)
De azok az asztalok...
Ennyi üres biliárdasztalt! Ilyet en is el tudtam volna képzelni anno. :-)
Nem rossz, de mikor tanulnak azok a diákok?
Megjegyzés küldése