Mellbimbóvédő

Ribizlifozelek fiatal és naív. Azt hiszi, hogy a futáshoz, mint edzéshez kell egy pár jó cipő és esetleg két láb. Hát nem.

A kiegészítők száma végtelen.

Futóhátizsák (ami fut a futó helyett és még víz is fér bele), meg egy spéci futókabát és a futóeledel, amivel a futó életben tartja magát az urbánus vadonban.

Aztán kell kismillió tok, tároló, öv a túlélőfelszerelésnek és a hitelkártyának, kis aprónak és telefonnak, ami persze kapcsolódik a futóórához, ami GPS-sel rögzíti, merre futott a futó, sőt, vissza is vezeti a kiindulópontra.

A futózokni, futónadrág és futóbugyi nem volt meglepetés, de lábujjvédő (sic!) keresése közben belebotlottam a mellbimbóvédőbe. Mert futás közben a futópóló kidörzsölheti annak a futónak a (futó?)mellbimbóját, akinek nincs futómelltartója. Murakami a What I Talk About When I Talk About Running című könyvében (biztos van magyar címe, majd valaki megkeresi) azt írja, hogy ő ragtapasszal egyerűen leragasztja a mellbimbóját. Ebből is látni, hogy Murakami japán, aki nem igazán szőrös.

Ennyi cucc között csodálkozom néha, hogy egyáltalán szükség van még a futókra.

A geek sportol

Amikor először olvastam erről a cégről, azt hittem, ezt számítógépfüggőknek találták ki. Aztán utánanéztem és megtudtam, hogy egy népszerű dologról van szó.

A iFit kitalálói ismerik a kocogók lelkét.

Ki ne szeretne erdőben futni?
Ki ne szeretne kedvenc ösvényén futni?
Vagy Párizsban?
Vagy a bostoni maraton útvonalán?

iFit összekötötte a modern technológiát a kocogással: high tech futógépekbe szerelhető memoriakártyákat árulnak. A kártyákon különböző edzéstervek vannak és egy program, ami segítségével a futógép bárhol futhat, ha az a hely szerepel Google Maps-on. Be kell táplálni az útvonalat Google Maps-on, a ketyere pedig annak nehézségéhez, meredekségéhez állítja a futógépet. A képernyőn közben térképen vagy - ha létezik - Street View-ban lehet nézni a környéket.

A program külön előnye, hogy az esőt, a nyári hőséget és az esetleges szmogot nem alkotja újra.