Templom-bánya

A Templom-bánya az a hely, ahonnan kibányászták a Templom köveit.

Én egy valódi kőbányára számítottam, nagy üregre, lenyúgöző akusztikára és óriási félig kibányászott kőtömbökre. Meg patakra.



A patakról kiderült, hogy épp véletlenül folyik. Ideiglenesen. A vízművek ugyanis elszipkázza a víz nagy részét és csak a maradék csordogál a völgy alján.



A patakot követő ösvény régi, 19. századi gátak és turbinák maradványai között kanyargott.



Itt volt a város első villanytelepe is.



Kőbányát azonban nem láttunk.

Pedig nagyon kerestük.



Teljesen véletlenül jöttünk rá, hogy a kőbánya az nem kőbánya. A mormonok a szerteszét heverő óriási kőtömböket kopácsolták kisebb kőtömbökre. Ezeket aztán eleinte ökrös szekérrel cipelték a templomhoz. Próbáltak egy hosszú csatornahálózatot építeni és leúsztatni a köveket a templomhoz, de a csatornákból elszivárgott a víz és a nagyívű terv megfeneklett és helyette egy egyszerűbb megoldáshoz fordultak: vasutat építettek.



A kanyon most újra csendes. Csak a patak csobog, az is csak ideiglenesen.

Elek apó kútja

Elek Apó kútja az omladozó Ybl Bazár tövében, egy pici, árnyas téren áll. A szürke gránittömbön kis gyíkocska szájából csobog elő az életet adó víz. Egy feliratból megtudom, a gránit a Hargitáról érkezett.

2009 szeptemberében avatták Elek Apó Kútját (Elek apó kútját). Ott volt a kerületi polgármester, meg sok-sok illusztris ember. Jó dolog a nagy mesemondóra emlékezni, neki kutat emelni (hargitai gránitból) és okosakat mondani honról, hazáról, népról, nemzetről.

A gyíkocska csendben figyelhetett és friss vízzel látta el a térre tévedőket.

Aztán valamikor kikapcsolták a vizet és legalább három hete a fémgyíkocska szárazon napozik. A tikkadt vándorok lelkesen rohannak a gránittömbhöz (hargitai) és csalódottan nézik a száraz forrást.

Egy nap aztán láttam, hogy egy hajléktalan segít a dolgon: megállt a kő előtt és nedvessé tette a gránitot. A hargitait.