Fisher-hágó

- A Király-hágó ahol a királyt hágják? - kérdezte A vagy harminc éve egyik szokásos heti magyaróránk alkalmával egy erdélyi utazásra készülve.

A a király szót értette, a hágót nem, de a képzőkkel elboldogult.

Amikor mondtam, hogy nem, ott nem hágják a királyt, akkor másképp próbált értelmezni:

- Akkor a király ott hág?

Ebben végül is igaza volt: hegyet valóban ott hágott a király. (És még mit azt hagyjuk.)

Pont ma kivántam A-nak boldog születésnapot és erről jutott eszembe ez a történet, miközben a Fisher-hágó mellett túráztunk arra gondoltam hogy A rákérdezne-e, mit is csinalnak ott a Fisherrel?)

A Fisher-hágónál a boróka és a mediterrán fenyők (jó, valószínűleg nem így hívják, de olyasmi) illata betöltötte a levegőt. 

Az út lustán kanyargott és néha meredeken mászott.

Mintha nem is lett volna senki rajtunk kívül itt - de azért néha láttuk, hogy igen is vannak erre emberek.

Valamikor például életbevágóan fontos dolgot írtak erre a táblára, esetleg hogy "magánterület, a kutya felszólítás nélkül harap" vagy lehet, még életbevágóbbat: "szögesdrót".

A túra alatt láttunk őzeket, szarvasokat, vadnyulakat, többféle ragadozómadarat, de lefotózni csak a tehenet sikerült.

Első pillantásra medvének néztem, de még mielőtt halálra rémültem volna, láttam, hogy medvének még amorfabb lenne, mint tehénnek.

Azért jöttünk ide, mert végre lehet merészebben is túrázni, a lábunk már nem ragad bele a nap által megolvasztott kőzetbe. 28 fok volt. A felhőkkel és az alkalmi árnyékokkal ideális.

A Fisher-hágó a Rush-völgyet választja el a Koponya-völgytől (vagy a Skull Valleyt Rush Valley-től). A hágó pont a Clover Springs felett van, a Szoros felett.

A Fisher Pass-t természetesen egy Fisher nevű emberről nevezték el, de ez ennél valamivel bonyolultabb.

Carl G Fisher 1913-ban, tíz évvel azután, hogy Horatio Nelson Jackson átküzdötte magát autóval az Egyesült Államokon arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha normális úton is meg lehetne ezt csinálni.

Normális út alatt Fisher egy kétsávos kaviccsal borított földutat értett.

Sokan az ötletet hülyeségnek tartották és sok év lobbizásba került, mire 1930-ra elkészült a parttól partig tartó Lincoln highway, ami Utahban helyenként a Pony Express vonalát követi és amine régi nyomvonala csak pár percnyire van házunktól.

Az egykori út Stocktonnál érkezett meg Rush Valleybe és innen mászott fel a Stansbury-hegység vonulataira. 

Fisher miután átdöcögött rajta (lásd lenti fotó) 1919 még pénzt is adott (huszonötezer dollárt), hogy az akkori Johnson-hágóra felvezető út jobb  és rövidebb legyen. Két feltétele volt: a hágót nevezzék el róla és hogy állítsanak neki egy emlékművet a hágó tetején.

(Johnson alapította a hágó keleti oldalán levő településeket - például a fantáziadús nevű Johnson Settlementet.)

Az adományt elfogadták, az utat megépítették, aztán valahogy megfeledkeztek az emlékműről meg az átnevezésről.

Hetven évvel később valakinek feltűnt ez a hiba és kezdeményezte, hogy állítsák már fel az emlékművet és esetleg nevezzék át a hágót. 

Így is történt. Hogy Johnson ne maradjon hágó nélkül, mostanában egy közeli nyerget hívnak így.

A hágón ma már ott van áll Fisher emlékműve, de a fentiek közül az egyik sztorit se írták fel rá.

Mindenesetre köszönöm Fishernek, hogy nem itt kell vezetgetni, ha itt túrázni akarunk.