Élő hagyományok - enni és ismerkedni Utahban

Az Élő hagyományok egy évente megrendezett fesztivál Salt Lake Cityben. A recept egyszerű:

Finom étel + jó zene = jó hangulat

Az itt élő kisebbségek kivonulnak és főznek. Két szinpadon folyamatosan szól a zene, az emberek hallgatják a skót dudásokat és a tibeti boncokat, esznek és mindenki jól érzi magát.

Bevásárolni mentünk a hagyományok ünnepére: venni mindenféle finomságot és utána otthon megenni. A szakadó esőben alig páran lézengtünk a sátrak között. A bevásárlóséta a hagyományok ünnepén így egy gargantuai kalóriatobzódásba torkollott.

A bosnyák.
- Egy tál cevapci-t kérek - az illatos füstös kolbászkák két pita között pihentek.
- Tessék - a jajcei szakács lelkesen csomagolta az ebédet.
- Akkor még egy baklavát.
- Inkább kettőt.
Aztán megláttam valamit a bolt hátuljában.
- Az ott palacinke? - a beavatottak vigyora fogadta kérdésemet.
- Hányat?
- Egyet.

A baszk.
- Egy baszk burgert kérek. Meg churros-t.
- Tessék.
- Eskerrik asko - ez a mondat baszk tudásom jelentős részét felemésztette. Megérte. Elképesztően nagylelkű adag churros-t kaptam.

A libanoni.
- Kérhetek két fél adagot egybe? - egyensúlyoztam az ételtornyot.
- Temészetesen.
- Labneh-t hummusszal és kérek még kebabot - három doboz finomságot csomagoltak be.

A szudáni
Ötéves forma kisfiú hörpölt hangosan valami piros bambit. Két huszonéves és egy negyvenes hölgy állt a fazekak körül.
- Ebből kérek egyet és ebből egyet.
A nők a kisfiúra nézek. Az ifjú főnök felállt egy székre és két szörcs között visszakérdezett:
- Kombinált adagot?
- Igen.
- Öt dollár - kizettem, hörpölés. Eltette a pénzt. A hörp végével hátraszólt, mit kell adni. Adták. A kisfőnök visszaült a székre és szörcsögött tovább.

A tibeti
Itt is vettem valamit...

A svájci.
A svájci pavilon feketeerdő torták erdejében húzódott meg egy kolbászkerítés mögött.
- Azt a tortát kérem.
A tortaszeletet a dobozhalom tetejére tettem és rájöttem, hogyan kell itt ismerkedni. Innentől kezdve lépésenként állítottak meg nők, lányok, férfiak és asszonyok. Mindenki egyet akart. A tortámat:
- Az honnan van?
Mutogatni nem tudtam a sok doboztól, de lelkesen elmagyaráztam, hol terem a torta.

Az élet szép és a hagyományok jók.

Kispesti multikulti

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kispestet nem igazán tartottam egy multikulturális helynek. Úgy gondoltam, ide a globalizációról maximum a kábeltévéből hallani.

Természetesen tévedtem.



Kispest eldugott szögleteiben még a nyolcvanas években is éltek bolgárkertészek. Gondozott ágyásaiknak, melegházaiknak a helyén ma fű (gaz) nő.

Idővel aztán belebotlottam egy vietnami kereskedőbe.



A jobb napokat látott kispesti textilgyár, a Kistex elhagyott épületei között bolyongva aztán "felfedeztem", hogy a kubai vendégmunkások helyét kínai és vietnami kereskedők vették át.

Nem tudom, gyártanak-e vagy csak viszonteladnak és csomagolnak, de az tény, hogy több kisbolt is nyílt az egykori üzemcsarnokokban.

Yodával sétálva egy házból alaposan megugatott minket egy házőrző, akit gazdája valószínűleg kínaiul utasított rendre. Amikor kérdezősködtem kicsit, megtudtam, hogy a több környező házban kínaiak laknak. Ők családi ünnepekkor hatalmas tüzijátékokkal szórakoztatják a szomszédokat.



Egy másik séta alkalmával aztán döbbenten torpantam meg egy korai írásjelekkel teleírt kapu előtt. A kerítésen át be lehetett látni az udvarba, ahol egy kis buddhista szentélyt láttam.

Remélem, hamarosan majd egy sztúpa is épül valahova. A Templom téren például egész jól mutatna egy buddhista kegyhely.