2014. szeptember 20., szombat
2010. április 3., szombat
Sorban állnak

To the arms!
Originally uploaded by ribizlifozelek
Több helyen olvastam, a tévében láttam, hogy sokan sorbaálltak, hogy megvehesség az első iPad-jukat.
A magyar almablogon is megjelent egy bejegyzés a sorbanállásról. A bejegyzés alatt megjelent egy csomó gyűlölködő, lenéző komment azokról, akik sorbaálltak, akik sürgősen egy iPadot akartak maguknak. Meg azokról, akik Almát szeretnének.
Elgondolkodtam.
Elgondolkodtam az empátia hiányán.
Az emberek nagy többsége rajong valamiért. (Valahol talán sajnálom is azokat, akik semmiért sem tudnak lelkesedni, csak savanyú arccal bámulnak maguk elé és sóhajtoznak.)
Van aki foci-kosár-hoki-kézi stb meccsre jár és magából kikelve szurkol egy csapatnak, országnak.
Van, aki éjszakákat kempingezik, hogy megvegye a jegyet kedvenc csapata meccsére. Kedvenc énekese fellépésére. Bejusson kedvenc írója, költője dedikálására, előadására, felolvasására.
Van, aki azért várt rengeteget, hogy egy híres és általa bálványozott tudós előadását meghallgassa.
Van, aki órákat állt sorba, hogy olcsóbban vegyen műszaki termékeket.
Van, aki letárborozik egy szálloda elé és vár, hogy Bálványa előjöjjön és meglássa a Bálvány testórének a fülét. (Esetleg egy bugyit is hozzávágjon.)
Van, aki több napot utazik, vár, áll sorba, hogy egyháza valamelyik prominens emberével, vagy vezetőjével találkozzon.
Van, aki előző nap hajnalban odaálla mozi pénztárához, hogy elsők között láthasson egy filmet.
Van, aki órákat áll sorba, hogy bejusson látogatásra a budapesti parlamentbe. Más a washingtoni kapitóliumra. Más a Szent Péter bazilikába. Vagy egy kiállításra Szépművészetibe.
Szerencsés (optimális) esetben ez a sorbanállás egy élmény: hasonló dolgokat szerető sortársakkal van együtt. A sorbanállás nem kínszenvedés, mint amikor húsra várnak egy hiánygazdaságban. Nem kényszer, hanem valahol öröm: azért csinálják, mert szeretik. Jól érzik magukat és a végén megvan a jutalmuk, megszerzik az áhított tárgyat, találkoznak azzal az emberrel, akivel szeretnének. Megvalósítják álmukat. Azaz a hosszú várakozás katarzissal zárul.
A lényeg, jól érzik magukat és boldogok.
Butaság ezért bárkit is lenézni.
Tényleg, ki, miért állna sorba?

