To the arms!
Originally uploaded by ribizlifozelek
Több helyen olvastam, a tévében láttam, hogy sokan sorbaálltak, hogy megvehesség az első iPad-jukat.
A magyar almablogon is megjelent egy bejegyzés a sorbanállásról. A bejegyzés alatt megjelent egy csomó gyűlölködő, lenéző komment azokról, akik sorbaálltak, akik sürgősen egy iPadot akartak maguknak. Meg azokról, akik Almát szeretnének.
Elgondolkodtam.
Elgondolkodtam az empátia hiányán.
Az emberek nagy többsége rajong valamiért. (Valahol talán sajnálom is azokat, akik semmiért sem tudnak lelkesedni, csak savanyú arccal bámulnak maguk elé és sóhajtoznak.)
Van aki foci-kosár-hoki-kézi stb meccsre jár és magából kikelve szurkol egy csapatnak, országnak.
Van, aki éjszakákat kempingezik, hogy megvegye a jegyet kedvenc csapata meccsére. Kedvenc énekese fellépésére. Bejusson kedvenc írója, költője dedikálására, előadására, felolvasására.
Van, aki azért várt rengeteget, hogy egy híres és általa bálványozott tudós előadását meghallgassa.
Van, aki órákat állt sorba, hogy olcsóbban vegyen műszaki termékeket.
Van, aki letárborozik egy szálloda elé és vár, hogy Bálványa előjöjjön és meglássa a Bálvány testórének a fülét. (Esetleg egy bugyit is hozzávágjon.)
Van, aki több napot utazik, vár, áll sorba, hogy egyháza valamelyik prominens emberével, vagy vezetőjével találkozzon.
Van, aki előző nap hajnalban odaálla mozi pénztárához, hogy elsők között láthasson egy filmet.
Van, aki órákat áll sorba, hogy bejusson látogatásra a budapesti parlamentbe. Más a washingtoni kapitóliumra. Más a Szent Péter bazilikába. Vagy egy kiállításra Szépművészetibe.
Szerencsés (optimális) esetben ez a sorbanállás egy élmény: hasonló dolgokat szerető sortársakkal van együtt. A sorbanállás nem kínszenvedés, mint amikor húsra várnak egy hiánygazdaságban. Nem kényszer, hanem valahol öröm: azért csinálják, mert szeretik. Jól érzik magukat és a végén megvan a jutalmuk, megszerzik az áhított tárgyat, találkoznak azzal az emberrel, akivel szeretnének. Megvalósítják álmukat. Azaz a hosszú várakozás katarzissal zárul.
A lényeg, jól érzik magukat és boldogok.
Butaság ezért bárkit is lenézni.
Tényleg, ki, miért állna sorba?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
8 megjegyzés:
Kanadai letelepedési engedélyért szivesen kempingeznék a nagykövetség előtt. :-))
Olimpián szeretnék megnézni pár döntőt. Még sorba is állnék érte néhány napot.
J
Én most egy közel 3 éves hosszú sorba fogok beállni, mert elterveztem, hogy hova fogok menni, és hol fogok dolgozni, de ahhoz előbb 3 évet ott kell élni, és ugye utána se biztos. Bár ez nem igazi sorbanállás :)
Amúgy a (New) Scotland Yard a cél, de a többi még nem nagyon publik:)
Pavarottit szeretnek elobe hallgatni, de az mar egy masik sor...
Nekem komoly gondjaim vannak, én akciós kobe-beef-ért szeretnék sorba állni.
Sting vagy Loreena koncertjegyekért. :) De csak ha nem tudnám neten megvenni. :)
Ja meg kertes házért, kiskutyáért, kiscicáért, delfinezésért, mókusozásért, stb... :)
A sorban álló srác és az almablogos fazon is nagyon kedves barátom, de ettől eltekintve sem ítélem el a sorbanállást, nem semmi élmény lehet órákat tölteni hasonszőrű emberek között.
Legszivesebben a Nobel díjért vagy egy pár millióért állnék sorba :)
Christine, Ypszi, J, Anna, P, sok sikert es jo elmenyeket!
Nevtelen, remelem arra a sorra meg nagyon sokat kell varnod!
Szabolcs, koszonom a latogatast. Teljesen egyetertunk. (Es is ismerlek Teged, de sajnos nem elegge.)
Megjegyzés küldése