Amszterdam - Reptér

Azt hiszem, Amszterdamról egy nagyon lényeges dolgot mond el a képernyő: magasság -4 láb. 

Szmog

Itt a tél.
Itt a szmog.
Felfele kell menni, hogy keressünk egy kis tiszta levegőt.

Éberség

Ribizli sokat olvas könyvtári könyvet, gyakran telefonon és sokszor Kindlén.

Az e-könyveket gyakran a telefonnal kölcsönzöm ki.

A telefonon frissíteni kellett a könyvtári alkalmazást és akkor kezdődött a rémálom.

Amint megnyílt a frissített alkalmazás, megkért, hogy írjam be az alkalmazáshoz tartozó jelszót. Majd megkért, hogy keressem meg a könyvtárakat (városi és megyei).

Mindkét könyvtár kérte a sok-számjegyes kölcsönzőjegy számát, majd a könyvtár PIN-kódjtát.

A következő lépésben a ketyere szólt, hogy adjam meg a Kindle jelszót.

Adtam neki. Egy törlést.

Sivatagi séta

Nem volt annyira meleg, mint a Santa Clara völgyében. Talán jó is volt. 15 fok gyalogolni pont jó, főleg itt a vörös porban a vörös sziklák között, lassan megkerülve a sziktaívet az egyik vonulat tetején.



Mentünk, mendegéltünk, néztük a távolban kéklő hegyket, a közelben emelkedő vulkanikus kúpokat, kerülgettük a szúrós kaktuszokat és megcsodáltuk a mormon teát.



A mormon tea nevű növényt a mormonok akkor kezdték teának inni, amikor vallásuk megtiltotta, hogy igazi, koffeines teát igyanak. Az embereknek lelki szükséglet, hogy valamit így iszogassanak, kávét, teát, pótkávét, pótteát. Egyszer majd kipróbáljuk.



Ahogy mentünk, eltünt mögöttünk St George. Fura volt, hogy pillanatok alatt a világ végén érezhettük magunkat. Nem volt itt semmi, nem látszott, hogy a domb mögött Utah második legnagyobb agglomerációja búvik meg.



Csak mi voltunk, a kaktuszok, a bokrok és a kövek és a homok, meg a város egyik régi vízvetetéke, ami valami forrás vizét vezette a völgy fele egykor.



Aztán pár kanyar után ismét ott volt a meseváros vörös sziklákból.



Ilyen csak a mesében van, esetleg egy másik bolygón játszódó mesében.



Hirtelen egy mély repedés előtt álltunk meg. A Mester lenézett és inkább gyalogolt pár száz métert, de megkerülte. A repedés mélyén, valahol 4-5 méterrel lejjebb látszott, hogy emberek préselik át magukat a szurdokban.



Nekem már a látványtól előjött a klausztofóbiám és rettegtem attól is, hogy elképzeltem, milyen lehet a sziklafalak közt felfele nyomakodni több száz méteren át.



Mivel nem szeretem a horrort, inkább nagy levegőt vettem és a végtelen horizontra néztem, majd Yodával továbbsétáltunk az autó fele.

Nyomok a homokban

Sziklák.




Bokrok.



Hihetetlenül finom szemcsés homok. Lábnyomok.



Micimackó biztos menyétre tippelne.

A Santa Clara völgyében

"Akkor jöjjünk vissza, ha majd nem lobog a fülem a szélben!" - mondta egy éve Yoda, amikor a Santa Clara folyó völgyébe mentünk volna.

Most nem fújt a szél és kifejezetten meleg volt, úgyhogy mentünk.



Másfelöl közelítettük meg a folyót, innen a folyó is közelebb volt.



Kaktuszok és lávafolyások között ereszkedtünk le egy régi földúton.



A kilátás egyre szebb volt, folyóvölgy egyre vadabbnak látszott.



A sziklafalak visszaverték a decemberi napsütést és úgy 25 fok (Celsius!!!) lehetett a folyóparton.



Itt voltak a sziklarajzok.



Valahol fenn, a sziklák között, a szakadék peremén sokkal több sziklarajz van. Azokat majd legközelebb nézzük meg.



Az ősi indián rajzok után a modern régészet következett. A bokrok és kőomlások között egy palacsintává lapult autóroncs bújt meg.



Jó nagyon eshetett.



Mint a filmekben. Csak ott nincsenek az autóroncsok közelében mosógéproncsok, amiket a Mester megjelölhetett.

- Ide még vissza kell jönnük - jelentette ki Yoda.

Előrejelzés

Ha ez az előrejelzés Celsius fokban lenne és nem Fareinheit-ben, akkor semmi bajom nem lenne vele...