Szmog

Itt a tél.
Itt a szmog.
Felfele kell menni, hogy keressünk egy kis tiszta levegőt.

Téli szmog

A fordított rétegképződés egyik jele, hogy sétakor két, a völgy fenekéhez képest 1500 méterre felmagasodó hegylánc helyett nullát látunk. Ilyenkor van inverzió. Amit durván szmogra egyszerüsíthetünk. Óriási nagy szmogra.

Amikor eltünnek a hegyek, akkor elindulunk felfele. Olyan helyen sétálunk, ami a trutyi felett van. Itt friss hegyi levegő, ropogó hó és csodálkozó szarvasok várnak. (A fenti fotón a gerincen álló pár pötty is szarvas, odáig futottak Yoda elől.)



Ez a fenti kép se egy pusztán Ribizlitől megszokott zseniális naplemente fotó. Ez egy szmogos naplemente.

A dolog sokkal rosszabb, ha alaposabban megnézzük.



Ilyenkor gyorsabban megyünk felfele, mert rájövünk, még mindig benne vagyunk a trutyiban és sokszor az ember nem veszi észre, hogy trutyiban van mindaddig, amíg ki nem kerül belőle.

Mi visszanéztünk és elállta a lélegzetünk (a mászástól).

Ott lenn, ott derengett a város felett trónoló parlament. Mögötte ki lehet venni a belvárost.

- Jöhetne már egy hóvihar - mondta Yoda - szeretném megint megjelölni a parlamentet.

A trutyi felett

Ha Salt Lake City és tél, akkor inverzió és szmog.

- Peking? Ugyan, Salt Lake City, az az igazi - nevetnek keserúen a helybeliek két köhögőrham között. Eltüntek a hegyek, a nap nem süt át a trutyin és olyan, mintha sűrű köd lenne. Az egész alig pár napot tart, de az ember jó esetben alig pár percet bír ki levegővétel nélkül.



Ilyen időben Yoda se sétáltat engem szívesen a városban, így ebéd után gyakran autóba ülünk, pöfögünk egy kis extra szmogot a városba és felmegyünk valahova a hegyekbe.



Most nem mentünk messzire, csak a városba bevezető autópályához, ahol az út leereszkedik a Parley's kanyonból. Itt, két autópálya között lehet sétálni egyet a hegyekben, vagy leereszkedni a Parley's ösvényre, ami előbb utóbb csatlakozik a villamosunk mellett futó sétaúthoz, ami majd egyszer a Jordán-folyó ösvényéhez vezet. Majd. Egyszer.




Az ösvény itt az autópályák között igyekszik átvágni, hogy feljusson a hegyekbe illetve visszatérjen a völgybe - a szmogba.




Yoda lelkesen jelölgette a hidakat és én reméltem, hogy közben nem tiszteli meg a lenn duruzsoló forgalmat. Ritkán voltam a Mesterrel ennyire fura helyen. A forgalom zúgott és most csak pár szmogot fotózó elszánt kiránduló járt erre.



Pár híd után végre eljutottunk a hegyek lábához.

- Merre tovább?
- Felfele, mert arra tiszta a levegő - felelte a Mester és elindult felfele és ekkor, mint valami középkori Mária-jelenésben, kibukkant a kék ég felettünk és megláttuk a napot.

Rossz levegő

Megjegyzés: a fotókért köszönet TM-nek.

Lassan úgy éreztük, jobb lenne venni egy pakli cigit és a filteren át lélegezni. A szmog beszorult a völgybe. A hegyek eltüntek és úgy éreztük, egy sűrű levesben élünk. Ezt hívják inverziónak. Nem a levest, hanem a jelenséget.



Örültünk, hogy a szuper-hiper kazán egy szűrőn át nyomja be a kinti szutykos (és felmelegített) levegőt a lakásba.
Meg is néztük, jó-e a szűrő, amit 3 havonta kell cserélni és mi egy hónapja cseréltük ki. A szűrő jó volt. Jó koszos. Ismét kicseréltük egy extra jó szűrőre. De már várjuk az időt, amikor majd nem a tüdőnkkel tisztítjuk a levegőt. És dohogunk a kormányzón, aki 13 milliót szán a levegőminőség javítására és 2 milliót költ arra, hogy a melegek ne házasodhassanak...

A szmog felett

Where is the valley?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hideg van és szmog. Meg fordított rétegképződés. Holnap megint kezdődik a havazás. Ha havazik, itt sóznak, ha sóznak, nem tudunk kutyacipő nélkül sétálni. Ha meg kutyacipővel kell sétálni, akkor a Mester mindig cirkuszol elmenetelkor. Inkább nem törődtünk a 11 Fahrenheit fokkal és elmentünk most mozogni egy kicsit.



Hamar kimásztunk a trutyiból és lelkesen csúszkáltunk felfele a napsütésben. Vidámak voltunk. Megnéztük a csörgedező patakot, aztán az egyetem felett mászkáltunk.

Most nem csináltam volna térképet a városból. A belvárosi felhőkarcolók kísértetekként néztek ránk a füst mögül.



Yoda ekkor pottyantott egyet, gyorsan bezacsiztam és fél óra séta után megállapítottam, hogy a lebomló műanyagzacskó már korábban a zsebemben elkezdte a lebomlást és a kisebb molekulákat - a szagmolekulákat - átengedte. Az elkövetkező egy órában lelkesen lóbáltam a zacsit és igyekeztem jó messze tartani magamtól.

Még elsétáltunk az épülő új Természettudomány Múzeum felé, aztán elbúcsuztunk a naptól, vettünk egy nagyon nagy levegőt és alámerültünk a szmogba.

A szmog

Heading to the Smog
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szmog van. Napok óta. A városból alig látszanak a hegyek, pedig, ezek a hegyek általában igencsak láthatóak. Amikor a hétvégi kirándulásból autóztunk hazafele, tökéletesen látszott a füsttakaró, ami alá bebújni készültünk.

A fordított rétegképződés nevű jelenség kiszúrt velünk. A Salt Lake völgyben, a talajhoz közel megrekedt a hideg levegő, ami felett egy meleg légréteg maradt. Általában ez fordítva történik, lenn meleg van, fenn hideg. A hideg levegő lenn van és nem tud felemelkedni és az egész mocsok ott marad a városban.



Ilyen szmog volt Budapesten is. A hideg és egyre jobban szennyeződő levegő megrekedt a Gödöllői-dombság és a Budai-hegyek között a Duna-völgyében.

A város fekvése gyönyörű, a szűk völgyben azonban nagyon könnyen megreked a hideg levegő, aztán csak gyűlik a korom a levegőben.

Most várjuk, hogy jöjjön a hideg. A meleg. A szél. A hó. Az eső. Bármi.