Karácsonyi dekor 2020/I

A gyakorlatilag forgalommentes külvárosi utcán feltorlódó autók jelezték, itt van valami. Valami nem hétköznapi, amiért megéri felvezetni a helyi Rózsadomb tetjére.

Szinte hunyorogtunk a fényárban. E ház tulajdonosai minden évben hasonló karácsonyi dekort csinálnak. Talán amikor felkapcsolják, ezzel jeleznek az Uránuszon túl lakó ismerőseiknek.

Trump karácsonyfadísz

A reklám szerint ez az utolsó lehetőség Trump-karácsonyfadíszt venni (úgy legyen!). 

Azért elgondolkoztam a dolgon. 

Biztosan sokan vannak, akik boldogan kifizetnek akár hatvanöt dollárt is azért, hogy Trumpot saját kezüleg akaszthassák fel egy fára. 

Négy milliliter

Yodának mindenféle cseppekre van szüksége. 

A nővérke gondosan el is mondta, hogy mennyit kell Yoda szájába csepegtetni. 

- Négy millilitert. Négyet. 

- Aha - bólogattam. 

- Be is jelöltem a négyet, hogy könnyebb legyen. 

- Köszönöm. 

- Piros vonallal jelöltem be a négyet. PIROS vonallal. A NÉGYET. 

Megköszöntem. Öregszem, felejtek, jó, hogy be van jelölve a fecskendőn a négy. 

Este elő is vettem a fecskendőt, amit hercig kis tokban adtak. 

Megnéztem. 

- Négy. Aha. 

Az Öngyilkos-sziklája

Ott, ahol a városból elindul fel a hegyekbe az I-80-as autópálya, hogy egy 7-8%-os emelkedővel kimásszon a völgyből, van egy fura hely.

Telente néha feljövünk ide a szmog fölé sétálni, de otthontól idáig még nem gyalogoltunk vagy bicajoztunk, de ami késik, nem múlik. (Update: bicajjal feltekertem).

A helyet ma mindenfelől autópályák veszik körbe, egy óriási csomópont közepén van ez a "senkiföldje", aminek a közepén egy grafiti borította sziklaorom tör az égre. Az az öngyilkosok sziklája.

A fehér telepesek (azaz hódítók) megérkezése előtt ezt a sziklát az indiánok őrtoronynak használták, innen lesték, hogy ki érkezik a hágón át a völgybe.

A legenda szerint egy szépséges indián lány innen vetette magát alá a mélybe, amikor megtudta, hogy szerelme az Örök Vadászmezőkre költözött.  (Sose becsüljük alá a szájhagyományt, az emberek mindig a horrorsztorikat mondják el egy helyről.)

Ez a "sziget" nem volt mindig ennyire elhagyott. Pár évtizede, még az autópálya építése előtt erre vezetett egy vasútvonal le a völgybe és itt ereszkedett le nyaktörő hajtűkanyarokban az országút. Olyan meredek volt az út, hogy idősebb helybeliek ma is elzöldülú arccal mesélik, gyerekkorukban mi történt itt a frissen elfogyasztott hamburgerrel.

Volt itt egy víztározó és sokan ide jártak úszkálni vagy sétálni, piknikezni. A víztározó egyike volt a sok hasonló vízműnek, ami a farmokat látta el vízzel és a pár környező házba juttatott ivóvizet egészen egy nagy esőzésig, ami elmosta a gátat. 

A víztározót nem állították helyre, a sziklát körbevette az autópálya és a terület picit senkiföldje lett. A helyi graffitis közösségben hagyomány lett, hogy fel kell mászni a sziklára és rajzolni rá valamit. Vagy esetleg a környékére.

A rajzok jól néztek ki és ide simán fel lehet otthonról bicajozni, úgyhogy ide visszajövünk, hogy tovább rajzokat nézegessünk, megkeressük a vasút maradványait és kövessük a Parleys patakot felfele oda, ahol kibukkan az autópálya alól.

Az viszont akkor lesz, ha nem lesz ennyire hideg.

Egy igazi vendéglátós

 

Megjegyzés: a fotó illusztráció. Ezt a burgert nem volt idő lefotózni. Elfogyott.

A CJW burgerboyst akartuk egy este kipróbálni. Ez egy pici, helyi lánc, négy-öt éttermük lehet. Nem beülve, mert hát járvány van, de Amerikában lassan hetven éve vannak autós éttermek, ahol az ablakból megkapjuk az ételt és lehet enni.

Előre leadtam a rendelést online, ki is fizettem és amikor odaértünk, leparkoltam és telefonáltam, hogy  jöhet a vacsora.

- Milyen néven van?

- Ribizlifozelek.

- Tessék?

-RIBIZLIFOZELEK - mondtam tagoltan és lassan.

- Nincs ilyen rendelés.

- Most adtam le.

- De nincs...

Bementem.

- Oh, ez a rendelés a South Jordan-ban levő boltba lett leadva. Ez itt Harriman.

Nekem South Jordan és Harriman az olyan, mint a Feroer-szigeteknél Koltur és Hestur, keverem őket és botor fővel elnéztem, hogy melyikbe megyek. Hülye vagyok na.

- Mit tegyünk? - kérdeztem.

- Várj tíz percet és kész a rendelés.

Vártam.

Várakozás közben odajött a pultos: 

- Elnézést a várakozásért, a meghívunk egy üdítőre.

A mókus és a macska

 

 (Megjegyzés: a felső fotó nem most készült.) Az ablakba a nappaliban felszereltünk egy madáretetőt. Azért is, hogy ne kelljen a kertbe bámulva mozizni, lehessen a nappaliból is. A kertben csupa izgalmas dolog történik, öt-hatféle énekesmadár szotyizik, mókusok ropogtatják a tökmagot és a diót, macskák nézik a músort... Jobb, mint a tévé. A mókusok időnként leszedik a madáretetőt, mert úgy könnyebb hozzáférni. Az elasztikus mókus két hátsó lábával belekapaszkodik a szárítóba, két mellső lábával leemeli a madáretetőt a kampóról és egy mozdulattal ledobja a földre. Nem szeretem, mert a macskákat máshol etetem. A mókusokat nem féltem, ők tudnak magukra vigyázni, de a madarak könnyebb prédát jelentenek. 

 

Előre elmondom, az ablakra felszerelt madáretetőt valami leszedte. Gondoltam, ezért vannak a biztonsági kamerák, visszanéztem, mi történt. Szóval az etetőt olyan gyorsan szedték le, hogy a fénynek nem volt ideje elérni a kameráig (khm, nem is, valamiért nem kapcsolt be a kamera), de azt, hogy utána mi történt, sikerült megörökíteni. A mókus békésen eszeget a kép jobb alsó sarkában, amikor megjelenik a macska. A mókus két ugrással eltűnik, a macs csodálkozik és minden megy tovább.

 

Zoknik és szobrok a temetőben

 

Nagyot bandzsítottam, amikor megláttam a városi katolikus temetőben a Halloweenról ittmaradt tököt. Se a szarvasok nem ették meg, se a mókusok. Pedig mindkét faj szereti. Lehet, csodatök.

Látszott, hideg van, még a szobrok is zoknit húztak.

Eredetileg a nagy (értsd mormon) temetőbe akartunk menni, de az még mindig zárva a szélvihar által okozott károk miatt. Maradt a mellette levő katolikus temető.

Ez nem annyira érdekes, mint a szomszédos mormom temető, viszont a város egyik legjobb temetői szobra itt található.

Természetesen egy teniszező sírján szervált.

Többen nem is akarták elhinni, hogy egy temetőben áll. Pedig de.