A kecske

Két mankóval (Ginger s Fred) a lakásban még csak-csak lehet mozogni, de az egyetem már nagyobb.


Erre találtuk a Kecskét.



A kecske egy “térd roller” (knee scooter, andador de rodilla).


Először online néztünk egyet a helyi apróhírdetésoldalon. Az ember el is hozta.

Tökéletes is lett volna, ha működik a fék. De nem működött.


Láttunk egy másikat is, vonzó fehér szőr borította a térdelőt. De 40 percnyire volt az autópályán.


Aztán találtunk egyet az Amazonon. Open box-ként megvéve annyi volt, mint egy használt.
Megrendelni egy pillanat műve volt.


Azóta fantasztikusan lehet suhanni vele. Egy baja van: túl jól lehet vele száguldtani.

Váró a kórházban

Ünnepnapon a betegeket is keresni kellett a kórházban, nemcsak a sebészeket.



A hatalmas váróban viszont senkit se találtunk. Kicsit reméltem, hogy majd itt letáborozunk, bedugjuk ketyeréinket a konnektorba.



Ha nagyon muszáj, nézünk tévét vagy kirakjuk valamelyik ezerdarabos puzzle-t, esetleg kártyázunk.



De inkább hazamentünk és amikor telefonáltak, hogy kész a műtét, visszajöttünk. Közben arra gondoltam, hogy igazából meglettem volna e poszt háttéranyaga nékül is.

A tél szépségei

Tél. Hóvihar. Hóember. Játék. Egészség. Szánkózás. Bokatörés.

Casio-bolt

Kimerült az elem egy Casio órában.

Először minden tudás kútfőjéhez, a Youtube-hoz fordultam. Itt MINDENRŐL van csináld magad film. Megnéztem párat és úgy döntöttem, elmegyek egy óráshoz.

Volt is egy hozzánk közel.



Amikor beléptünk, már tudtam, hogy megérte idejönni.

Valódi számológépes órákst láttunk a vitrinekben! Stopperórákat. Karórákat. Tátott szájjal bámultuk a kincseket. Némelyik óra dátuma még a kilencvenes éveket mutatta.

És ekkor... ekkor előlépett a műhelyből az órásmester, ak szakasztott úgy nézett ki, mint Buffalo Bill.

Innen gyorsan mentek a dolgok. Rövid párbeszéd következett órákról, Robin Williamsról és sci-fikről. Mivel a fluxus-kondenzátorát nem akarta megmutatni, fizettünk és távoztunk.

Ha tíz év múlva kimerül ez az elem, visszajövünk.

Téli olimpia

Olvastam, hogy Barcelona szeretne téli olimpiát rendezni. Tudom, hogy úgy százötven-kétszáz kilométerre Barcelonától fantasztikus hegyek vannak. Salt Lake City ugyanakkor szeretne téli olimpiát rendezni. Itt a város fantasztikus hegyek közt van.

A fenti Barcelona fotó decemberi. A lenti Salt Lake City fotó áprilisi.

Elhagyott ház

Sok-sok éve Yodával fedeztük fel ezt az épületet.



Mindig a kerítésen át nézegettük: az egykori kőfejtőhöz tartotó ház most az Arborétumon belül van.



Ez annyira nem látszik. Az Arborétumnak ez a része olyan, mint a vadon a kerítés másik oldalán.



Az arborétum nagy, 2000 km-en belül nincs is nagyobb botanikus kert.

Szóval ezért van a ház a “vadonban”.

A ház egyik fele egy “garázs”, óriási ajtóval és rengeteg ablakkal. Nem tudtuk mire vélni a rengeteg ablakot, aztán olvastuk, hogy ott faragták a kőtömböket, ezért kellett a sok fény és a nagy ajtó.




Most hóban gázolva bementünk, megcsodáltuk a precízen faragott köveket, lefotóztunk pár abróbb részletet, majd a sűrűsödő hóesésre való tekintettel elindultunk vissza a városba.

Yoda a sarkkutató

Szakad a hó.

Yoda utálja. Mielőtt eltakarítottam a havat, megpróbáltam kirángatni a Mestert.

Nem sikerült.

Aztán hosszas könyörgésre Yoda elment a sarokig. Pisilt és éhezve, fázva visszatért bázisára és azt mondta:

- Extra reggelit kérek, mert egy sarkkutató vagyok.