Elvileg tavasz van. Már majdnem nyár. A virágok méhecskéket csalogatnak magukhoz, a madarak óriási rönköket cipelnek a fészekbe, a szemetesemben pedig megszaporodtak a Viagra-reklámok.
Tavasz van!
Ehhez képest reggel havazott.
Aztán esett és havazott, de a végén meggondolta magát és csak a hó szakadt.
Yoda utálta.
- Mondjunk inkább klímaváltozást, a globális felmelegedés kifejezés jelenleg értelmezhetetlen - mondta.
Pitymallott. A madarak a reggeli üvöltőversenyre készülődtek, én A oldalamról a B oldalamra fordultam, amikor Salt Lake City reggeli csendjébe makacs dudaszó vágott rendet.
- TUTUUUUUUUUU
Pislogtam.
- TUTUUUUUUUUUU
B oldalról áthelyeztem magam A oldalra.
- TUTUTUUUUUUUUU
Pislogás.
- TUTUUUUUUUU.
A mexikói szomszédért jött meg a haverja, hogy együtt menjenek dolgozni.
Eszembe jutott egy sokak szerint kicsit rasszista vicc:
- Hogy mondják mexikóiul, hogy "megjöttem"?
- ?
- TUTUUUUUUUUU.
Ez egy nyilvánvaló kulturális különbség. Engem halálra idegesít, ha valaki kapucsengő helyett a dudát használja,
Elismerem, sokkal egyszerűbb és jóval kevesebb végtaghasználattal jár a kormányon levő gomb megnyomása, mint az alsó végtagok meglóbálása, majd az egyik felső végtag kinyújtása, ezután pedig a csengőgomb nyomás alá helyezése, nem beszélve a lakásajtóra mért kisebb ütésekről. Elismerem, ilyen szempontból a dudálás tényleg takarékosabb.
A latin (mediterrán és dél-amerikai) kultúrában a dudálás jóval kiterjedtebb kommunikációs eszköz. Én akkor nyúlok a dudához, ha baj van:
- VIGYÁZZ, TE SZTROVACSEK, NEM LÁTOD, HOGY NEKEM VAN ELSŐBBSÉGEM? - és még féket is csikorgatok hozzá. Ha vezetés közben közeli dudálást hallok, azonnal figyelek mindenfele, honnan jön a veszély.
A latinoknál a dudálás részben a beszédet is helyettesíti. Dudálnak, ha megérkeznek, dudálnak, ha elmennek otthonról, dudálnak, ha besorolnak. Egyes mexikói sofőrök a váltógombra szereltek kiegészító kürt-kapcsolót, hogy könnyebben tudjanak "beszélgetni".
Kuplung-váltó-duda - lehet, az autós iskolában is így tanítják.
Ismertem egy costa ricai származású forradalmárt, aki Nicaraguában volt önkéntes tanító, majd egy ideig Kubában élt, majd egy csomó másik országban.
Ő mindenkinek hosszasan köszöngetett:
- Oyemiracoño
(Azaz Oye mira! Coño, vagyis "Hé, te, p...." (A p... egy olyan testrészt jelöl, amivel a női olvasók rendelkeznek, a férfiak nem.) Az "oye", felszólítómódú alakt lehet "figyelj-re" is fordítani, de a "HÉ" közelebb áll az eredeti jelentéshez. Oyemira - ez volt a fickó beceneve - nem volt nőgyűlölő, ez csak a szavajárása volt. A férfiaknak ugyanúgy mondta, mint nőknek:
- Oyemiravenaquícoño (Hé, te p... gyere ide!). Oyemira mentségére szolgáljon, ő ezt még a hímnemű főnökének is gyakran mondogatta.
Oyemira stílúsát idővel megszoktam. Lehet, a mexikóiak állandó dudálást is meg fogom valamikor....
FIGYELEM: az alábbi bejegyzésben disznó, szexuális tartalmú rasszista vicc szerepel. A vicc sértheti az olvasók érzékenységét.
Yoda egy művelt, olvasott lény, így természetes, hogy tudja, mi az a forradalmi adó. Nemcsak tudja, mi az, hanem ki is veti.
A forradali adót egy valamilyen célért harcoló egyveres erők szedik be. A fegyveres erő sikerétől és ideológiai beállítottságunktól függ, hogy felszabadítónak vagy terroristának nevezzük ezeket a csoportokat. Kubában Castróék a cukorbáróktól kértek (és kaptak) egy kis pénzmagot. Cserében "véletlenül" nem locsolták meg az ültetvényt benzinnel és Che nem dobta bele az üzemanyagtól tocsogó cukornádba félig szívott, parázsló szivarját - véletlenül. Ebben az esetben a forradalmi adót valóban forradalmárok szedték be. Forradalmárok voltak, mert radikális változásokat értek el és győztek.
Írországban az IRA is szed forradalmi adót - de ők közben terroristák, mert hát esélyük sincs győzni és ha győznének se tudnák, mihez kezdjenek ezzel a győzelemmel.
A másik nagy forradalmi adót beszedő szervezet az ETA. Ők Baszkföld függetlenségéért harcolnak. A kedves ETA-tag (szaknyelven etarra) ír egy levelet az elnyomó gaz tőkésnek, hogy támogassa a Haza függetlenségét. Ha ő más hazát képzel el, akkor hazaáruló és örüljön, ha csak a tulajdona ég le. Mióta az ETA visszaszorulóban van, nehezen megközelíthető nagytőkések inkább kisemberektől szedi be a függetlenség árát.
A baszkok nagyon függetlenek, miként azt egy klasszikus, disznó és kicsit rasszista vicc is mutatja:
A baszk fiú házasodni készül. Apja az esküvő előtt tanácsokkal látja el fiát:
- Veszel neki egy gyémántgyűrűt, hogy lássa, mi baszkok gavallérok vagyunk.
- Utána veszel neki egy csokor vőrös rózsát, hogy lássa, mi baszkok úriemberek vagyunk.
- Utána hazaviszed és ölben viszed fel a lakásodba, hogy lássa, mi baszkok erősek vagyunk.
- Ha hazaértetek, megcsókolod, hogy lássa, mi baszkok szenvedélyesek vagyunk.
- Utána bemész a fürdőszobába és ott saját magaddal szexelsz, hogy lássa, mi baszkok függetlenek vagyunk.
Yoda másként tekint a forradalmi adóra.
Ő nem függetlenségre vágyik, hanem falatkára. Ezért főzéskor jön és láb alatt van és NÉZ. Folyamatosan néz mindaddig, amíg meg nem kapja az adót. Ha megkapta az adót, akkor leheveredik és várja, hogy leejtsek egy fél csirkét.
Vendégségben voltunk.
A társaság igazi amerikai volt.
Ott volt Steve, aki a New Eyes-t szervezi.Steve több nyelven beszél, mint amit egy átlagember életében hall.
Ott volt egy mormon házaspár, akik nem ittak alkoholt. A fiú, P. Chilében volt missziózni és remekül beszélt spanyolul. Pár per után kiderítettük Barcelonában pár barátom fogadójában lakott. Felesége, szintén P szintén mormon volt - tőle tudtuk meg, hogy néha az Egyesült Államokon belül missziózni nagyobb kultúrsokk lehet, mint Chilébe vinni az igét (és a tárgyat). Ő az arizonai kisvárosi mormon esetét mesélte, aki egyszercsak Detroit belvárosi nyomornegyedében találta magát az Egyesült Államok legnagyobb arab közösségében.
G, egy másik vendég nem evett húst, tejterméket és feldolgozott ételt Bort ivott. Ezeket hitszerű dolgok: valaki nem eszik húst, tejet, sajtot és saját maga őrli gabonáját.
P. egész közel jár egyszer Magyarországhoz. Lengyelországban volt pár hetet, elment Zakopanéba. Azt mondta, az majdnem Magyarország.
G. Csehországot akarta bejárni pár hét alatt, de Cesky Krumlovban leszállt a vonatról. A romantikus kisváros annyira tetszett neki, hogy nem is ment tovább.
A mormon csajszi ősei Szerbiából keveredtek ide, bányásznak jöttek Kennecott bányába. Az első helyet, ahol laktak, már rég elnyelte a bányagödör.
Érdekes társaság volt.
Örülök, hogy elmentünk.
Rendeltem egy csomagot.
Az Amazonon keresztül rendeltem a holmit egy beszállítótól.
Csütörtök este leadtam a rendelést, azaz megnyomtam a FIZETEK gombot az Amazon oldalán. Kilenc óra volt. A cég Ohióban volt.
Este fél tízkor döbbenten láttam egy emilt a postafiókomban. A cég küldte. Megköszönték a vásárlást. Gondoltam, az automata küldött egy kedves levelet nekem. Aztán továbbolvastam: megkérdezték, jó-e a címem és ezt rendeltem-e. Válaszoltam nekik, hogy ezt rendeltem és ez a címem.
Tíz perc múlva megjött az újabb levél. Megköszönték a levelemet.
Hétfőn vártam a csomagot.
Kedden is.
Szerdán már gyanus volt valami.
Megnéztem az azonosító számot a posta honlapján. Hétfőn a gyorsposta megpróbálta kihozni, de nem voltunk itthon. (Persze, hogy nem voltunk itthon este hétkor, épp Yodával sétáltunk.)
Morc lettem. A postás nem hagyott kis rózsaszín cetlit, hogy itt járt.
A posta honlapjáról kiderült, hogy lehet kérni második kiszállítást. A honlapon az e-postás megkérdezte, melyik nap szeretném megkapni a csomagot. Kiválasztottam a csütörtököt. Reméltem a posta majd nem ezt mondja (csütörtök).
Aztán vártam.
Délben kopogtak az ajtón.
Yoda megtámadta a postást, én pedig rutinosan elkaptam a Mestert, mielőtt nekiugrik a két méter magas levélhordónak.
Megjött a csomag!
A békát a posta hozta.
A béka zöld volt és vidám.
Amint megjött, helyet csináltam neki és két liter vizet engedtem le a torkán.
A zöld béka olyan, mint a tehén. Párologtat.
Utah klímája múmiaképzőnek is elmehetne. A víz egyszerűen szublimál és minden száraz. A tehén bevált az irodában. Itthon volt egy másik párologtató, de az zúgott. Korábban azt hittem, engem nem zavar a háttérzaj. Telefonálhatott a szomszéd amennyit akart, nem törődtem vele, esetleg jegyzeteltem.
Az itthoni párologtató azonban kifogott rajtam. Zúgott. Zörgött és még a tűzoltóautók zaját is elnyomta.
Így került hozzánk a béka.
Most vasagon gomolyog a vízpára a füléből és csend van. Minden tökéletes.
Yoda pár napja kapott egy kis szárított kacsát. A szárított kacsa olyan szépen van becsomagolva, mint a beef jerky. Az íze is olyan, mint a beef jerky-é. Megkóstoltam. Finom volt.
A szárított kacsa csomagolásán megható történetet lehet olvasni a kacsáról.
A kacsákat a Canyon valley farmon tartották. Boldog életet éltek, csak azért, hogy kedveceink elfogyaszthassák őket. Nem igazá értékeltem a mesét, a kuyák (és az emberek) ragadozók. Nem nagyon látom értelmét a fraternalizálásnak.
Azért tovább olvastam.
Megtudtam, hogy cég amerikai tulajdon. Megtudtam, hogy az egész menedzsment amerikai. Azzal, hogy Yoda megeszi a kacsát, az amerikai gazdaságot erősíti.
Azaz az amerikai menedzsereket és a kínai parasztokat. A valódi amerikai Canyon Valley ranch ugyanis Kínában van, minden eredeti amerikai receptjével és menedzsmentjével együtt.
Nem tudom, a vezetőség belegondolt-e az üzenetbe: a melósokat, farmereket, feldolgozókat kirugtuk, de ne aggodjon senki, mi, a fejesek azért megkapjuk a pénzünket.
Azt hiszem, legközelebb nem pekingi (trójai) kacsát veszünk a Mesternek.
Yoda tudja mit akar és megmondja, hogy mi mit csinálhatunk. A Mester olyan, mint egy kommunista cenzor. Vannak Tűrt, Tiltott és Támogatott tevékenységek.
A laptopon egy keveset lehet dolgozni, elvégre ribizlifozelekék részben így keresik meg a csontravalót. Túl sokat azonban nem lehet laptopozni. A Mester olyankor ráfekszik a billentyűzetre.
De azért a laptophasználat a Tűrt tevékenységek közé tartozik. Az olvás is tűrt tevékenység: a Mester hozzábújik az olvasó gazdikhoz és alszik. Filmet is lehet nézni.
A takarítás tűrt, de nem szeretett tevékenység. Gyanús dolog. A felmosóberendezés is eleve olyan fura dolog. Meg vizes. A porszívó meg hangos. Szóval rossz dolog, takarításkor jobb elvonulni egy biztonságos helyre.
Az íróasztalnál viszont nem szabad ülni. Az Tilos. Akkor meg kell állni az íróasztalnál ülő mellett és nézni kell. Mereven, mozdulatlanul nézni. Ha ez nem segit, fel kell ugrani az íróasztalra és végigsétálni kétszer a klaviatúrán. Ez garantáltan végetvet minden tevékenységnek.
A főzés azonban támogatott tevékenység. A főzést nézni kell, figyelni. Esetleg leeshet egy darab hús vagy tészta, amit fel kell takarítani, hogy segítsen a gazdiknak.
A másik támogatott tevékenység az evés: azt is figyelni kell és lehetőleg részt kell venni benne.
A konyhaasztalnál azonban csak és kizárólag enni lehet. Beszélgetni, üldögélni, olvasgatni nem. Azt TILOS.
A szabályokat pedig be KELL tartani.
Különben a Mester morcos lesz.
Mi pedig betartjuk a szabályokat, a Mester pedig elégedett, főleg, ha evéssel kapcsolatos szabályokról van szó.
Amerikában egyre kevesebb a hagyományos piac. Igazság szerint alig van olyan piac, ahova kimennek a kofák és friss zöldséget, gyümölcsöt árulnak. Vannak farmer's market-ek, de ott a minőség ugyan jobb, mint egy szupermarketben, de cserébe az árak is jóval borsósabbak.
Bostonban van valódi, rendes piac is. Igaz, hetente csak kétszer, pénteken és szombaton. A piac a Haymarket metróállomás mellett van. Nekem már a neve is tetszik. Szeretem a hagyományokat, szeretem, ha egy városnak folyamatos, továbbélő történelme van. A Haymarket , ahogy a neve is mutatja, valamikor Boston szalmapiaca volt. A hely 1830-tól működik zöldség- gyümölcs- és halpiacként.
Pénteken és szombaton van piacnap. Sok amerikainak magyarázni kell, hogy nincs hagyományos nyitvatartás. Ez egy piac. Egy igazi piac, hajnalban kijönnek az eladók és ott vannak estig, vagy amíg el nem fogy a portéka.
Délelőtt a piac drágább. Ez annyit tesz, hogy a bolti ár feléért lehet vásárolni. Estefele olcsóbb, viszont ekkor már csak a maradékot lehet elvinni. Péntek drágább, szombat kicsivel olcsóbb. Kettő után már nagyon olcsó minden, de már nem olyan szép. Napnyugtakor pedig jönnek az önkormányzat locsolóautói és elmossák a sok-sok zöldséghulladékot.
A zöldség friss. Az almát nem viaszozzák, mint a boltokban, a gyümölcsöket nem spricceli az öntözőberendezés - de így is minden friss. És olcsó. Nagyon olcsó.
Azt hiszem, a halak egyenesen a halászbárkákról jönnek. Ott fekszenek jégen. Nem fagyasztotak, pár órával korábban valószínűleg fickándoztak is. Egy kereskedő osztrigát árul, a vevő fizet, hörpöl egy kagylót és odébb áll. Egy dollár az osztriga darabja. Pár házzal arrébb van a Kennedyek kedvelt osztrigavendéglője. Az más árkategória.
A piac közelében vannak parkolóházak - de Boston belvárosába felesleges autóval menni. Ott a metró.
Hiányzik ez a piac.
Boston szerintünk az egyik legjobb egyesült államokbeli város. Lehet, azért tartjuk annak, mert nagyon jól ismerjük - de Boston személyes érzelmeinek leszámítva is nagyon jó hely.
A dolog ott kezdődik, hogy Bostonban nagyon jó a tömegközlekedés. Van metró. Igaz, a zöld vonal elvarázsoltkastély jellegű, az
ezüstmetró meg egy troli. De van tömegközlekedés.
Bostonban lehet sétálni. Nemcsak egy rövid utcácskán, hanem a belvárosban majdnem mindenütt. Az emberre nem néznek furán, ha sétál. Ráadásul Bostonban van hova menni.
A város régi. A belváros nem négyzethálós. A városszerkezeten egyértelműen látni, hogy Boston spontán növekedett. A térképen kivehetőek az egykori erődítések helyei. Némelyik régi erőd maradványai ma is megvannak.
A belváros utcái girbegurbák, vörös téglával kövezettek. A várost többször próbálták racionalizálni, eltörölni a föld színéről a sikátorokat, de ennek ellenére mág ma is sok régi utcácska létezik.
Nem ritkák a négyszáz éves temetők és pár száz éves épületek is jócskán akadnak.
Egyszerűen Bostonban jó mászkálni. Az olasznegyedben finom, méregerős presszó kapható és hihetetlenül jó olasz sütemények. (Egy kávézó kirakatában 2001-ben láttunk egy ősrégi herendi porcelán kávéfőzőgépet is.)
Van rendes, klasszikus piac. Vannak jó egyetemek és itt van a világ egyik legintellektuálisabb metróvonala is: a pirosmetró három vagy négy jónevű egyetemet érint.
Boston jó város.
Szeretjük.
És még mókusok is vannak.
A MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyik leghíresebb épülete a Stata. Szerintem nem a legismertebb - a kupolás főépület rengeteg filmben szerepelt háttérként. A Stata még fiatal ehhez, alig pár éves.
A Statát Frank Gehry tervezte. Az épületet 2004-ben fejezték be. Mindig, amikor ránéztem a részegen dülöngélő tornyokra, az jutott eszembe, mekkora lehetőséget szalasztottunk el otthon a lágymányosi ELTE campusszal. Lehetett volna valami elegáns, színvonalas épületet (esetleg épületegyüttest) emelni a Dunaparton. Ehelyett az építészek megpróbáltak újabb variációkat kitalálni a kockára és a hasábra.
A Statára nem biztos, hogy jó ránézni - néhány dolgozó panaszkodott is, hogy a ferde belső falak láttán szédül. (Amióta ilyen gondokról hallok, sajnálom barlanglakó őseinket: nekik több százezer éven át kellett ferde falakat nézniük.)
A Stata nemcsak azért rendhagyó épület, mert Gehry tervezésekor elvesztette a függőónt és nem tudott egyenes falat tervezni. Az MIT-n az épületeket számozzák. Mindegyiknek van hivatalos neve - de a legtöbbet számról ismerik. Kivéve a Statát, ami a Building 20, de mindenki csak Statának vagy Stata centernek nevezi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Statát nem Statának hívják. Ray and Maria Stata Center az épület hivatalos neve. Ray és Maria adományozták a MIT-nek azt a pénzt, amiből a Statát fel lehetett építeni. Bill Gates is adott egy toronyra való pénzt, egy másik toronyra egy Dreyfoos nevű volt MIT-s diák adományából futotta.
Természetesen a hivatalosan Gates Tower és Dreyfoos tower nevű épületrészeket mindenki csak G Towernek és D Towernek hívja.
A Stata felépítése nem volt egyszerű. Az épület nem lett tökéletes. Időnként beázott, időnként penészedett, mire Gehry azt mondta, hogy ez ilyen bonyolult szerkezeteknél természetes. A MIT erre beperelte Gehryt, mondván, hogy egy 283 millió dolláros épület beázik, akkor ez természetes. A kivitelező meg azt hajtogatta, hogy Gehryvel nem lehetett beszélni, neki csak a művészi koncepció számított.
A Stata azonban kinőtte gyermekbetegségeit. Beérett és most - azt hiszem - tökéletes.
Továbbra sem hívják Building 20-nak, talán mert a Stata helyén álló régi huszas épület egy fogalom volt az MIT-n. A régi huszas egy óriási fabódé volt, amit a második világháború alatt építettek. Sokak szerint ebben a faházban találták ki többek között a mikrohullámú kommunikáció alapjait. A háború után a fizikusok máshova költöztek, az épület egy részét a MIT vasúti klubja használta. A másik felébe pedig egy fiatal, tehetséges tudós, Noam Chomsky került.
Az ideiglenes fabódé jó szolgálatott tett - de a Stata miatt le kellett bontani. Miután elkészült, a nyelvész tanszék beköltözhetett az új huszasba. Chomsky mellett olyan emberek tanítanak itt, mint a robotikával foglalkozó Rodney Brooks és a kriptográfus Ron Rivest.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kávézója nagyon jó, hogy a kávézó tehenének doktori címe van és, hogy zárás előtt kicsivel már féláron van a sushi, akkor elmondhatjuk, a Stata egy igazi, klasszikus egyetemi épület.
A Statát lehet szeretni (én szeretem), lehet gyűlöln, de beszélnek róla. Szimbólum és reklám. Mutatja, hogy a MIT mennyire innovatív, mennyire a jövőbe tekintő egyetem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
