MIT Gangnam Style

Az MIT, a világ egyik legjobb egyeteme nemcsak az ott tanuló és tanító agyakról, hanem az agyamenten szellemes ötletekről és diákcsínyekről is híres. A Csodálatos elmében, a Good Will Huntingban és a 21 - Las Vegas ostromában (ki fordítja ezeket a címeket?) látottak meg se közelítik a valóságot.

Koreai MIT-es diákok októberben elkészítették PSY Gangnam Style című művének a helyi változatát. Paródiáját. Akármi. A mű koreai videoklip adaptációja az MIT-re.

A paródia klip elkészítésében a MIT is segítséget nyújtott. A diákok felkérésére több tanár is részt vett a forgatásban.


Stu Schmill - a szemüveges mosolygós, akinek a vállára hajtja a fejét az énekes - a Felvételi Iroda Dékánja.

Eric Lander, a kékinges, aki az asztalon - is - ugrál, matematikusként kezdte pályáját, aztán átnyergelt a neurobiológiára. Jelenleg az emberi genom feltérképezésével foglalkozik és 2004-ben a Times beválasztotta korunk 100 legbefolyásosabb kutatója közé.
Lander az órája utolsó pár percét szánta a klipre és kijelentette a hallagtóságnak: Ennyit a neurobiológiáról, most jöjjön a MIT Gangnam Style.

Noam Chomsky - aki a teáját hörpöli - a modern nyelvészetet találta ki. Őt a nagyközönség politikai, társadalmi írásairól ismeri. Chomsky korunk egyik lengagyobb gondolkodója. (Vájtfülűeknek a Chomsky style adjunction, magyarul Chomsky-féle adjunkció egy létező nyelvészeti fogalom.)

Donald Sadoway - aki az irodájában táncol -, 2012-ben lett a Times listáján korunk 100 legbefolyásosabb kutatójának egyike. Fő kutatási területe az akkumulátorok élettartamának és kapacitásának a növelése.

Tim, a Hód az MIT kabalaállata.

Rajtuk kívűl még rengetegen részt vettek a mű megalkotásában, így a bronzpatkány, a MIT egyik kórusa és az egyetem kviddicscsapata is.



Erre csak annyit lehet mondani, hogy IHTFP.

MIT és Cambridge

William Brooks előrelátó ember volt. Vagy csak szerencsés, de ezt ma már nehéz megmondani. Brooks Cambridge polgármestereként kemény csatákat vívott a városi tanácsokokkal, képviselőkkel és választópolgárokkal, de végül keresztülvitte az akaratát és 1911-ben egy hatalmas, mocsaras, használaton kívüli területet odaadott az MIT-nek.

- De oda lehetne gyárakat is építeni!

- A diákok szegények és megzavarják a közrendet!

- Mire jó egy egyetem?

- Pazarolja az adófizetők pénzét!

Cifrábbakat is mondtak a polgármesternek, de William Brooks nem tágított és a MIT átköltözött a Backbayből a Charles-folyó másik oldalára, Cambridge-be.



Brooks felismerte, hogy a cambridge-i ipar hanyatlik és, hogy a gyárakból a város nem fog sikeresen hosszú távon megélni. A polgármester remélte, hogy az egyetem tőkét és új üzleti lehetőségeket fog a városba vonzani.

Igaza lett.
A gyárak eltüntek és üres romjaikat az egyre gazdagodó MIT vásárolta fel. Ami megmaradt, annak jó része a Harvard tulajdonába került.



Az MIT az új területe egy részén vállalkozásokba fogott illetve bérbe adta az itt emelt épületeit. Az egyetem évi több, mint nyolc milliárd dolláros bevételének jelentős része innen származik. Az MIT ezek után a bevételek után évente 33 millió dollár adót fizet Cambridge-nek.

Sokkal komolyabb bevételt jelent az a pénz, amit az MIT-s diákok elköltenek a városban. Itt laknak, esznek, vásárolnak, szórakoznak.



Az MIT-s metrómegálló, a Kendall környéke is átalakult. A gyárak szegélyezte Main Street környékén biotechnológiai és géntechnológiai laboratóriumok jelentek meg. Cégek tucatjai helyezték ide kutatórészlegeiket. Napjainkban a Main Street másfél kilométerén található az biotechnolológiai kutatórlaboratóriumok legnagyobb koncentrciója az Egyesült Államokban.



Az ideköltözőknek lakniuk, enniük és szórakozniuk is kell. Az egyetemeknek, laboroknak komoly személyzetre van szükségük. Mindez szintén Cambridge-t gazdagítja.



A kozmopolita diák- és kutatótömeg miatt Cambridge kulturális életét tekintve világváros. Nem olcsó - de ezt az egész bostoni agglomerációról el lehet mondani.



Az MIT mellett még kilenc másik felsőoktatási intézmény található Cambridge-ben. Három közülük, a Harvard, a MIT és a Tufts a világ kétszáz legjöbb egyeteme közé tartozik.

A világ összesen hétszáznyolcvan Nobel-díjasából százhuszonkilenc díjazott élete valamelyik szakasza egy cambridge-i egyetemhez köthető.



Cambridge jól járt az egyetemekkel. Az egyetemek jól jártak Cambridge-dzsel. Természetesen a város szeretne még több pénzt látni az egyetemekből és az egyetemek szeretnének kevesebb pénzt fizetni a városnak, de az kétségtelen, száz éve megérte "agyakba" fektetni a pénzt - azaz a használaton kívüli mocsarat.



Csak az a fránya tél ne lenne...



Forrás:
- Tracy, Jan: As MIT rises, so does its city, Boston Globe, 2011. április 4.
- Becoming MIT: Moments of Decision

IHTFP

- IHTFP! - vágják oda előszeretettel az MIT-s diákok könyveiket vizsgaidőszakban, majd felszaladnak az 54-es épület tetejére, hogy inkább leugorjanak onnan. Aztán persze visszaülnek a könyv mögé és tanulnak tovább.

- IHTFP.

Az MIT-s káromkodást az ötvenes években vették először szájukra a diákok. Akkoriban az emberek finomabbak voltak és ha csúnyán beszéltek nyilvános helyen, elszégyellték magukat (vagy nem). Mindenesetre illett valamilyen eufemizmust használni a durvább beszólások helyett.



Az MIT-ra járni akkor sem volt egyszerű, az egyetem a diákokból (és a tanárokból) mindent kifacsart, amit lehetett. A facsarás egyik eredménye 76 Nobel díj. (A 76-ban benne vannak a Nobelt kapott diákok és a Nobelt kapott profok is. A MIT-es keménymag ilyenkor megjegyzi, hogy a pontos szám 74, mert a kocka műegyetemisták nem nagyon tudnak mit kezdeni Eric S. Chivian és Kofi Annan Nobel-békedíjával.)



A végletekig túlterhelt diákok végül kitaláltak egy saját káromkodást:

- IHTFP! I hate this fucking place - Gyűlölöm ezt a kib@tt helyet! - mondták. Azért persze jártak tovább szorgalmasan.

A hatvanas évekre az IHTFP több más oktatási intézménybe, így a West Pointra is eljutott. Természetesen mindenki újabb és újabb rövidítéseket talált rá ki. A rövidítés annyira beleivódott a MIT-folklórba, hogy végül a bronzpatkányra is rákerült - természetesen jól elrejtve, pedig a betűszónak már van egy szalonképes rövidítése is: Institute Has The Finest Professors.

Az ajtóban egy fekete vitorla

A MIT campus közepén álló fekete fémvitorla minden arrajáró turistát azonnali kattogtatásra késztet. A szobor szerintem elképesztő dinamizmust sugároz. Szinte látni, hogy belekap a szél és megforgatja vele a Földet.

A MIT-es legenda szerint a vitorla a Louvre üvegpiramisát is jegyző építész, I. M. Pei egy baklővését hivatott eltakarni.



A MIT campus több kilométer hosszan terül el a Charles-folyó partján. Az egyetemi épületek legtöbbje nem magas: négy-öt szint van a föld felett és pár szint a a föld alatt. A campus két szélét egy-egy közel harminc emeletes torony jelzi, az Eastgate és a Westgate. A két "várkapu" azonban kollégium, nem igazi egyetemi kutatóépület. Az egyetlen oktatásra és kutatásra használt magasépület az 54-es épület (Building 54). Amatőrök az 54-es Green Buildingnek is nevezik, de az igazi MIT-es hisznek a kabbalában, a számok erejében és semmi pénzért nem ejtenének ki a szájukon olyan káromkodást, hogy Green Building.



A kilencven méter magas tornyot az egykori MIT-s diák, Pei 1962-ben tervezte és jórészt egy másik MIT-s öregdiák, Cecil H. Green pénzén építette fel. (Green a harmincas években alapított egy Texas Instruments nevű céget, ami jelenleg 28 ezer alkalmazottjával a világ negyedik félvezetőgyára és jelenleg éves forgalma 14 milliárd dollár körül van.)

A torony huszonegy plusz három emelet magas. Építésekor a cambridge-i építészeti szabályzat szerint egy magasház maximum 22 emeletes lehetett, így a "földszint" három emelet magas, amit további 21 szint követ.

Az eredeti elképzelések szerint a torony emeleteit kicsi kutatólaboratóriumok foglalták el. A laborok jelentős része kiköltözött és az épületen ma földtudományi tanszékek osztoznak.



Pei sokmindent tanult a MIT-en, de szélcsatornákkal nem kísérletezhetett sokat: az 54-es épület átadását követően kiderült, hogy a folyó felől fújó szél nyomása akkora, hogy a földszinti forgóajtók kinyithatatlanok - vagy maguktól pörögnek, mint egy bugócsiga. Esetleg a földszinti üvegtáblák a szél nyomásától egyszerűen berobbannak az előadótermekbe. A MIT először a földszintet szerette volna átterveztetni, mielőtt komolyabb baleset történik, ám rossz nyelvek szerint győzőtt a tudományegyetem büszkesége és más megoldást találtak ki: megbízták Alexander Calder Párizsban élő amerikai szobrászt, hogy egy szoborral tegye szélárnyékossá a bejáratot.



Calder saját meghatározása szerint kétféle szobrot tervezett. A mozgó, kinetikus szobrait "mobilé"-nek hívta, az álló, mozdulatlanokat pedig "stabilé"-nek. A gigászi fekete vitorla 1965 óta takarja sikerrel a Green Building bejáratát. Egyesek szerint Caldert csak szobor készítéssel bízták meg, az, hogy a szobor a bejáratot is védi, csak a véletlen műve, de az MIT-s legendárium szerint ilyen véletlenek nincsenek.



A bejegyzés írásakor fakuló emlékeimet, régi és mostani élményeimet, valamint Bushra B. Makiya This Week in MIT History című cikkét (The Tech, 1999 okt. 5, 119 évf. 47. kötet) használtam fel.

Amerikai mértékegységek - a smoot

A smoot a világ egyik legfiatalabb hosszmértéke, ami létét egy MIT-s diákcsínynek, hack-nek köszönheti. A smoot megalkotásában természetesen szerepet kapott az MIT-t jellemző természettudományos gondolkodás, precicitás és kutatószellem is.



A Harvard-híd nevével ellentétben az MIT-ra vezet Bostonból a Charles folyón át. Ha az ember sokat megy előre, akkor a Harvardra is eljuthat, de az MIT jóval közelebb van. Ennek ellenére a Harvard-híd hosszú. Ezt már az MIT-s diákok is megállapították, amikor a folyó egyik oldalán lévő szállásukról a folyó másik oldalán levő egyetemre igyekeztek. A híd nemcsak hosszú, hanem szeles is, többször is előfordult, hogy az egyik fülembe besüvítú szél a másik fülemen távozott. Ilyenkor általában az agyam is megfagyott, annyira hideg volt.



1958-ban a hídon rendszeresen átvacogó MIT-s diákok miközben beledőltek a szélbe gyűlölni kezdték a hosszú gyalolglást. Egy hétvégén egy szokásos MIT-s esti beszélgetés (ún. agyvihar) alkalmával kitalálták, milyen jó lenne pontosan tudni, mennyi van még hátra a hídból.

Az ötletet tett követte. Lemérték a hidat.
A híd leméréséhez a fraternity egyik tagját, Oliver R. Smoot-ot használták. A választásuk két okból esett Smoot-ra. A Smoot név nagyon tudományosnak hangzott, csakúgy, mint a méter vagy a Watt. Másfelől Oliver nem nőtt nagyra. Eleinte ez nem volt szempont. Oliver lefeküdt a járdára, valaki krétával bejelölte, hol a feje, majd Oliver felkelt, lefeküdt, hogy lába az előző jelhez érjen, egy társa pedig bekrétázta a helyet, ahova a feje ért. És így tovább. Idővel azonban Olivernek elege lett. Társai ezért felkapták és vitték előre. Letették, krétáztak, felvették, letették, krétáztak. Minden tizedik smoot-ot olajfestékkel jelöltek meg és ráírták, hány smoot távolságra vannak a parttól.

Amikor átértek híd túloldalára, megállapították, hogy a Harvard-híd 364.4 smoot hosszú (plusz-minusz egy fül).



Egy smoot öt láb és hét hüvelyk, azaz nagyjából egy méter hetven centi.

A smoot, mint mértékegység komoly karriert futott be: beépült az MIT legendáriumába. A fraternity tagjai évről évre kötelességüknek érezik, hogy lelkiismeretesen átfessék a smoot-jeleket. (Idővel a 70 smoot jel eltünt és helyette a 69 smoot-ot festették fel.) A többi smoot-kő azonban ma is látható.

A kilencvenes évek elején felújították a Harvard-hidat. A rendőrség felkérte a kivitelezőket, vigyázzon a smoot-jelekre, mert a hídon történt balesetek helyszinelésekor referenciapontnak használják őket. A kivitelező cég egyik vezetője egykori MIT-s diák volt és ő is tisztelte egyeteme hagyományait, így a járdák beton járólapjai az általános hat láb helyett egy smoot, 5.58 láb hosszúak lettek.



Oliver R. Smoot-ra diákkori élménye komoly hatást gyakorolt. MIT-s diplomája mellé egy ügyvédit is szerzett, majd hosszú karrierje végén az Amerikai Mérésügyi Hivatal elnöke lett. Főleg a mértékegységek egységesítésével foglalkozott. A smoot pedig - néhány szintén MIT-s informatikusnak köszönhetően - bekerült a Google és a Google Earth választható mértékegységei közé.

A bronzpatkány

Február 8-án a bronzpatkány megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra, ahol új tulajdonosa tulajdonosa boldogan húzta az újjára.

Sok ember büszkén hord egy bronzpatkányt az ujján. Kiadnak érte egy kalap pénzt és viselik.

A bronzpatkány, a brass rat egy gyűrű. Az MIT-t elvégzettek gyűrűje.



1929-ben a MIT egyik vezetője végignézett kollégáin és azt mondta:

- Kéne egy gyűrű - nem házasságra gondolt.
Hosszú vita kezdődött arról, hogy mi legyen a gyűrűn. A legtöbben az egyetem kupoláját szerették volna a gyűrűn látni, mert más egyetemek is a főépületükkel díszítik egyetemi gyűrűjüket. Még többen nem a főépületet szerették volna látni a gyűrűn, mert más egyetek a főépületükkel díszítik egyetemi épületüket.

- Akkor mit tegyünk a gyűrűre? - kérdezték tanácstalanul a többiek.

- Tegyük rá kabalaállatunkat, a hódot!

- De tegyük rá a kupolát is!

Rátették.
Az emberek meg ránéztek gyűrűjükre és csodálkozva kérdezték:

- Mi ez a patkány?

Így kapta az MIT arany egyetemi gyűrűje a bronzpatkány nevet.



A bronzpatkányt egy végzős diákokból álló bizottság minden évben áttervezi. A hód, a kupola és az egyetem látképe és Boston a Charles-folyó másik oldalán adott, de őket is évről évre valamennyire megváltoztatják. A gyűrű rajzai finom - esetleg gyilkos - iróniával általában olyan eseményekre emlékeztetnek, amik végzős osztály egyetemi ideje alatt történtek.



A 2012-es gyűrűn megemlékeznek a válság hatására meghozott megszorító csomagról. A 2011-esen megjelent a hatvan éves MIT mértékegység, a SMOOT, amiről hamarosan szintén lesz bejegyzés. 2009-ben a Plutó lefokozása volt a fő téma. De megemlékeztek az éjszakába nyúló áttanult éjszakákról a gyűrűbe vésett horkoló figurával, az egyetem első női elnökéről, sikeres hack-ről, a félhivatalos MIT-jelmondatról, az IHTFP-ről vagy egy stilizált térképpel egyetem földalatti labirintusáról. Az 1982-es hód meg dühös a tandíjemelés miatt.



A bronzpatkányt, ami nemcsak aranyból, hanem fehéraranyból is készülhet, az alapképzést befejező hallgatók vásárolhatják meg. A brass rat-nak van egy "nagytestvére", a Grad Rat. Őt adoktori képzést elvégző hallgatók vehetik meg. A grad rat-on a humor helyét annak a tudományágnak a jelképei veszik át, amiből a boldog gyűrűhordozó diplomát szerzett. A kupola és a hód természetesen marad.



A képek a MIT Tech-ről (http://tech.mit.edu/V123/N7/7ringpremier.7n.html) és a Wikipediáról (http://en.wikipedia.org/wiki/MIT_class_ring) származnak.

A feketebárány

A cambridge-i 7-es számú tűzoltóság embereit fekete bárányoknak hívták: ha tiltakozni kellett, sose kellett a 7-esekre várni. Akkor is elsők voltak, ha tüzet kellett oltani.

Az 19-20 században Cambridgeben volt elég tűz. A Boston melleti kisváros a világ egyik legnagyobb ipari központja volt. A gyárak, üzemcsarnokok közül tűztornyok emelkedtek ki. A tűzőrségeket funkcionálisra tervezték. A földszinti garázsban parkoltak a tűzoltóautók, mögöttük pedig az önjáró hajtóművek és üzemanyagraktárak: szénával teli szérű és istálló. Az épületben jutott hely szenespincének is: egyes pumpákat gőzgép üzemeltetett.



A cambredge-i ipar apránként kivonult a városból, helyét egyetemek és biotechnológiai laboratóriumok, informatikai társaságok vették át. A tűzoltóságok egymás után zártak be. 1994-ben a fekete bárányokra is sor került.

A tűzőrség épülete évekig omladozott magában és hamarosan fekete bárányból utolsó mohikán lett, az utolsó 19. századi épület a környéken.
Így ismertük mi meg a tűzoltóságot és ettől kezdve figyeltük, mi történik vele. A ház lassanként átalakult és újjászületett.

A hétemeletes tömbbel kiegészített régi tűzoltóságból négycsillagos szálloda lett. A szálloda éttermét a tűzoltók tiszteletére Fekete báránynak nevezték el. Mi évekig néztük a hotelt ablakunkbból.

Amikor idejöttünk, akkor is megnéztük, mennyibe kerülne ott megszállni. A szálloda komoly kedvezényeket kínál holtszezonban minigarzonokat. Kedvezménnyel egy pici szoba ötezer dollár egy hónapra. Plusz adó. Azt hiszem, nem költözünk.

Tehén az egyetemen - MIT Hacks II

A MIT, a Massachusetts Institute of Technology egyike a világ öt legjobb egyetemének. Neve kevésbé ismert, mint a listavezető Harvardé, mert MIT egy természettudományokra összpontosító kutatóegyetem.
Az MIT-t sokan kockafejű technokrata geek-ek gyűjtőhelyének tekintik, pedig nem igazán az. A diákélet pezsgő, valódi közösségi élményt ad. Ennek az életnek a hack-ek, a MIT-s diákok fantázidús csínyei szerves részét képezik.


A MIT-s diákcsínyek őstípusa leírva nagyon egyszerű: valamit fel kell tenni az egyetem főépületének a kupolájára. Titokban és éjjel.



A diákok 1979-ben egy közeli steakhouse cégérét, egy tehenet lovasítottak meg (elnézést a képzavarért) és helyeztek el a kupola tetején. Mivel ott nem sok fű nőtt a patásnak, a tehenet leszedték és visszaadták a vendéglőnek. A vendéglős humoros ember volt és azonnal cselekedett. Az MIT-n végzett állatára egyetemi kalapot tett és szájába egy diplomát adott.



Jó huszonöt évvel később, amikor elkészült a STATA, a MIT új büszkesége, az egyetem ezúttal legálisan megszerezte a tehenet és kiállította az új épület aulájában, természetesen kalapban. Azóta is ott néz lefele a büfé tetejéről. Új helyének valószínűleg a tehén is örül: itt nem steak-et árulnak, hanem főleg sushit.

Stata

Stata
Originally uploaded by ribizlifozelek

A MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyik leghíresebb épülete a Stata. Szerintem nem a legismertebb - a kupolás főépület rengeteg filmben szerepelt háttérként. A Stata még fiatal ehhez, alig pár éves.

A Statát Frank Gehry tervezte. Az épületet 2004-ben fejezték be. Mindig, amikor ránéztem a részegen dülöngélő tornyokra, az jutott eszembe, mekkora lehetőséget szalasztottunk el otthon a lágymányosi ELTE campusszal. Lehetett volna valami elegáns, színvonalas épületet (esetleg épületegyüttest) emelni a Dunaparton. Ehelyett az építészek megpróbáltak újabb variációkat kitalálni a kockára és a hasábra.



A Statára nem biztos, hogy jó ránézni - néhány dolgozó panaszkodott is, hogy a ferde belső falak láttán szédül. (Amióta ilyen gondokról hallok, sajnálom barlanglakó őseinket: nekik több százezer éven át kellett ferde falakat nézniük.)



A Stata nemcsak azért rendhagyó épület, mert Gehry tervezésekor elvesztette a függőónt és nem tudott egyenes falat tervezni. Az MIT-n az épületeket számozzák. Mindegyiknek van hivatalos neve - de a legtöbbet számról ismerik. Kivéve a Statát, ami a Building 20, de mindenki csak Statának vagy Stata centernek nevezi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Statát nem Statának hívják. Ray and Maria Stata Center az épület hivatalos neve. Ray és Maria adományozták a MIT-nek azt a pénzt, amiből a Statát fel lehetett építeni. Bill Gates is adott egy toronyra való pénzt, egy másik toronyra egy Dreyfoos nevű volt MIT-s diák adományából futotta.



Természetesen a hivatalosan Gates Tower és Dreyfoos tower nevű épületrészeket mindenki csak G Towernek és D Towernek hívja.



A Stata felépítése nem volt egyszerű. Az épület nem lett tökéletes. Időnként beázott, időnként penészedett, mire Gehry azt mondta, hogy ez ilyen bonyolult szerkezeteknél természetes. A MIT erre beperelte Gehryt, mondván, hogy egy 283 millió dolláros épület beázik, akkor ez természetes. A kivitelező meg azt hajtogatta, hogy Gehryvel nem lehetett beszélni, neki csak a művészi koncepció számított.



A Stata azonban kinőtte gyermekbetegségeit. Beérett és most - azt hiszem - tökéletes.



Továbbra sem hívják Building 20-nak, talán mert a Stata helyén álló régi huszas épület egy fogalom volt az MIT-n. A régi huszas egy óriási fabódé volt, amit a második világháború alatt építettek. Sokak szerint ebben a faházban találták ki többek között a mikrohullámú kommunikáció alapjait. A háború után a fizikusok máshova költöztek, az épület egy részét a MIT vasúti klubja használta. A másik felébe pedig egy fiatal, tehetséges tudós, Noam Chomsky került.



Az ideiglenes fabódé jó szolgálatott tett - de a Stata miatt le kellett bontani. Miután elkészült, a nyelvész tanszék beköltözhetett az új huszasba. Chomsky mellett olyan emberek tanítanak itt, mint a robotikával foglalkozó Rodney Brooks és a kriptográfus Ron Rivest.



Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kávézója nagyon jó, hogy a kávézó tehenének doktori címe van és, hogy zárás előtt kicsivel már féláron van a sushi, akkor elmondhatjuk, a Stata egy igazi, klasszikus egyetemi épület.



A Statát lehet szeretni (én szeretem), lehet gyűlöln, de beszélnek róla. Szimbólum és reklám. Mutatja, hogy a MIT mennyire innovatív, mennyire a jövőbe tekintő egyetem.