Halloween séta I

Már hetekkel Halloween elött megjelentek a kertekben a vicces, kevésbé vicces és rémisztő dekorációk.



Azt vettem észre, hogy a díszek csoportosulnak: ha valaki kihelyez egyet, a szomszéd azonnal kötelességének érzi, hogy legalább a tökét kitegye a verandára. Az őrület ezekből a gócpontokból terjed el és apránként beborítja a várost.



Vannak azonban teljesen Halloween-mentes utcák is, ahol csak a szél kavarja a lehullott leveleket.



Na, azok aztán igazán kísértetiesek.

Szemek az éjszakában

- Mrrrr - mondta Yoda. Ez nem az a morrr volt, amivel a Mester megígéri, hogy letépi a postásról az alsógatyát, ez egy nagyon halk, nagyon komoly és figyelmeztető morr volt, ami ugyanúgy figyelmeztetés volt nekem, mint az ellenségnek.

Körülnéztem Salt Lake City éjszakájában. Nem fűztem nagy reményt ahhoz, hogy valamit is meglássk ebben az urbánus sötétségben, de ahogy felemeltem a tekintetem, egy pillanatra kihagyott a szívem és sajnálni kezdtem, hogy nem vagyok fegyvermániálus és nincs nálam legalább egy pisztoly.

- Mrrrrr - mondta Yoda, ahogy a villogó sárga szemek felénk fordultak.

- Yoda, ez Halloween dekoráció - mondtam megkönnyebbülve - Ezt láttuk a múltkor is, csak akkor nappal volt.

- Mondtam, hogy szét kell cincálni! Veszélyes!

A letelepedés ára

Megjegyzés: ez a bejegyzés mentes minden politikai véleménytôl. Egyszerûen termékeket hasonlít össze. A szerzô - sajnálatos módon - nem kap jutalékot a blogbejegyzésben felsorolt szolgáltatóktól.


A napokban olvastam, hogy a kormány (a magyar) törvénymódosítással szeretné elérni, hogy nem EU országbeli befektetôk letelepedhessenek Magyarországon. Állampolgárságról nincs szó, csak letelepedésrôl - azaz magyar zöldkártyáról. A feltétel? 250'000 €-ért kell magyar államkötvényt venni.

Sokan azt mondják, hasonló program az Egyesült Államokban is létezik. A kulcsszó a hasonló.

Amerikában egymillió dollárt kell befektetni (plusz ügyvédi költség), hogy jöjjön a zöldkártya. (Ha a befektetô hátrányos helyzetben lévô területet választ, akkor fél milla elég.)

A különbség nemcsak összegszerû. Magyarországon államkötvényt kell venni, aminek van egy adott hozama és befoltoz egy mikronnyi lyukat a költségvetésben. Nemzedgazdaságilag olyan, mintha ezt a pénzt ledarálnánk és lehúznánk a WC-n.

Fél millió dollár befektetés viszont nagyon sokat jelenthet egy hátrányoshelyzetû régióban.

A pénz a helyi gazdaságba kerül, munkahelyet teremt, fogyasztást ösztönöz és munkahelyet teremt.
Ezt a hetven millát nekünk viszont vissza kell fizetni. Azaz ez nekünk pénzbe kerül, kölcsönért adunk állampolgárságot.

Szóval hasonló. De lagalább van valami. Ha nem is az igazi.

Cukkiniszendvics

- Mi ez? - elszörnyedve néztem a levelek alatt lapuló monstrumot. Döbbenetesen nagy volt.

Kicsit féltem is tőle, hátha harap. De nem harapott, ott feküdt nyugodtan az ágyásban. Picit megbökdöstem a metszőollóval - nem mozgott.

Végül összeszedtem bátorságomat és minden erőmet és leszüreteltem.

- Mi ez? - kérdezte Yoda gyanakodva.

- Cukkini.

- EZ? - a Mester megszaglálta a zöldséget, majd undorral elfordult:

- Legközelebb inkább csirkecombot termő növényeket ültess!





Cukkiniszendvics

- egyharmad cukkini (a nagyobbikból)
- szalonna
- csirkemell
- reszelt sajt
- fokhagyma
- só, bors, olaj
- fűszerek


1. A felkarikázott cullinitpici olajon, nagy hőmérsékleten megsütjük. Ezt sütőben is lehet, úgy kevesebbet kell vele vacakolni. Akár grillezhetjük is a cukkinit a jó füstös íz kedvéért.
2. Rátesszük a ropogós szalonnát és az előre megsütött csirkemellet.
3. Megszórjuk reszeltsajttal.
4. Betesszük a 175 fokos sütőbe pár percre. Amikor a sajt elolvadt, kész.
5. Yodának adunk a szalonnából és a csirkemellből.

Ribizli a háztetőn

- Esetleg egy barlangot kellett volna venni, annak nincs teteje, ergo, nincs mire felmászni.

Álltam a tetőn. Igazából ez egy eufemizmus, be voltam szarva a tetőn, ez lenne a helyesebb kifejezés.

Álltam a tetőn és néztem a párologtató-hűtőt és belekapaszkodtam.

- Ezért nem szabad október végéig várni a téliesítéssel - sóhajtottam - mert hidegvízben-pancsolás lesz a vége.

Valóban, hidegvízben-pancsolás lett belőle. A víz egy része nem volt hajlandó lefolyni a lyukon.

Nem tudtam eldönteni, kapaszkodjak-e a hideg fémbe vagy inkább két kézzel próbáljam kimerni a készülékből a maradék vizet. Lehetett volna felhozni egy csövet és leszívni, de a probléma benne van az előző tagmondatban: felhozni. Nem akartam megint lemászni a létrán. Meg fel.

Végül kimertem a vizet és amikor lefolyt az utolsó csepp is, visszatettem az ajtót. Valami hiányzott.

- Csavarok? Megvannak.
- Szerszámok? Megvannak.
- A ponyva!

Melegem lett: lenn hagytam a ponyvát.

Lemásztam a létrán és biztos voltam benne, hogy a legközelebbi ôsöm, akinek nem volt tériszonya, még a farkával kapaszkodott a fába, miközben mellsô lábaival a banánt hámozta.

Fogtam a ponyvát, visszamásztam és kiráztam a nehéz cuccot - aztán megragadtam a hûtô állványát. A szellô belekapott a vitorlába és én majdnem Ikarosszá váltam.

- Madárember támadt a Templom tornyára - véltem látni a fôcímet és rájöttem, a madarak nem azért piszkolnak a levegôben, mert ez olyan jó nekik. Fenét! Félnek, mert tériszonyuk van és beszarnak. Tuti.

Ekkora már fenn volt a ponyva.

Valami hiányzott.

- A gurtni!

Amivel rögzíteni kell a ponyvát.
- Esetleg hívhatnám a tűzoltókat - morfondíroztam és ők feladnák nekem a gurtnit. A garázsban van az egyik szekrény fiókjában. Biztos megkeresnék.

Azért csak lemásztam, közben megint kellemesen melegem lett. Rossz oszlopszent lennék, az biztos.

A gurtnival visszamásztam, rögzítettem a ponyvát és felsóhajtottam: KÉSZ!

Ahogy lefele másztam, miközben az öt fokban a szemembe folyt a veríték, belenéztem az ereszcsatornába: állt benne a tőzeg.

- Nem most takarítom ki - sóhajtottam - megvárom, amíg meleg lesz. Van egy eresztakarító távirányítású robot, ami szépen véginyalja az ereszt és a sarkokon is befordul magától, de szerintem megleszek nélküle.




Miközben a szerszámokat tettem el, belémhasított a felismerés, hogy mennyire hiábavaló dolgot csináltam: alig hat hónap múlva mászhatok vissza leszedni a ponyvát. Arra a kis időre kár volt lejönni...

Tipikus

Utah egy igazi vadászparadicsom. Az, hogy az emberek nagy része itt vadász (-halász és madarász) azt látni vadászszezonban, látni a helybeliek nagy részének öltözékén, autóparkján.

Vagy az orvosi rendelőben, ahol ugyanúgy lehet újságot találni a gyereknevelésről, influenzaoltásról, mint arról, hogyan cserkésszük be a szarvasbikát íjjal.

A rendelőben valóba mindenféle “shot”-ról tájékoztatnak.

A nagymacska

A nagymacska lábai között egy letépett lábszár hevert. Az állat fél szemmel a járdát, fél szemmel a véres lábszárat nézte. Aztán megmozdította fejét.

Mrrrrrrr - mondta figyelmeztetően Yoda és helyből két métert ugrott, biztos, ami biztos alapon. Ugrott volna hosszabbat is, de eddig tartott a póráza.

Nyugi - mondtam a Mesternek.

MRRRRRR - mondta a Mester és azon gondolkodott, szétcincálja-e a nagyamacskát.

Nem bánt - mondtam - Műanyagból van. Gyere nézd meg!

- Elhiszem - felelte a Mester - de nem nézem meg. Fő az óvatosság.

Kampánybeszéd

National security includes schools for our children as well as silos for our missiles.

It includes the health of our families as much as the size of our bombs, the safety of our streets, and the condition of our cities, and not just the engines of war.

If we some day choke on the pollution of our own air, there will be little consolation in leaving behind a dying continent ringed with steel.

So while protecting ourselves abroad, let us form a more perfect union here at home. And this is the time for that task.

We must also make this a time of justice and jobs for all our people. For more than three and half years we have tolerated stagnation and a rising level of joblessness, with more than five million of our best workers unemployed at this very moment. Surely, this is the most false and wasteful economics of all.

Our deep need is not for idleness but for new housing and hospitals, for facilities to combat pollution and take us home from work, for better products able to compete on vigorous world markets.

The highest single domestic priority of the next administration will be to ensure that every American able to work has a job to.

That job guarantee will and must depend on a reinvigorated private economy, freed at last from the uncertainties and burdens of war, but it is our firm commitment that whatever employment the private sector does not provide, the Federal government will either stimulate or provide itself.

Whatever it takes, this country is going back to work. America cannot exist with most of our people working and paying taxes to support too many others mired in a demeaning and hopeless welfare mess.

Therefore, we intend to begin by putting millions back to work and after that is done, we will assure to those unable to work an income fully adequate to a decent life.

Now beyond this, a program to put America back to work demands that work be properly rewarded. That means the end of a system of economic controls in which labor is depressed, but prices and corporate profit run sky-high.

It means a system of national health insurance so that a worker can afford decent health care for himself and his family.

It means real enforcement of the laws so that the drug racketeers are put behind bars and our streets are once again safe for our families.

And above all, above all, honest work must be rewarded by a fair and just tax system.

The tax system today does not reward hard work: it’s penalizes it. Inherited or invested wealth frequently multiplies itself while paying no taxes at all. But wages on the assembly line or in farming the land, these hard – earned dollars are taxed to the very last penny.

There is a depletion allowance for oil wells, but no depletion for the farmer who feeds us, or the worker who serves as all.

The administration tells us that we should not discuss tax reform and the election year. They would prefer to keep all discussion of the tax laws in closed rooms where the administration, its powerful friends, and their paid lobbyists, can turn every effort at reform into a new loophole for the rich and powerful.

But an election year is the people’s year to speak, and this year, the people are going to ensure that the tax system is changed so that work is rewarded and so that those who derive the highest benefits will pay their fair share rather than slipping through the loopholes at the expense of the rest of us.

So let us stand for justice and jobs and against special privilege.

And this is the time to stand for those things that are close to the American spirit. We are not content with things as they are. We reject the view of those who say, “America -- love it or leave it. “ We reply, ”Let us change it so we may love it the more.”
And this is the time. It is the time for this land to become again a witness to the world for what is just and noble in human affairs. It is time to live more with faith and less with fear, with an abiding confidence that can sweep away the strongest barriers between us and teach us that we are truly brothers and sisters.

So join with me in this campaign. Lend Senator Eagleton and me your strength and your support, and together we will call America home to the ideals that nourished us from the beginning.

From secrecy and deception in high places; come home, America

From military spending so wasteful that it weakens our nation; come home, America.

From the entrenchment of special privileges in tax favoritism; from the waste of idle lands to the joy of useful labor; from the prejudice based on race and sex; from the loneliness of the aging poor and the despair of the neglected sick -- come home, America.

Come home to the affirmation that we have a dream. Come home to the conviction that we can move our country forward.

Come home to the belief that we can seek a newer world, and let us be joyful in that homecoming, for this “is your land, this land is my land -- from California to New York island, from the redwood forest to the gulf stream waters -- this land was made for you and me.”


Aktuális beszéd. Akár ma is elmondhatnák. A beszédet azonban 1972-ben mondta George McGovern demokrata elnökjelölt.

Aztán kikapott Nixontól.

Ennek ellenére McGovern tudott valamit.

Intermezzo - A látszat csal

- De szép Biblia! És milyen kicsi! - felnéztem - Milyen kiadás?

Felnéztem.



- Nem Biblia. Iphone-tok.

Dvd szerelés

- No disc - mondta írásban a dvd-lejátszó.
Hazudott a szemét. Az elôbb nyelte el a dvd-t.
Az alapvetô hibaelhárító módszer nem mûködött. Hiába kapcsoltam ki és vissza, nem történt semmi.

- No disc.

- Hét éves, nem csoda, hogy elromlott. Ott az új.

Még kerékpáron cipeltem haza a dvd-lejátszót Minnesotában és utána visszavittem a kerékpárt a botba. A dvd maradt.

Húsz dollárba került anno.

Sajnáltam volna kidobni.
A dvd-lejátszókhoz (se) értek, de egy hibalehetôséget ismerek: a dvd-t leolvasó fej bepiszkolódik és nem lát és ezért nem olvas.

- Egy esélyt megér - gondoltam és elkezdtem kicsavarni a ketyerében levô végtelen -2 csavart. Valószínû, hogy a berendezést összeszerelô cég csavargyárral is rendelkezett.

A javítókészletet már korábban összeraktam: fülpiszkáló és ablakmosó (alkoholos) folyadék.

15 percet vett igénybe a csavarok kitekerése és további 8 perc telt el az elgurult csavarok megkeresésével.

Az alkoholos fülpiszkával megpiszkáltam a ketyere szemét.

Kipróbáltam. Mûködött.

Újabb 15 perc alatt visszatettem a csavarokat és most csak 4 perc kellett a szétgurult csavarok összerakásához.

Voronet

- Nem kell fizetni a parkolásért? - meglepôdtünk, mint egy kisgyerek karácsonykor és úgy is éreztük magunkat.

A bukovinai kolostorlátogatás határozottan jól kezdôdött.



A bejutáshoz át kellett vergôdni a szokásos szuvenírbódékon. Mivel ezúttal se vettünk hupilila pónilovat mûanyagból, viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat rajtuk. Kifizettük a belépôt és azt mondtuk:

- Ó.



Ideális kolostornézô idô volt: nem volt meleg. Nem volt hideg. Nem volt tömeg.

A bukovinai kolostorok kicsik, meghittek. Nem hatalmas kolostorerôdök, mint Cozia vagy mint Bulgáriában Rila.



Valószínûleg kevesebb volt a pénz vagy egy-két nagy kolostor helyett itt több picit építettek.



Az erôdített falak és a ôrtornyok inkább csak dísznek voltak itt.

Gyönyörû volt.



Nem volt nálunk a Szentek életének ortodox kiadása, így csak néztük a festett katalógust, hogy kínozták és darabolták a hitetlenek a szenteket.

Egyértelmû volt számunkra, mi megmaradunk egyszerû becsületes halandóknak, de szentek nem leszünk.

Fogorvos

- Kicsit kell takarítani a száját - mindig is tudtam, hogy mocskos szám van.

- Mikor fogkövetlenítették utoljára?

- 9 éve.

- Hihetetlen. Biztos 9? Szinte semmit se kell leszedni.

Hazudtam. Töredelmesen bevallom, hazudtam. Sose voltam fogkövet leszedetni.

Miközben a doki egy csipesszel piszkálta a torkomon át a tüdôm, a plafonra szerelt tévét néztem.

- Egy rossz foga sincs! - csodálkozott az orvos - Azért fél év múlva nézzen be, hogy ha kell leszedjük a fogkövet.

Nem akartam megmondani neki, hogy a régebbi ütemezést tekintve hány évtized múlva kéne találkoznunk. A dátum mindkettônk esetében meghaladta volna az itt várható átlagéletkort.

- Naponta kétszer mos fogat? - kérdezte a doki és gondolom magában elátkozta az egész fogkefegyártást.

- Háromszor vagy négyszer - feleltem - Evés után mindig.


Fizetéskor láttam, hogy a jó doktor gondoskodik kliensei utánpótlásáról, a pultot beborították a cukorkák és csokoládék.

- Kis befektetés, nagy haszon - mosolyogtam.

Spagettitök egyszerûen

Ôsz van. Tök van.

Hullanak a levelek. Zuhan a tökök ára a piacon.

- Mi az? - Yoda gyanakodva nézte a nagy sárgát, miközben rutinos fináncként vámolta a bevásárlást.

- Tök.

- Ehetô?

- Ha kibeleztem.

- Olyan, mint a szarvas?

- Olyan. Csak sárga.



Spagettitök egyszerûen

- 1 spagettitök
- 1 csirkemell
- 1 hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 nagy fej paradicsom
- feta és/vagy kecskesajt
- só, bors, fûszerek
- olaj

A tököt 350 F fokra betesszük a sütôbe 30-40 percre.
A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk, sózzuk, borsózzuk és olajban kisütjük.
Az apróra vágott hagymát, fokhagymát megpároljuk és rátesszük az apróra vágott paradicsomot. Oreganóval fûszerezzük.
A tököt kibelezzük és rádobjuk a paradicsomra. Belekeverjük a hús.

Tálaláskor megszórjuk feta vagy száraz kecskesajttal.

- Milyen? - kérdeztem az orrát az ebédbe ütni igyekvô Mestert.

- Jó. De a szarvas jobb.

Intermezzo - Minden relatív

- Egy kis faluban születtem - mondta N.

- Nagyon unalmas volt - tette hozzá.

- De aztán egy igazi metropolisba költöztem.

- Hová? - csillant fel Ribizlifozelek szeme.

- Hát Salt Lake Citybe.

Marosvásárhely - Kultúrpalota

- Melyik magyar történelmi kort szereted?

- Nagyon sok korszakot szeretek.



Ekkor léptünk be a Kultúrpalotába. Az előcsarnok felállványozva fogadott, de az épület nagyja látogatható maradt.

- Akkor melyikben élnél a legszívesebben?



Alapjábavéve gazdag emberként bármikor szívesen élnék, de ha választani kell, akkor van egy kedvenc korszakom.



- A huszadik század eleje - feleltem.

- Miért?



Beléptünk a Tükörterembe, körülnéztem és azt mondtam:

- Ezért.

Blu Death Ray

Rohadék - mondtam és azon elmélkedtem, hogy hozzam-e be a garázsból a motorosfűrészt vagy csak szimplán verjem-e szét kalapáccsal a Blu Rayt.

Amikor hét év után elhunyt a DVD-lejátszónk (amit azóta megcsináltam), úgy döntöttünk, hogy veszünk helyette a Blu Rayt. Az általam vett Hitachi készülékbe valamiért WI-FI-t is szereltek.

Ennek bizonyára van valamilyen racionális oka, például ha minden háztartási eszközben lesz wi-fi, akkor mindegyik csatlakozhat az internethez és akkor egy koordináltan, egyszerre tudnak lefagyni. Vagy, szükség esetén a mosógépről rendelhetünk pizzát és a kávéfőzőről fizetjük ki a bankot.

- Csatlazkoztassuk a Blu Rayt a nethez! - mondta Ribizli 1.

- Minek? - kérdezte Ribizli 2.

- Hogy a Blu Rayről nézhessük a Netflixet.

- De azt a Rokuról is tudjuk...

Ribizli 2 mondhatott, amit akart, a Blu Rayt csatlakoztatni kellett a nethez.

Klikk, klikk, klikk, a beállítás az első pár lépésben simán haladt. A Hitachi meglátta a hálózatokat. Csatlakozott és kérte a jelszót.

- Ennek csak numerikus billentyűzete van - csodálkozott Ribizli 1-2.

Egy tíz karakterből álló, random betű-szám-jel kombinációt nem egyszerű csak számokkal beírni.

- Le kell fordítani hexadecimálisból decimálisba.

- El kell olvasni a használati utasítást.

- Meg kell nézni a neten, mit mondanak mások.

Az öteletelés végével elolvastuk a használati utasítást - semmi -. Valószínűleg a gyártónál természetes, hogy a mérnökeik hexadecimális és ASCII karaktereket fejben fordítanak át binárisra és decimálisra és így beszélgetnek.

Lefordítottuk. Beírtuk. Nem ment.

Ribizli 1 békésen szöszmötölt a ketyerével.

A beírást nehezítette, hogy a berendezést valószínűleg egy paranoid kémközpontnak fejlesztették ki, mert a beírt számokat kis gömböckék jelenítették meg. Nehogy a szomszéd távcsővel kukkolva kilesse a wifink kódját.

Telt-múlt az idő, próbálgattuk a különféle beállításokat és a hosszú-hosszú kódokat. Nem ment.

Ribizli 2 kevésbé békésen szöszmötölt tovább a ketyerével.


- Biztos kell ebbe a wifi?

- Igen. Másként vissza kell vinni, mert nem jó.

Újabb próba. Újabb kudarc.

Ahhoz túl nagy, hogy lehúzzam a WC-n - sóhajtotta Ribizli 2.

Nem lehet, hogy csak számokat lehessen vele írni - morogta Ribizli 1 és nyomogatni kezdte a gombokat. Vagy Ribizli 1 ki akarta nyomni a távirányító szemét. Ekkor megtörtént a csoda. Az ENTER (az enter????) gomb lenyomására felugrott egy billentyűzet.

Nehezebb volt írni rá, mint vakon egy érintőképernyőre, de működött.

Most már eggyel több ketyere lóg a neten.

Canin feline étel

A Royal Canin egy jólmenő állateledel-márka.

A magam részéről viccesnek tartom, hogy a Royal Canin termékek egy része cicaeledel...

Intermezzo - Antipirománia

Vettem a Home Depot nevû barkácsáruházban egy tûzoltókészüléket a garázsba.

A Home Depot azóta azt hiszi, hogy én egy önkéntes tûzoltó vagyok, aki hozott anyagból dolgozik. Hetente kétszer küldenek reklámot, amiben újabbnál újabb poroltókat kínálnak.

Hátha veszek még tizet.

Azóta is azon gondolkodom, mi a piromániás ellentéte.

Marosvásárhelyi szecesszió

- Ha a szecessziót szereti, rossz ember nem lehet - szoktam mondogatni.

Egyértelmû volt, hogy Marosvásárhelyre el kellett menni szecessziót nézni. El is mentünk.



Éjjel nem sok látszott a városból, engem viszont meglepett, hogy milyen szépen helyreállították a zsinagógát és, hogy itt is mekkora élet volt a központban.



Aztán másnap reggel kitárult előttünk Románia legszebb szecessziós tere.

Nem ismerem jól Marosvásárhely történelmét. Nem tudom, Bernárdy György polgármester hogyan vitte keresztül az új központ felépítését és hogyan győzte meg a tanácsosokat arról, hogy a kor legmodernebb építészeti-művészeti irányzatát követve és ne neo-neo-neo-klasszicista stílusban építsék fel “presztizsberuházás” keretében a Kultúrpalotát és a városházát.



Utólag is, köszönöm neki.

Miközben az egykori városháza, a mostani Prefektúra előtt szoptató anyafarkast vizsgálgattuk, V megjegyezte:

- Amikor azt mondtad, hogy Kultúrpalota, azt hittem, egy betonmonstrumot nézünk meg. Valahogy úgy hangzott a neve.



- Hát ez pont nem az. Menjünk be?

Bementünk.

Romney mexikói gyökerei

Mitt Romney meg van győződve arról, hogy egy házaspár egy férfiból és egy nőből kell álljon. Ez jobb annál, amit a nagyapja gondolt, aki szerint egy házaspár egy férfiből és hét nőből áll.

Romney nagyapja bevándorló volt, de ő nem az Egyesült Államokba vándorolt be, hanem onnan ki. Azaz kivándorló is volt. (Valljuk be, minden bevándorló kivándorló is egyben.)

Egyes poligám mormonok az Edmunds törvény miatt lettek bevándorlók. 1880-ban az Edmunds-törvény a mormon háború után többedszerre is kimondta, hogy a többnejűség bűncselekmény. A törvény ugyancsak tiltotta a törvénytelen együttlakást is, hogy ne kelljen annyit vesződni a többnejűség bizonyításával. A törvény elvette a poligámok szavazati jogát is és megtilttta, hogy közhivatalt vállaljanak.

Több mint ezer embert börtönöztek be poligámia miatt az Edmunds-törvény alapján, meglehetősen hímsoviniszta módon, mert egyetlenegy nő sem volt köztük.

Tíz évvel később, 1890-ben a mormon egyház is racionalizálódott és betiltotta a poligámiát. A többnejűségpártiak egy része illegalitásba vonult, mások pedig felpakolták motyójukat szekerekre és elindultak egy szabad országot keresni maguknak.

Szabad országon olyan helyet értettek, ahol valóban vallásszabadság volt és ahol volt hely letelepedni.

Nem kellett messzira utazniuk. Mexikóban rengeteg üres sivatag várta őket. A mexikói kormány engedte a bevándorlást és a vallásszabadság jegyében nem is tiltotta a poligámiát. Hasonló volt a helyzet a mexikói forradalom idején. A forradalmárokat ekkor antikatolicizmusuk miatt azzal vádolták, hogy a vallsászabadság ellen vannak. Így a mormon telepek léte jó reklámnak számított.

Tizenöt mormon telepet alapítottak a sivatagos Sonorában és Chihuában. A tizenöt telep a forradalom után lassan átalakult. Egyesek elnéptelenedtek. A poligámok száma lecsökkent. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a sivatagban viszonylag kis választék volt feleségjelöltből. A mexikói kolóniákból mára már csak kettő maradt meg, Colonia Dublán és Colonia Juárez. Már ők se poligámok - hivatalosan -, bár rossznyelvek szerint időnként sor kerül egy-egy spirituális házasságra.

Sok Romney rokon él ma is itt, bár az elnökjelölt - jó politikai érzékkel - sosem járt erre. Egyszer viccelődött is azon, hogy jó lenne, ha mexikói-mexikóiak lennének az ősei, a vicc rosszul sült el és pár százalékjába került a közvéleménykutatások szerint.

A kolóniákon lakó mormonok amerikai-mexikói kettősállampolgárok és gyakran utaznak az óhazába, ahol most már csak akkor üldözik a poligámiát, ha más törvénysértéssel párosul.

Az állam nem kukkolhatja, mit csinálnak polgárai a hálószobájukban. Vagy hálószobáikban.

Farkasokkal fotozó

- Né, a Capitóliumi farkas! - mondta V - Marosvásárhely is római város volt?

- Nem.

- Értem.

Kolozsvárott már megcsodáltunk egy anyafarkast.



1921-ben Mussolini öt darab Capitóliumi farkast adott Romániának. Bronzból, nem szőrből. A toportyánokat különböző romániai városokban állították fel az ország egységét jelképezendő. Kolozsvár mellett jutott egy-egy másolat Marosvásárhelyre, Temesvárra, Bukarestbe és Kisinyovba is - ami ma Moldva.

A kolozsvári farkast Mátyás királlyal szemben állították fel. A szobor ezt követően részt vett a “elviszem a szobrodat” című népnemzeti játékban és minden aktuális hatalom máshova tette (jellemzően a magyarok raktárba).



Mussolini farkasmániás lehetett (a lupusmania nagyon rosszul hangzik), mert az Egyesült Államok Roma nevű városait is megszórta a lupa capitolina megfelelő másolataival. (A szobor egy kompozíció, az eredeti - valószínűleg - antik anyafarkashoz a reneszánsz idején rakták hozzá a táplálkozó ikreket.) Még egy kínai egyetemre is jutott az állatkából.



Mussolini egyébként adakozókedvű vidám olasz fickóként a Forum Romanum kifogyhatatlannak tűnő oszlopkészletét is megdézsmálta: a római oszlopok egészen Chicagóig terjeszkedtek, de jutott belőlük Budapestre is. A budapesti Nemzeti Múzeum kertjében ma is ott áll egy picit megkopott oszlop, amin még az adományozó táblácskája is megmaradt.

- Ne gyűjtsünk farkasszobrokat? - kérdezte V, miközben kattintott egyet.

- Ne - feleltem - Inkább gyűjtsünk vízköpőket.