Cukkiniszendvics

- Mi ez? - elszörnyedve néztem a levelek alatt lapuló monstrumot. Döbbenetesen nagy volt.

Kicsit féltem is tőle, hátha harap. De nem harapott, ott feküdt nyugodtan az ágyásban. Picit megbökdöstem a metszőollóval - nem mozgott.

Végül összeszedtem bátorságomat és minden erőmet és leszüreteltem.

- Mi ez? - kérdezte Yoda gyanakodva.

- Cukkini.

- EZ? - a Mester megszaglálta a zöldséget, majd undorral elfordult:

- Legközelebb inkább csirkecombot termő növényeket ültess!





Cukkiniszendvics

- egyharmad cukkini (a nagyobbikból)
- szalonna
- csirkemell
- reszelt sajt
- fokhagyma
- só, bors, olaj
- fűszerek


1. A felkarikázott cullinitpici olajon, nagy hőmérsékleten megsütjük. Ezt sütőben is lehet, úgy kevesebbet kell vele vacakolni. Akár grillezhetjük is a cukkinit a jó füstös íz kedvéért.
2. Rátesszük a ropogós szalonnát és az előre megsütött csirkemellet.
3. Megszórjuk reszeltsajttal.
4. Betesszük a 175 fokos sütőbe pár percre. Amikor a sajt elolvadt, kész.
5. Yodának adunk a szalonnából és a csirkemellből.

Pörkölttel teli a tököm

- Mi ez? - a két japán lány gyanakodva méregette a tökét.

- Tök - magyarázta az amerikai lány.

- Tök?

- Tök.

- Mit csinálnak vele?

- Megeszik.

- Egyben?

Jót szórakoztam, de nem nevettem hangosan - pár hete a piacon én is így néztem az első tökömre. Azóta hetente valami új receptet keresek. Harminc cent egy tök. Lelkesen kisérletezem.

Gyengébb pillanataimban magyarosra veszem a figurát. (Biztos vagyok benne, hogy hasonló esetben a japánok is sushival eszik a tököt.)

Először pörköltet akartam beletölteni, de aztán egy egyszerűbb megoldást választottam.




Töltött tök

- hosszában félbevágott tök
- negyed kiló darálthús (pulyka)
- 1 paradicsom
- 1 paprika
- 1 fej hagyma
- só, bors, paprika, kömény
- olaj
- reszelt sajt
- fokhagyma
- kömény


1. A kockázattal nem törődve félbevágom a tököm.
2. Kikaparom. A magokat megkapják a madarak, a belsőt kimosom.
3, Az apróra vágott hagymát olajon megpirítom, belekeverem a fűszereket és a zöldségeket.
4. Beleöntöm a darálthúst.
5. Addig kevergetem, amíg meg nem barnul.
6. Belekanalazom a darálthúst a tökbe. Lefedem alufóliával.
7. 375 F fokon egy órát sütöm, majd megszórom reszeltsajttal.
8. Nem töketlenkedem. Kikanalazom és megeszem.

Füstölt mézes csirkemell

A bostoni szállásunkon nem használhattunk füstölőt, így természetesnek tünt, hogy a húsvéti evészetekre és a szalonnaünnepre egy könnyű füstölthússal alapozzunk.

Az ecetes-mézes füstölt csirkemellnek, mint ételnek egy óriási előnye van minden más étellel szemben: a füstölt íz kétnapos intenzív szellőztetés ellenére ma is velünk van.


Mézes-ecetes füstölt csirke

- füstölő
- 4 kanál citromlé
- 2 kanál méz
- 2 kanál 5%-os ecet
- kakukkfű
- fokhagyma
- bors
- só
- csirkemell
- paprika
- forgács
- hűtő
- áram

A füstölt-mézes-ecetes csirke receptje egyszerű: a fenti listáról minden ehető hozzávalót összekeverünk és a csirkemelldarabokkal együtt betesszük egy zacskóba, a zacskót pedig a hűtőbe. Várunk 4-8 órát, majd egy órán át közepes hőmérsékleten a füstölőben füstöljük. Aztán egy salátával megesszük.

Ceviche - Nyers hal

Amikor pár száz éve Peruban összerakták a ceviche ősét, egyáltalán nem gondoltak élő étrendre, nyers diétára. Egyszerűen csak ötvözték a spanyol és a perui konyhát.

A sushit, sashimit, a bölényből készült tatárbifszteket és a hagyományos tatárbifszteket leszámítva nem eszünk nyers húst - és ezeket is ritkán. Az élő étrendet nem nekünk találták ki. A tenger közelségét azonban ki kellett használni, ezért feláldoztuk az egyik friss nyershalat.

Miközben miszlikbe aprítottuk a halacskát, reméltük, hogy az állat életében nem evett sok higanyt és egyéb nehézfémet.

A tonhalat az eredeti receptben mindenféle piros növénnyel keverik össze, de mi csak citromlét, korianderleveleket, hagymát és kapribogyót használtunk. Mivel nagyobb darabokban az étel gyanusa emlékeztet eredeti formájára, ezért mindent apróra szeleteltünk, majd hagytuk egy kicsit összeérni.

Ha valami egzotikus japán étel nem ízlik, sok-sok washabival szoktam elvenni az ízét. A perui cevichénél nem kellett trükközni. Nagyon finom volt - és még mindig élünk.

Hogyan együnk garnélarákot?

A garnélarákot többször láttam Budapesten böcsületes magyar nevén shrimp-nek hívni. Valószínűleg a garnélarák hosszú szó és nem fért ki az étlapra és az áruházi cimkékre.

Őszintén bevallom, Magyarországon nem merek garnélarákot enni. Nagyon kevés olyan étterem van, ahol a tengeri herketyűket Magyarországon jól készítik el. Azt a pénzt, amit a pár kiválasztott helyen el lehet költeni, inkább többnapos autós körutazásokba fektetem, a maradékból pedig eszünk kíváló halászlét.



A bostoni piacon az egyik halal halasnál friss garnélarákot láttam.

Egy mexikói anyóka vásárolt belőle, folyamatosan beszélt az eladóhoz ékes mexikói spanyolsággal. Az eladó lelkesen bólogatott, de mivel Pakisztánban ritkán tanulnak spanyolt az emberek, egyetlenegy szót értett meg a tirádából: gambas. Spanyolul így hívják a rákocskát. (Hívjál még canelónes-nek is. Egyik nagyobb, másik kisebb.) Amikor az anyóka mutatatta, hogy melyikből, akkor vettem észre, hogy az egyik rakás rák friss.

Sok garnélarák gyárilag rózsaszín. Van azonban olyan alfaja is ennek a tengeriféregnek, ami nyersen szürkés. Itt ilyent árultak. Gyorsan vettem belőle egy zacskóval és hazavittem vacsorázni.



Ha a rák fagyasztott, a legjobb éjszakára áttenni a hűtőbe és ott kiolvasztani. Szakemberek vízhatlanul becsomagolják a shrimpet és hideg vízbe teszik őket. A konyhaterroristának megmikrózzák őket. Ettől szerintem ocsmány lesz az állaguk és rossz az ízük. Nem ajánlott szobahőmérsékleten hagyni őket kiolvadni, kivéve, ha sűrgősen kórházba szeretnénk kerülni. A garnélarák nagyon könnyen romlik.



A legtöbb rákocskát félig vagy egészen megpucolva és előfőzve árulják. Nincs fejük, lábuk, farkuk és kitinpáncéljukat is levetették már. Az előfőzött rákocskák mindig rózsaszínűek. (Persze lehet, hogy nyersek, csak a rózsaszínű alfajhoz tartoznak :)

Ha a garnélarák teljes - vagy részleges - fegyverzetben van, akkor fogyasztás előtt meg kell pucolni. Félig fagyottan könnyebb pucolni, viszont az íze és az állaga jobb, ha páncélban főzzük meg.



A lábacskákat azonban nyugodtan kitéphetjük főzés előtt is. És a fejecskéjét el - azaz inkább le - lehet csavarni elkészítés előtt. A farkát pedig szintén letéphetjük: mivel a természet szilárdan odaerősítette a farkat a ráktesthez, a páncél utolsó, utolsó előtt ízét az állat háta irányába rántjuk és enyhén megcsavarjuk. Ha jól csináljuk, ellenállhatatlanok leszünk és kérdéses testrész letörik.
Technokraták mindezt ollóval csinálják.
Én szadista vagyok és puszta kézzel tépem szét a tetemet. Az sokkal egyszerűbb.

A kitinpáncéltól az elfogyasztás előtt érdemes megszabadítani a delikvenst.
Ha valakit érdekel, angolul a megnyúzott garnélarákot unshelled-nek nevezik. Értelemszerűen a nyúzatlan rák a shelled.

Az előfőzött és pucolt ráknak ez az előnye: kevesebbet kell vele vesződni.

Nagyon fontos, hogy vetköztetés közben ne nézzünk bele az állatka pici, ártatlan fekete gombszemébe. A végén még elérzékenyülünk vagy megundorodunk tőle.

Profi szakácsok a fejecskéket és páncélokat félreteszik és levest csinálnak belőle. Kevésbé profik kidobják őket. Spanyolországban a hagyományos bárokban a szemetet egyszerű, elegáns, keresetlen mozdulattal leejtik a földre. Amikor nagyjából bokáig ér, a kocsmáros egy készséggel összeszedi. Sajnos manapság egyre kevesebb ilyen bar de tapas létezik.



Sokan kibelezik a rákot.
A rák bele a hátán van: a páncél eltávolítása után egy fekete vonalat lehet látni. Ez a bélcsatorna. Hegyes késsel pár mozdulattal kiemelhető és lemosható.
Megjegyzem, ehető, de nincs túl jó íze - bár ez is ízlés dolga.



A garnélarákot leggyakrabban forró vízben vagy és serpenyőben olajon vagy vajon készítik el. A lényeg, hogy ne főzzük túl. Ha nyers marad, igazából nincs baj, ilyenkor mondhatjuk a vendégeknek, hogy véletlenül sushi-t csináltunk.

Mérettől függően 3-8 perc elég a rákocskáknak, aztán már ehetők is. Amikor megsültek, akkor az állatok gyönyörű rózsaszínbe öltöznek (garnélarák szineváltozását lásd a fotókon). Ezeket a rákokat vajon, pici fokhagymával készítettük el és padlizsánkrémmel, sajttal és sonkával töltött sült pitával fogyasztottuk.
Eredetileg salátát akartunk mellé enni, de nagyon megéheztünk.

Kagylók

A hard clam nevű kagylót, amit cherrystone-nak is neveznek, a Massachusetts-t benépesítő indiánok quahog-nak hívták és a kagylóhélyat pénz helyett használták, miután kiették belőle a húst.
Ennyit arról, hogy a pénzt nem lehet megenni.

A világ változik, nekünk zöldszínű papírdarabkákat kellett adnunk a piacon azért, hogy kapjunk pár kagylót. Direkt nem a zöldkagylókat vettük. Zöld papírért zöld kagyló már sok lett volna a jóból.



Otthon végigmértem a kagylókat. Nagyok voltak és kemények. Ilyen kagylókat még sosem főztem. Felmerült a híres - és híresen egészségtelen - massachusettsi rántottkagyló receptje, de azt egy szimpatikus kis bódéban vesszük majd meg készen. Ezekhez a kagylókhoz egy egyszerű receptet néztem ki.

Lemostam a kagylókat.
Sok vajat forraltam és három gerezd fokhagymát pirítottam benne. Beleszórtam egy csomó petrezselymet, oreganót, pici sót, borst, csípős paprikát és beleöntöttem egy jó pohár fehérbort. Beletettem a kagylókat. Felforraltam a lét és vártam.

Amikor az utolsó kagyló is kinyilt, megettük őket és gondosan kitunkoltuk a szaftot. Tökéletes előétel volt.
Ha a kagylók zárva maradtak volna, az esti poszt is rövidebb lett volna.

A marinara szósz kalandjai

Marinara sauce with porcini
Originally uploaded by ribizlifozelek

A marinara szósznak nem voltak olyan izgalmas kalandjai, mint Zorronak. Egyszerű, hétköznapi kalandok voltak ezek, amik jórészt fazekakhoz, tányérokhoz és különféle konyhai eszközököz kapcsolódtak.

Magát a marinarát egyszerű volt elkészíteni. Kellett hozzá masfél font darálthús. Ezzel csak egy apróbb gond volt: csak fél kiló darálthusunk volt. Önmagában ez nem lett volna probléma, de a lassú szakácsba nem szerencsés kevés ételt betenni, mert szénvagyon lesz belőle, amit hosszan kell vakargatni az edényről és nem nagyon lehet elfogyasztani.

A hiányzó darálthúst daráltkolbásszal pótoltuk.

- fél kiló darálthús
- fél kiló daráltkolbász
- két doboz paradicsomszósz
- oregano, rozmaring, só, bors
- három szem fokhagyma
- másfél fej hagyma
- babérlevél



A húsokat megbarnítottuk és hozzákevertük a hozzávalókat. Az egész trutyit beleöntöttük a lassú szakácsba és otthagytuk az egészet tíz órára.

Finom volt.

Viszont kicsit sok lett. R. kapott belőle. Mi ettünk belőle. Aztán ránéztünk a félfazék szószra. A félfazék szósz visszanézett. Valamit kellett vele tenni.

A kéksajtos vargányából maradt egy kevés gomba. Ezt a gombát apróra vágtam, kicsit megpirítottam és rátettem egy adag szószt.



Elképeszően jó lett.

Csak maradt még két adag szósz.

Chapati

Chapati
Originally uploaded by ribizlifozelek

Chapatit sok más dologhoz hasonlóan Bostonban ettünk először. Nekem mindig a pita jutott róla az eszembe, helyesebben az, hogy Damaszkuszban a pékek a járda szélén, újságpapírra halmozták rá pitatornyokat, majd lótifuti gyerkőcsök hordták szét mindenfele ezt a kenyérfélét. A füstölés és ólmozás egyedi ízt adott a szír pitáknak, ezért is néztem kicsit gyanakodva a chapatit is.



Gyanakvásom fölösleges volt, a Bostonból valószínűleg közvetlenül Guantanamóra küldenék azt a vendéglőst, aki az ételt csak úgy letenné a járdára. Indiában valószínűleg más a helyzet, de igazából engem annyira ezek a dolgok nem zavarnak.
Különben is, ízlett a chapati. A szimpátia kialakuásában az is szerepte játszhatott, hogy a chapatiról minden alap nélkül Csupati őrmester, Kántor gazdája jut az eszembe.

A chapati később fura módon tolakodott bele életünkbe: így hívták Northfieldben A vendéglőt, helyesebben a jobbik vendéglőt.



Annyi chapatit (csapatit?) ettünk, hogy idővel meg kellett próbálni a házi chapatikészítést is. Ha már kenyeret is sütünk, akkor miért ne csináljunk chapatit is?

Indiai szkácskönyvünk remekül leírja a chapatikészítés minden titkát, még azt is elárulja, hogy az első pár száz darab nem lesz tökéletesen kerek, de ez nem befolyásolja az étel ízét.



Huszonnégy héthüvelykes chapati elkészítéséhez három csésze speciális chapati liszt kell. Ha épp nincs otthon speciális chapati liszt - nem volt - akkor jó a finomliszttel kevert teljeskiőrlésű búzaliszt is. (Az előbbiből kettő, az utóbbiból egy csésze kell.) A liszt mellett a chapati elkészítéséhez már csak 90-100 Fahrenheit fokos melegvíz kell.

A vizet először gyorsan, aztán lassan öntjük bele a liszbe és összegyúrjuk. Mi a rabszolgával készítettük el 15 percen át a tésztát.

Meleg helyen fél órát hagytuk pihenni a tésztát, aztán 24 egyenlő golyóra osztottuk a masszát. A golyókat lisztes tálkába tettük, sodrófával kinyújtottuk és kerek lepényeket csináltunk belőle.

A lepényeket közepesen forró serpenyőben sütöttük ki: fél percet egyik oldalát, nyolc-tíz másodpercet a másikat. A szakácskönyv szerint akkor volt jó, ha pici barna pöttyök jelennek meg rajta. Nekünk megjelentek.

A kész lepényeket feltornyoztuk és lehetett is enni őket.



Kiderült aztán, hogy a konyharuhába csomagolt maradék lepények két nap alatt megkeményedtek. Ekkor már törni lehetett őket. Noha a szakácskönyv szerint ilyenkor elegendő őket sütőben újramelegíteni, mi inkább egy tipikus globalizációs reggelit készítettünk belőle.

A lepényre vékony sonkaszeleteket tettünk, majd megszórtuk sajttal és házi bruschettával, majd betettük 11 percre a 351 F fokos sütőbe. A lepény a sajt alatt visszapuhult és ismét ehetővé vált.

Francia hagymaleves

French Onion Soup
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vannak rokonaim, akik ha nem kapnak levest ebédre, sorvadni kezdenek. Rossz kedvük lesz, nem mosolyognak és vágyakozó szemekkel nézik a mélytányérokat. Hiányzik nekik egy kis lőre.

Mi nem vagyunk levesesek. Kempingezéskor jól esik este egy forró leves a hosszú nap után - de nem vagyunk igényesek, egy konzervdoboznyi gyári leves vagy egy porleves olyankor tökéletes.



Forró nyári estéken pedig egy kis hideg joghurtleves, gyümölcsleves vagy uborkaleves le-lecsúszik. Telente több hagyományos levest eszünk. Most, hogy napok óta -11 fok körül van a maximális hőmérséklet, nekünk is jól esik egy kis lőre.



A nagy levesezés közben kipróbáltuk, milyen a lassú szakács francia hagymalevese.



Francia hagymaleves

- 1 quart (1 liter) marhahúsleves
- 3 fej haszma karikára vágva
- 3 evőkanál vaj
- fél teáskanál só
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- Fakultatív negyed csésze vermut vagy konyak
- 1 csésze parmezán sajt (kiegészíthető vagy helyettesíthető reszelt mozarellával)

A forró húslevest beleöntöm a crock pot edényébe. Egy serpenyőben 15 percig párolom a hagymát a vajon. A fertály óra leteltével leveszem a fedőt és beleöntöm a sót, cukrot, lisztet és vermutot (ha van). (További opcióként a vermutot vagy konyakot nem a levesbe, hanem közvetlenül a szájba lehet önteni.) Mivel csak egy 4 éves narancslikört találtam itthon, ez a lépés ez alkalommal kimaradt.

Összekevertem mindent és beleöntöttem a húslevesbe. Alacsony hőmérsékleten 7 órát főztem. Amikor kész lett, reszelt mozarellával, parmezánnal és egy kis borssal ízesítettem.

Pont jókor lett kész: már -17 fok volt.

Édesburgonya Cajun-módra

Cajun Style Baked Sweet Potato
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Hálaadás összehozza az embereket. Morcos szomszédunk, aki két év alatt nem mosolygott, most kellemes ünnepeket kínált és kinyitotta az ajtót Yodának.
Séta közben meg egy vadidegen pasi egyszercsak kiszólt a házából:

- Uram, hány percig kell sütni egy pulykát?
Nem akartam belemenni a pulykatanba (attól függ európai vagy egyiptomi pulyka), így megadtam az általánosan elfogatott középértéket:
- 351-375 fokon 3-4 órát.
Boldog hálaadást kívánt és visszavonult a házába éhenhalni.

Mivel szinte mindenki mindenütt ugyanazokat az ételeket készíti el ilyankor - nekünk muszáj volt egy kicsit változtatni a menün. Több hálaadás óta mindig édesburgonyapürét eszünk, ideje volt új receptet találni.

Mivel szeretjük a cajun (louisianai francia) konyhát, kipróbáltunk egy ilyen receptet.

- 1 evőkanál paprika
- 2 ek. barnacukor
- fél ek bors
- fél ek hagymapor
- fél ek kakukkfű
- fél ek rozmaring
- fél ek fokhagymapor
- negyed ek cayenne paprika
- olivaolaj
- négy db édesburgonya

1. A sütőt előmelegítjük 375 F fokra (191 C).
2. Közben megpucoljuk az édesburgonyát, majd hosszában kettévágjuk. Ha nagyon nagyok, akkor még egyszer.
3. Bekenjük őket olivaolajjal.
4. Összekeverjük az összes fűszert.
5. A krumplikra kenjük az összekevert összes fűszert.
6. Nagyjából egy órára betesszük a sütőbe.
7. Nagyon-nagyon alaposan kezet mosunk és egy darabig nem nyúlunk a szemünkbe.
8. Eszünk.