- Mit nézzünk meg? Székesfehérvárt? - kérdeztem.
- Lehet... - felelte V, ekkor azonban telefonja folyamatosan csiripelni kezdett. Egyszerre érkezett 53 munkaüzenete és emilje, amit a telefon valamiért nem volt hajlandó leszedni az elmúlt napokban sem wifiről, se pedig hálózatról.
- Bocsánat, ezeket el kell olvasnom... - mondta V és a következő másfél órában megszünt számára a világ.
- Székesfehérvár? - kérdezte végül.
- Inkább Budapest. Talán még tudunk enni.
Este tizenegykor, ha nem akarunk a bulinegyedbe menni vagy gyorsétteremben enni, a választék limitált. Végül a Ráday utcában kegyelmeztek meg nekünk és kaptunk valamennyi kalóriát. Nem volt rossz. Nem volt jó. Ehető volt.
Az étlap azonban minden gondunkat feledtette. Pechuga de polla - olvasta V a spanyol nyelvű étlapot és megpróbáltunk nem az asztal alá esni.
Pechuga de pollo empanada, azaz csirkemell rántva lett volna a helyes forma, de valamiért úgy gondolta az étlap fordítója (vagy nem gondolkodott egyáltalán), hogy a pollo nőnemben az polla. Pont.
Hát pont nem az, hanem az, ami a lányoknak nincs és a fiúknak van, de nagyon csúnyán mondva (aki nem érti, keressen egy szótárat).
- Rántott f... Hogy miket nem szolgálnak fel nálatok az éttermekben...
Tudom, hogy barátunk a Google és manapság úriember nem költ fordítóra, csak ingyenes fordítóprogramot használ, de kérem, ez üzlet. Itt pénzről van szó. Tessék tisztességesen csinálni a dolgokat. Persze akkor min nevettünk volna egyész este?