Országuti benzinkút

Büdös volt. Penetránsan büdös. Mint egy csirkefarmon, csak koncentráltabban.

Egy amerikai országuti benzinkút mindig tartogat meglepetéseket.

Körülnéztem, hogy került egy koncentrált csirkefarm a semmi közepére.

Nem láttam csirkefarmot, de észrevettem pár nagy barna valamit mozogni egy kerítés mögött.

Közelebb mentünk.

Igen nagy csirkék voltak.

Vagy inkább struccok.

A benzinkútnál volt egy állatsimogató, ami most, télen zárva volt. De a struccok itt maradtak és valószínűleg büdösséggel védekeztek a hideg ellen.



Aztán megláttam valamit.

Alig fért be a benzinkút teteje alá.

Szájtátva néztem.

A valami, ami egy kerekekre szerelt emeletes nyaralónak tünt egy óriási pickup után volt kötve.

- Ez mi? - kérdeztem a sofőrt, aki büszkén vigyorgott.

- Fotózza le! Ez egy lakóbusz. Egy RV.

Nézem és próbáltam felfogni a méreteket. Aztán elképzeltem, milyen lehet százhússzal robogni nagy szélben az utánfutó helyén egy házzal. Persze le lehet parkolni és megvárni, amíg eláll a szél. Vagy ottmaradni, amíg kitavaszodik.

Ciscói történet

Azt mesélik, hogy Ciscóban a benzinkutas, amikor még volt benzinkút Ciscóban mindig ideges lett, ha valaki fizetés nélkül távozott. Úgyhogy egy nap, amikor egy hosszúhajú motoros felbőgette a motort és elporzott, előkapta a Magnumot (nem a fagyit) és durr, lelőtte a motorost.

Aztán elment a börtönbe, mert a távozó motors hátbalövését nehezen lehetett önvédelemként előadni.

Ez a kutas nem Ballard Harris volt. Ő inkább a dámajátékről és feleségeiről volt híres.

Miután a kutas bevonult a börtönbe, felesége vitte tovább az üzletet. Sose ment ki, ha kliens érkezett a kúthoz. (Ezek még azok az idők voltak, amikor a kutas megtankolta az autót, megnézte a vizet, az olajat és esetleg a kerekeket.) Az autósnak be kellett mennie az épületbe. Ahol a nő kutyája megtámadta.

Ha a vendég rugdosódott, vagy elmenekült, nem szolgálta ki.

Ha kedves volt, akkor kapott benzint. Ha nagyon kedves volt - jelentsen ez akármit - ebédet is kaphatott.

Ciscóban ma már benzinkút helyett olajkút van.

Napi szovjet

Az uszodában a kilencven fele közeledő orosz sporttárs néha mesél valamit fiatalkoráról. Például múltkor azt, hogy a szovjet hadseregben csak úgy kaptak a bakák annó reggelit, hogy át kellett ugorjanak egy lovon.

Lelki szemeim előtt megjelent a század, amint felsorakoznak egy egyre roggyantabb paripa mellett és megtámaszkodnak ugrás közben a hátán és talajt érnek a másik oldalon.

Valahogy nem volt hihető. Az öregúr történetei eddig mind korrektek voltak.

- Ló? - kérdeztem vissza.

- Tornatermi ló - nevetett.

Azaz vagy tornaszekrény vagy kápás ló. Amin a lólengést gyakorolják.

Erről eszembe jutott, hogy amikor megtanultam olvasni, láttam a könyvespolcon a Rózsa Sándor a lovát ugratja című könyvet és mire kibetűztem a címet, arra gondoltam, hogy milyen rendes ez a Rózsa Sándor, hogy vicceket mesél a lovának...

Hóemberépítés

Hs már itt volt egy csomó hó, csinálni akartunk vele valamit.

A porhó hógolyózásra is alig volt alkamas, azonban felfedeztük, ha vödörbe töltjük és kicsit megtömörítjük, akkor összeáll. Építhettünk volna belőle iglut, hóvárat, de végül úgy döntöttünk, hogy minihóembereket készítünk.



Répa akadt a háznál.

Az orgonáról lemetszett vesszőkből pedig lett szem, száj és haj.



Csak apróra kellett vágni őket.

Közben azonban nem feledkeztünk meg Yoda jótanácsáról sem:

- Ne építs hóembert a sárga hóból!

Hó-hó-hó

Kinéztem az ablakon és pislogtam.

Egy szót se mertem szólni, nehogy Yoda megsejtsen valamit.

- Menjünk sétálni! - mondtam ártatlan hangon.

Yoda rámnézett párnájáról.

- Viccelsz?

- Menjünk ki! Sétáljunk!

- Hó van - és ezzel Yoda összegömbölyödött és szinte eltünt a párnája mélyén.

- Gyere! - kinyitottam az ajtót és meglóbáltam a pórázt.

Yoda felnézett. "Ez hülye" - fejezte ki tekintete.

- Gyere!

Yoda feje eltünt a párna karimája mögött.

- YODA! SÉTA!

A Mester megjelent. Lassan, végtelenül lassan kiemelkedett helyéről, megrázta magát és lassan megindult felém, pár perc múlva már majdnem az ajtónál volt, amikor megállt és nyújtózkodott egyet.

Aztán lassan kidugta rókaképét az ajtón.

- Köszönöm - mondta és megfordult, hogy visszamenjen.

- Gyere! Veszünk kabátot is.

- Aha.



Felkaptam a Mestert és a Micimackó fázikot a fülébe duruzsolva kimentünk a házból.

Visszanéztem.



Letettem a földre és innen látszott, mekkora is a hó.



- Most mit csináljak itt? - nézett rám a Mester és elkezdett utat törni magának a hóban. Aztán egy helyen megállt és pisilt egyet, majd megfordult és visszaúszott a hóban a házba.

- Mi lesz a reggeli?

Filmek Ciscóban

Cisco lakossága egy fő. Azt már tudtam, hogy minden egyes ciscói lakosra egy Johnny Cash szám esik. Ciscót nemcsak a Vadnyugat Petőfije örökítette meg. Ciscóban az egy főre eső itt (is) forgatott híres filmek száma kettő. A nem annyira híreseké egy.

Egész jó arány egy olyan városban, ahol az egyetlenegy szálláshelyet a bezárt postahivatalból alakították ki.

Ciscóban forgatták a Vanishing Point utolsó jelenetét, ahol Kowalski (Barry Newman) két bulldózernek ütközik. A filmben a vásorst szintén Ciscónak hívják, de ott a kaliforniai Ciscóként szerepel.



Thelma és Louise is itt száguldottak keresztül az őket üldöző rendőrök előtt.

Valahogy a leghíresebb ciscói filmekben mindig a rendőrség üldöz valakit, aki(k) utána mindig tragikus véget érnek.



A 2005-ös Don't Come Knocking című film egyik jelente is ciscói. De azt még nem láttam. Majd ha sikerül megnézni, akkor kibővítem a bejegyzést.

Fagyi

Vaniliafagyi.
Ötliteres kiszerelésben.

Már várom a nyarat.

Izzócsere

Kiégett az autóban a rendszámtáblát megvilágító egyik körte.

Az autó gépkönyvében kinéztem milyen izzó kell a rendszámtáblához, aztán reflexszerűen az Amazonhoz fordultam.

Kismillió izzó volt.

LEDes, LEDetlen. Új. Használt.

(Ki vesz használt izzót az autójába? Általában ki vesz használt villanykörtét? Aki rágógumit?)

Tíz dollár. De 12 darabot adnak érte. Bolondnak is megéri. Mondjuk nekem csak egy égett ki, ha veszek egy tucatot, akkor kicserélem mindkét rendszámtáblaizzót, a három utastérben levő lámpát (ha jó bele) és még mindig marad hét darab.

Egy másik kilenc dollárért adott nyolc LED-et. De másfél csillagja volt harmint értékelésből. Eldobható LED.

Egy másik, amit direkt az autóhoz kínált az Amazon kék színű volt. Mi vagyok én, lopakodó?

A következő jónak tünt, olcsó volt, de többek szerint nem fért be a helyére.

Aztán találtam egy párt. Nyolc dollár. Kiszállítás: kilenc dollár.

Végül leszálltam a földbe és a Mesterrel elmentünk a közeli autósboltba.

- Milyen autója van?
Megmondtam.
- Mikori?
Megmondtam.
- Tessék. Öt dollár.
- Köszönöm.

WC-ben bujkáló futó

Megjegyzés: a fényképek a tetthelyen készültek, de a tettes nem szerepel rajtuk.

Tíz percen át figyelte a tettest. Ahogy áthaladt az ellenőrzőponton. Ahogy óráját nézve bement a mobilvécébe. Ahogy kerek hét percen át ott tartózkodott, majd kijött és ártatlan arccal visszasétált és újra áthaladt az ellenőrzőponton, mintha megtette volna a kört. Ekkor a bíró hozzá lépett és megkérdezte, miért csal.

A futó nem mondott semmit, csak levette a rajtszámot és elsétált.



Kiderült, ezen a versenyen többször is "ment wc-re" egész köröket megspórolva. Az Across the Years futáson két ellenőrzőpont van, amik a rajtszámba szőtt chip-et figyelik. Kelly Agnew rendszeresen kihagyta a távolabbi ellenőrzőpontot.

Ezek után Kelly több futását is ellenőrizték és több versenyről utólag kizárták. Valahogy Kelly notóriusan több versenyen "átugrotta" az ellenőrzőpontokat.

Feltételezik, hogy volt olyan verseny, ahol azért ért el jó eredményt, mert autózott egy "kicsit". Ami egy Forma-1-en nem lenne gond, de egy ultrafutáson az.

A szponzorok visszavonták a támogatást, több elsőhelyezésétől megfosztották és Kelly mostanában azzal van elfoglalva, hogy Facebook és blogposztjait törölgeti (le).

Azért egy valamit ne felejtsünk el. Óriási nagy teljesítmény hosszú perceken át rendszeresen bujkálni egy mobilvécében egy ultrafutáson, ahol sok futó fő tápláléka a chili.


Források:
Derek Murphy: Former race winner disqualified from Across the Years 24 hour race 
Derek Murphy: More disqualifications and allegations regarding ultrarunner Kelly Agnew
Jacob Klofstein: Decorated Utah runner disqualified from ultramarathon after skipping laps while in port-a-potty

Johnny Cash Ciscoban

Cisco nem igazi kísértetváros, mert van egy (1) lakosa.

A városban az egy főre eső Johnny Cash számok mennyisége szintén egy.

Cash a város egyik benzinkutasáról írta a Cisco Clifton's Filling Station című számát, ami végül is Cisco pusztulásának a balladája.

Cisco Clifton had a fillin' station
About a mile and a half from town
Most cars passed unless they were out of gas
So Cisco was always around
Regular gas was all that it sold
Except tobacco matches and oil
Other than that he fixed lots of flats
Keepin' Cisco rough hands soiled
He'd wipe the gas and check the air
In a hundred times a day
He patiently gave directions
On how to get to the state highway
Usually he'd give 'em water
Or a tyre or two some air
And once a big black Cadillac
Spent seven dollars there
He'd give anybody anything they'd ask
And lend anything he had
His tools are tyres bumper jacks or wire
To the good ones or the bad
In wintertime there was a depot stove
And a table for a checker game
And every mornin' at sunup
The same checker players came
So Cisco Clifton's fillin' station
Was always in the red
Personal loans were personally gone
But never a word was said
One mornin' at eight, them checker players
Heard a big bulldozer roar like a freight
And Cisco said I hope my kids stay fed
When they build that Interstate
He'd managed to pay for property
Where his little fillin' station sat
And friends still came for checker game
So Cisco settled for that
He wouldn't say so but Cisco knew
That the Interstate was too much to fight
But to keep his will and to pay his bills
He did odd jobs at night
He still opened up at sunrise
And the checker game went on
The cars flew past on highest gas
And the neighbors had sold out and gone
If a car ever did go by he was lost
And if they stopped they were treated the same
So at Cisco Clifton's fillin' station
There's a howdy and a checker game




Ballard Harris volt a benzinkút utolsó tulajdonosa. Eredeti foglalkozására nézve Harris útépítőbrigád-vezető volt, majd amikor nyugdíjba vonult, letelepedett tanyáján a Dewey-híd árnyékában 1976-ban és megvette Cisco benzinkútját, aztán Dewey-ét. A legenda szerint öt felesége volt. Sokak szerint egyszerre. Akkor, amikor még megénekelték, ha egy Cadillac -ami Johnny Cashé volt- nyolc dollárért tankolt.

Az utolsó postás Cisco-ban

"Howard Burnett Memorial Post Office - Cisco - Utah - 84515" - olvastam.

Csend volt.

Csendben süvített a szél.

Sütött a nap.

Ültünk Yodával az autóban és néztük a postahivatalt.

Howard Burnett az utolsó postás volt, aki Ciscóba leveleket hordott ki. Az ő emlékére neveze el a város utolsó lakosa a postahivatalt, amit átalakított egy AIRBNB szállássá.

58 dollár egy éjszakára.
Víz nincs, de van pottyantós a posta mögött és vannak csillagok és van magány és csend és szél.

A levelek ma a postaládákba érkeznek. A kép bal szélén látható a város népességének 100%-a. A hölgy adja ki a postahivatalt, pisztollyal jár és kedves. Főleg ahhoz képest, hogy egy Glock van a csípőjén.

Este a botanikuskertben

St George-ban esteledett.

Alattunk ragyogtak a város fényei.



Mi pedig ott álltunk a botanikuskertben és néztük a karácsonyi fényeket.



A növényeket mind villamosították.

Minden szines volt, diszkréten villogó és fényváltó.



A sötétben kiszinesedett a botanikus kert.

Langyos meleg decemberi estén szép volt és megható.

Mondjuk itt nagyon ritkán lehet fehér karácsony.

A Santa Clara folyó közelében

A leírás alapján az ösvény a Santa Clara folyó mellett vezetett és sziklarajzokat és romokat kötött össze urbanizált területekkel. Nekünk ezt nem sikerült teljesen megtalálni.



Az ösvény kezdete megvolt.

Az ösvény megvolt.



Poroszkáltunk Yodával vidáman, meg-megállva, de amerre néztünk - és amerre mentünk -, csak kopár dombokat láttunk.

Felmentünk egy kopár dombra, fülünkbe dalolt a szél, kitárult a panoráma, lementünk a dombról, beszűkült a világ és a fülünkbe suttogott a szél.



Aztán megint.

Körülnéztünk és láttunk vörös sziklás hegyeket, hófödte hegyeket, kék eget, fekete vulkáni bazaltot, csak a folyó kékje nem került elő.

De mentünk lelkesen tovább, mígnem a sokadik dombon és a sokadik szélslágernél megláttunk egy romot.



Pici rom volt. Ici-pici. Ha nem kerítik körbe, észre se vesszük, hogy ott van, annyira rom volt.



Mivel a miniromot gondosan visszatemették, csak annyi látszott, hogy itt volt valami, amit körbekerítettek. Az a valami egy indián falu volt. Vagy inkább udvarház.

- Még jó, hogy itt van a kerítés - mondta a Mester - másképp már majdnem összepisiltem magam, szerintem jöjjünk vissza akkor, amikor nem lobog a fülem a szélben!

Éveken átívelő futás

Végy egy évvégét, egy csomó, rengeteget futni akaró egyént és egy tűrhető hőmérsékletű várost.

Keverd össze.

Adj neki egy jó nevet és FUSS!



A név Across the Years lett. Hat napig tart és teljesen demokratikus: bármannyit lehet futni. Egy napot, két napot, három napot, hat napot, egy kilométert vagy hatszázat.



A verseny egy folyamatos all you can eat büfé. (Igen, vannak emberek, akik tudnak enni napi 122 km lefutása közben.) Minden van, amit átlag embernek a kardiológusa nem ajánlana. De ha valaki ennyit fut, annak mindegy. Volt hamburger, tükörtojás, tortilla, rántotta, tészta, sajtszószos tészte, ebéd, vacsora, reggeli és minden szinte mindig. De volt sushi is. Krumpli, dinnye, narancs(lé), kekszek, ropogtatnivalók, teák, kakók és kávék. Meg mikro. Hihetetlen, hogy az emberek menés közben miket tudnak enni!



(A fenti kép közepén a pihenősátor, a bal szélén a gyorsabbik Ribizli ujja látható.)

Volt, aki futáshoz elengedhetetlen spéci uborkalét kínált. Nincs annál jobb. Valószínűleg egy uborkalétől még én - a kövér Ribizli - is tudnék futni.

De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy sok, sokat futni szerető ember futott, volt aki jelmezben, volt aki azért, hogy megdöntsön egy rekordot, más azért, hogy megnézze, mennyit tud futni, mielőtt kétszer annyit fog futni.



Ha valaki akart, mehetett a sátorba a priccsre (száz dollár) és ha fázós volt, bérelhetett hálózsákot (harminc dollár). Aztán felfrissülve futhatott tovább és hallhatta éjjelente a prérifarkasok vidám dalát.

Volt, aki a saját matracát és sátrát vitte. Az ingyen volt.



Az évek alatt itt lefutott távot összeadják és ha valaki eljut az ezer mérföldhöz, kap egy kabátot. Volt, aki két év alatt összefutotta a kabátra valót. De általában picit tovább tart.

A versenyen résztvevő Ribizli 171 km-t futott 36 óra alatt.

A kövér Ribizli ilyenkor megforgatja a szemeit és inkább egy szimpa all you can eat büfét keres Yodával futás nélkül.

Medencemondás

Uszoda.
Reggel 6:25

Egyik sávban négyen dumálnak.

Tíz perce.

Így a sáv üres. Egy úhj érkező így az öregúr mellé kényszerül.

Az öregúr szemrehányóan ránéz a beszélgetőkre és erős orosz akcentussal megszólalt:

- Valamiért ezt úszómedencének hívják és nem beszélgetőmedencének.

Extra szolgáltatás

"4.96 felárért cserébe olyan összegről állítunk ki számlát, ami megegyezik azzal, amit a feleségének mondott."

Erre nemcsak a vasútmodelboltban lenn szükség.

Vízesés a vörös sziklák között

A klímaváltozás szponzorálta decemberi 16 fokban indultunk el a Red Reef-en egy patak mentén.

Amikor kinéztem a túrát, még emlékeztem a patak nevére, de rég volt, elfelejtettem, mert nagyon lemaradtam a bejegyzésekkel. Elnézést.



Az út elején még nemigen lehetett sejteni, hogy ebből szurdokvölgy-túra lesz.

De a sziklafalak lassan kezdtek összeszűkülni és fölénk magasodni.



Volt, hogy sziklaalagutakon és kürtőkön át tudtunk csak továbbhaladni.

Itt a Mester teleszkópos póklábaival óriási előnyben volt.



Aztán jött a vízesés és egy kis tó, aminek felszinén jég bőrözött.

Ide vissza kell jönni nyáron megmártózni egy kicsit egy forró délelőtt.



A vízesés után a völgy ismét kiszélesedett, mi ismét feljebb kapaszkodtunk, hogy ne kelljen a vízben gázolva továbbmenni.

Még most is látszott, hogy a zöld mennyire a patakpartra korlátozódik.



Mi egyre lelkesebben mentünk. A napon meleg volt. Az árnyékban hideg.



A patak következő kanyarulatánál levő alkóvot céloztuk meg.



A füstnyomok a tetőn arról árulkodtak, hogy itt valamikor anasazi indiánok lakhattak.

Ezt a gyanút erősítette meg a tábla is, miszerint aki itt ásni próbál, az le lesz csukva. Vagy ráomlik a szikla.



Úgy éreztük, mostanra ennyi elég. A dinoszaurusz-lábnyomokat és az indián romokat megnézzük máskor.

Megfordultunk és elindultunk visszafele.



Yodával ekkor részesültünk életünk egyik ritka nagy élményében. Nem ez volt az első ilyen alkalom, de ez volt a leglátványosabb.

Találtunk egy óriási, odvas fát, amit Yoda belülről tudott megjelölni.