Reggeli romtúra - Harrisburg

Harrisburg ilyen és hasonló házakból áll.

A házakat helyi kőből faragta egy kőműves, miközben a ház leendő gazdái a patakparton tisztították meg a mesterséges teraszokat a követkől, bokroktól és fáktól. A kövekből hosszú falakat emeltek a telekhatárra és a földeket közel száz éven át művelték.

Aztán elfogyott a lelkesedés, másból jobban lehetett élni és az elhagyott házat és a birtokot megvette a szövetségi állam. Ekkorra a gyümölcsösök már eltüntek, de a termőföldek síkja ma is jól látható.

Nem tudom, mi volt nagyobb munka, kifaragni a ház köveit vagy ilyen tökéletesen elegyengetni a földet.

Harrisburg mára jórészt eltünt. A város egykori közepén az autópálya halad át és az egykori település nevét a történelemkönyvek és egy lakókocsi-kemping őrzi.

Pár precízen megépített ház még áll, de őket nem állították helyre.

A többi épület pedig lassan, lassan elenyészik.

Harrisburg 1959-ben támadt fel pár hónapra.

Akkor forgatták itt - és a közeli Snow Canyonban - a They Came to Cordura című westernt Gary Cooperrel és Rita Hayworthtal. Akkor egy egész mexikói haciendát építettek ide, amit a lovasság megostromolt.

A hacienda gyorsabban pusztul, mint Harrisburg.

Mára az utolsó álló falak is eltüntek.

Igaz, a dróthálóra felhordott stukkó kevésbé ellanálló, mint a kő.

Nem tudtunk rendesen körülnézni: hirtelen feltámadt a szél.

A homokvihart záporeső követte, mi pedig összenéztünk a szakadó sáros esőben:

- A sátor!

Filmek Ciscóban

Cisco lakossága egy fő. Azt már tudtam, hogy minden egyes ciscói lakosra egy Johnny Cash szám esik. Ciscót nemcsak a Vadnyugat Petőfije örökítette meg. Ciscóban az egy főre eső itt (is) forgatott híres filmek száma kettő. A nem annyira híreseké egy.

Egész jó arány egy olyan városban, ahol az egyetlenegy szálláshelyet a bezárt postahivatalból alakították ki.

Ciscóban forgatták a Vanishing Point utolsó jelenetét, ahol Kowalski (Barry Newman) két bulldózernek ütközik. A filmben a vásorst szintén Ciscónak hívják, de ott a kaliforniai Ciscóként szerepel.



Thelma és Louise is itt száguldottak keresztül az őket üldöző rendőrök előtt.

Valahogy a leghíresebb ciscói filmekben mindig a rendőrség üldöz valakit, aki(k) utána mindig tragikus véget érnek.



A 2005-ös Don't Come Knocking című film egyik jelente is ciscói. De azt még nem láttam. Majd ha sikerül megnézni, akkor kibővítem a bejegyzést.

Az utolsó postás Cisco-ban

"Howard Burnett Memorial Post Office - Cisco - Utah - 84515" - olvastam.

Csend volt.

Csendben süvített a szél.

Sütött a nap.

Ültünk Yodával az autóban és néztük a postahivatalt.

Howard Burnett az utolsó postás volt, aki Ciscóba leveleket hordott ki. Az ő emlékére neveze el a város utolsó lakosa a postahivatalt, amit átalakított egy AIRBNB szállássá.

58 dollár egy éjszakára.
Víz nincs, de van pottyantós a posta mögött és vannak csillagok és van magány és csend és szél.

A levelek ma a postaládákba érkeznek. A kép bal szélén látható a város népességének 100%-a. A hölgy adja ki a postahivatalt, pisztollyal jár és kedves. Főleg ahhoz képest, hogy egy Glock van a csípőjén.

Grafton

Az aranyfényben úszó fák mögött magas hegycsúcsok törtek a kék égbe. Egy poros, agyagos téren parkoltam le. Madarak énekeltek a tavaszról, fűszálak bólogattak nevetve én pedig néztem az elhagyott templomot és a düledező házakat.

Megborzongtam. Sose jártam itt, de ismertem ezt a helyet. Láttam filmen. Akkor azt hittem, egy díszlet és nem törődtem vele. A templomot és a házakat azonban nem a filmesek építették, közel száznegyven éve állnak magukban a mezőben. A filmesek csak felhasználták a létező helyet, ahol megállt az idő.



Minden olyan volt, mint a filmvásznon. Vártam, hogy felhangzik Katharine Ross kacagása, vagy rámvigyorog Paul Newman, esetleg meglátom Robert Redfordot, ahogy rátámaszkodik a tornác korlátjára.



De még a tehenet se láttam. Rajtunk kívül nem volt itt senki se. Graftonban csak az emlékek maradtak.

127 óra

Canyonlands National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés horrorisztikus és véres leírásokat tartalmaz. A poszt Salt Lake Tribune, Wikipedia és a Between a Rock and a Hard Place című könyv alapján készült.)

Pár nap múlva kerül a mozikba a 127 óra (127 hours) című film. Várom, hogy elkerüljön Netflixre.

A film Aron Ralstonról, Dél-Utahról, az emberről, a természetről és az akaraterőről szól. Aront Jack London és Hemingway örökösének, Everett Ruess társának érzem, aki bizonyára sok mindenben egyetért Edward Abbey-vel.

Aron Ralston eredeti foglalkozása mérnök. Valószínűleg a tehetségesebb fajtából való mérnök volt, mert az Intelnél dolgozott 2002-ig, amikor 28 évesen úgy döntött egy tél alatt végigjárja és megmássza Coloradó összes 14000 lábnál (4267 méternél) magasabb hegyét. 53 ilyen csúcs van. Aron otthagyta az Intelt és elindult a hegyek felé.

Mivel állandóan nem lehet hegyet mászni ezért kiruccant Dél-Utahba egy kanyontúrára a Bluejohn kanyonba. Egyedül ment és nem szólt, merre indul.

A Canyonlands mellett kirándul, amikor egy szűk kanyonban egy sziklaomlás után beszorult a keze.

Öt napig várt, hátha arra jön valaki. Nem jött. A Bluejohn kanyon nem olyan hely, ahol sokan mászkálnának. Az alig embernyi széles szűk szurdokvölgynél kevés elhagyatottabb hely létezik.

Öt nap után elfogyott a vize. Állt a sziklák mellett, aludni, feküdni nem tudott. Azzal foglalta el magát, hogy kiszámolta, mikorra fog szomjan halni, ha megissza saját vizeletét. Miután megitta, belekarcolta születési és feltételezett halálozási dátumát a sziklába.

Aron ennek ellenére nem akart meghalni.
A szomjhalál szélén kétségbeesett lépésre szánta el magát: levágta a saját karját.

Ehhez először el kellett törnie az orsócsontot, majd a singcsontot. Ezt követően egy bugylibicska méretű szerszámmal elnyiszabálta az izmokat és szabad volt.

Aron elkötötte a vérző csonkot, búcsút intett karjának, majd elindult a kocsija fele. Először le kellett ereszkedjen egy húszméteres sziklafalon. Az ezt követő tizenhárom kilométeres séta a tűző napon már sétagalopp volt.

Egy arra kiránduló holland család megittatta és megetette vele teljes ételkészletét: két szem Oreo kekszet, majd elszaladtak segítségért. Aron pedig továbbment.
A nemzeti park alkalmazottai helikopterrel mentették ki és azonnal kórházba szállították, a keresést szervező ranger pedig kikérdezte Aront viszontagságairól.

Aron részletesen beszámolt útjáról, a ranger pedig elindult pár társával, hogy megkeressék Aron karját. Többen ugyanis már szervezték az expedicót, hogy megkeressék a végtagot és elárverezzék az e-Bay-en.

A rangerek előbb érték el a kart, mint a kincskeresők. Nagy nehezen kiszabadították a végtagot, majd vezetőjük hátizsákjába tette. A kart Moábban elhamvasztották és a hamvakat postázták Aron-nak. Aron pár év múlva visszatért a baleset helyszínére és a hamvakat szétszórta a kanyonban.

Aron megmenekülése után könyvet írt (Between a Rock and a Hard Place) és előadásokat kezdett tartani. Jelenleg is ebből él. Önkéntesként Dél-Utah és az amerikai Dél-Nyugat környezeti értékeinek megmentésével foglalkozik.



A baleset után egyedül befejezte a colorádói hegyek megmászását, majd Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, az alaszkai Denali (Mount McKinley) következett. Ide is egyedül mászott fel, majd lesíelt a 6194 méteres hegytetőről. Távlati tervei között szerepel a Mont Everest és a Déli-sark is.

Aron reméli, másik keze nem fog beszorulni.

Titokzatos-e a Mystic river?

Bridge on Mystic river
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valószínűleg a kérdés nagyon régi, mert a Mystic river című film 2003-as, de hát én lassú vagyok, legalábbis ami a filmek magyar címét illeti.

Valahol ma a Titokzatos folyóról olvastam. Lassú vagyok, mondom, mással van tele az agyam (velővel, igen) és nagyon el kellett gondolkodnom, hogy melyik Clint Eastwood film is lehet ez.

Első pillanatban egy korai spagettiwesternre asszociáltam, aztán leesett a húszfillér: egy a Mystic river.

Bizonyára volt sok-sok ferdítéssel foglalkozó blogon, de ezeket nem vetem észre.
A Mystic river az nem egy titokzatos és rejtelmes amerikai vízmosás, hanem Boston egyik nagy folyója. (Lásd fotó és híd a fotón.) Nagyjából olyannak érzem ezt a fordítást, mintha a Vág folyó nevét valaki angolra Cuts-ként ültetné át.

Persze lehet, ez csak a művészi, fordítói, címadói szabadság.

Új kütyü - a Roku

Roku
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Roku egy fura jószág. A Roku egy kis doboz, amibe rengeteg drótot lehet dugni, aztán a rengeteg drótot további ketyerékhez kell csatlakoztatni.

A ketyere leginkább arra használható, hogy a Netflix online DVD-it televizióképernyőn lehessen nézni. Az Amazon online videotékájához is hozzá lehet férni vele, meg a flickrhez, valamint sok hasonló online dologhoz. Online rádióadások, például a Pandora is nézhető vele, persze ki hallgat rádiót tévén?



A Roku telepítése döbbenetesen egyszerű volt, csak össze kellett dugni a tévével. Mivel a tévé viszonylag régi, kevés rajta a csatlakozó, így a wii-t kihúztuk belőle. Ha majd wii-zünk, szétkapjuk és megint összedugjuk.

Ezt követően telepíteni kellett a ketyerét. A tévé látta a Rokut és a képernyőn folyamatosan jelentek meg a kérdések. A Rokut USB-vel, Ethernet kábellel és wifivel lehet hozzákapcsolni a hálózathoz. Mivel így is rengeteg a drót, a drótnélküli hálózatot választottuk. A Füleshez pillanatok alatt kapcsolódott, majd jött a kikerülhetetlen software update. Ezután újraindította magát és ismét telepíteni kellett a Fülest. Noha a második telepítés gyorsabb volt, mint az első, a Roku minimalista Linuxa kicsit windowsos volt.

Az installálás után telepíteni kellett az Amazont, a Netflixet és a flickrt. Ez még egyszerűbb volt: a Roku adott egy számot, ezt kellett a mi Amazonos, flickres és Netflixes oldalunkba beírni.

A flickr lassú. A filmek azonban tökéletesen működnek. Roku rocks.

Sundance filmfesztivál - rosszmájú helyzetjelentés

Park City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a fotók mind Sundance és Park City környékén készültek, általában nyáron.

Ha valaki azt várja, hogy leírjuk, milyen volt Robert Redforddal hógolyózni vagy Tarantinóval kávézni, az abba is hagyhatja az olvasást. A fenti dolgok magánügyek, úgyhogy nem írjuk le őket.



Viszont ha már itt volt a fesztivál a fejünk felett Park Cityben, elmentünk. Idén is igyekeztek a fesztivált igyekeznek környezetbarátra tervezni, azaz a résztvevőknek elvileg nincs szükségük autóra, hogy eljusson az egyik helyszínről, Sundanceből a másikba, Park Citybe, mert a két helyet rendszeres buszjárat köti össze. A busz rendszeresen minden harmadik órában megy, naponta négyszer.



Park City-n belül sem kell autó. A legtöbb itteni helyszín közel van egymáshoz. A szállodák kicsit messzebb vannak, de oda is jár busz.

Ennek megfelelően nem is számítottunk sok autóra, bár Salt Lake Cityben már az ide vezető autópályafelhajtó is tömve volt. A kétszer háromsávos autópályát folyamatosan takarítják, úgyhogy az út alig volt hókásás és a szélső sávoknak is megvolt a fele. Hiába, 2111 méteren erősen tud havazni.



Az autópályát a várossal összekötő kétszer kétsávos úton is erős volt a forgalom, itt már nem is havazott. Az út mellett lelkes emberek tömegei síeltek a méteres hóban. Az elmúlt 24 órában Park City felett 43 centi hó esett - rá az idén hullott 421 centire, szóval, van min siklani.

A forgalom Park City határánál lassult le igazán. Park City határa a történelmi belvárostól jó három kilométerre van. Ez a három kilométer elszórt alpesi faházakkal, lakóparkokkal, szállodákkal és hóval van tele. A külvárosban az út mellett elvileg van járda, de azt majd a hóólvadás után lehet rendesen használni.

A forgalom az első zebránál torlódott fel végleg. Itt fényvisszaverő mellénybe öltözött önkéntesek állították meg a forgalmat, hogy a gyalogosok átmehessenek egyik oldalról a másikra. Amint átértek, a gyalogosok elmentek a buszmegállóba, ahol egy, a kávéházak teraszairól ismert kültéri gázkályha tett a globális felmelegedésért és harcolt a -5 fokkal (Celsius).



Az volt az érzésem, az emberek, miután átértek egyik buszmegállóból a másikba, visszafordultak, mert út tovább nem vezetett. Így mentek körbe-körbe, amíg nem jött egy újabb busz. Akkor felszálltak rá, mások meg leszálltak és kezdődött minden előlről.

A belváros megtelt. Már a belvárosi leágazás leágazásához se lehetett hozzáférni, ezért a válságtervet használtuk, arra mentünk, amerre lehetett.
Park City városközpontjában a káoszt fokozhatta, hogy pár méterre a főutcától is indulnak síliftek fel a hegyekbe, így a rengeteg filmkedvelőhöz óriási mennyiségű síelő is társul. (A két csoportnak van egy metszete is, de így is rengetegen zsúfolódtak itt össze.)



A belvárostól távolodva botlottunk bele az első jelenségbe. Drága ruhákban, szőrmében, kisminkelve állt körömcipőben bokáig a hóban és nem tudta, hol van. Telefonált és zavartan pislogott, valószínűleg a hegyimentőket hívta.



Ahogy cél nélkül keringünk a 'Parkoló megtelt' táblák labirintusában, rengeteg olyan embert láttunk, akinek öltözékén látszott, meglepte őket itt a tél. Félig megfagyva beszabadultak az első téliruhaboltba és vettek mindent, ami meleg és fel lehet venni. Páran annyira fáztak, hogy még az árcédulát se vették le a kabátról.

Mi mentünk még egy kört csodálva a rajongók kitartását, aztán visszafordultunk és meg sem álltunk az autópályán feltorlódó autókig.

Maffiózók és mormonok

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Maffiózók és mormonok (Mormons and Mobsters egy film. A filmet véletlenül tettem bele egy éve a Netflix kosárba. Aztán elfelejtettem. Most megjött.

Nem igazán vártunk sokat a filmtől, de mivel itt játszódik Salt Lake Cityben, amint meghozta a posta, megnéztük.

Kellemesen meglepődtünk. A film nem volt rossz. A története bugyuta volt, a poénok azonban nagyon ültek: a film a külvilág (egy philadelphiai maffiózó) és a mormon közösség kulturális különbségeire épült. A konfliktus pedig kíváló humorforrás.



A maffiózó és családja a tanuvédelmi program keretében kap új identitást. Salt Lake Cityben telepednek le. A képek alapján mintha az Ensign Peak lábánál laktak volna - de ez nem biztos.



Innentől kezdve az egykori maffiózó nem érti a mormonokat és a mormonok nem értik a maffiózót. A helyzetkomikum az első pillanattól adott: a gengszer ököllel támad a szomszédaira, mert azt hisze, el akarják lopni a holmiját - pedig csak le szeretnék pakolni a teherautóról. Természetesen nem maradhatnak ki a kávés-kólás-alkoholos poénok sem: az mormon rendező öniróniája bámulatos és szórakoztató.

Ezért jó a film. A vége természetesen happy end, csöpögős, romantikus, de tudtuk, nem egy társadalmi drámát nézünk komor szinekkel és depressziós befejezéssel, ami után már csak egy nagyobb fát kell keresni erős ágakkal, meg persze egy darab kötelet.

Az egész másfél órát John Moyer 350 ezer dollárból hozta ki. Nem lett nagy kasszasiker, de már a mozikban nyereséget termelt. Ismétlem, ezt a filmet nem a történetéért kell megnézni (mint ahogy sok másikat sem), hanem a helyi poénokért. Azok meg ülnek rendesen.

Csak nagyon kell hozzá ismerni a helyi kultúrát és szokásokat.

In Bruges

Brussels
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a fenti fotó illusztráció, nem Brugesben készült, hanem Brüsszelben.

Az anyáknapjáról írtam volna. Elvégre Magyarországon ma van az anyák napja. Aztán a végén másmilyen anyázás lett a dologból.

A Netflix ugyanis küldött egy filmet, mi pedig megnéztük. Még Brüsszelben ebéd közben ajánlotta egy barátom, mi pedig pár hónap után kikértük a kölcsönzőből.

A film angol címe In Bruges volt. Nagyon tetszett. A gyönyörű város elképesztően jó háttere a sötét, nyomasztó történetnek. Ajánlani is szerettem volna pár barátomnak. Megnéztem, mi a magyar címe.

Erőszakik.

Besorolása: vígjáték.

Elképedtünk.

Az Erőszakik cím egy erőltetett humorú kínszenvedést ígér. (Tudom, van, akinek bejön az olyan poén, hogy a bérgyilkos célzás közben megcsúszik a jégen, elsül a hangtompítós pisztolya, a golyó eltalál egy kecsöpösüveget egy erkélyen, a vörös folyadék ráfröccsen egy szőke bombázóra, miközben az eséstől az orvgyilkos elszellenti magát bele egy mikrofonba, ami riasztja a rendőröket, akik azt hiszik lövést hallottak és, hogy a szöszi vérzik és mivel nincs kötszerük, egy tamponnal törölgetik róla a vért.)

A film nem ilyen. Esetleg lehet fekete komédia, de vígjátéknak nem vígjáték.

Bruges, mint hely fontos a film cselekménye szempontjából - más nyelveken ezért is próbálták megőrizni a címben a város nevét. Magyarul valahogy ez nagyon nem sikerült.

Az amerikai Kusturica - Pow wow highway

Minnesota
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Pow wow highway című filme hétvégén láttuk. Otthon az Az ősök földjén címmel vetítették ezt az 1988-as mozit.

Nagyon tetszett. Sokszor éreztük úgy, egy amerikai Kusturica filmet nézünk. igaz, a film rendezői, forgatókönyvírói nem forgatták le még hatszor ugyanazt. A Pow wow highway egyedi remekmű.

(Megjegyzem, a port.hu filmes adatbázisban üvöltően pontatlanul van leírva film tartalma. Az egyik főszereplő férfit könnyűvérűként jellemzik sűrűvérű helyett. A szinopszis írója emellett azt hiszi, hogy a Pow wow highway egy autópálya neve. A Pow wow egy cheyenne szó és rituális gyűlést jelent. Pozitívum viszont, hogy a szerző nem keveri össze a cheyennet a csecsennel.)



A film két indiánról szól, akik elindulnak egy reménytelen indián faluból Montanából kiszabadítani egyikük Santa Fében letartóztatott hugát. A két ember nem kedveli egymást, Bono harcos akar lenni, látomások vezetik és állandóan enne. Övé az autó, egy özönvíz előtti ócska, öreg Buick (a kép illusztráció és egy 73-as Dodge van rajta), amiről hámlik le a festék és ha meleg van benn, ki lehet emelni az ablakát. Red Bow könnyen felfortyanó politikai aktivista, akit nem igazán érdekel kulturális örökségük.



Red Bow megkapja kölcsön az óvadék összegét, amiből rögtön vesznek egy hatszázdolláros muzsikát az autóba (1988-ban járunk!). Mivel nem tudja bekapcsolni a kazettásmagót, szétveri az Keravillt és a tulajdonos golyózáporában menekül, miközben Bono elolvassa a haszálati utasítást.

A hatalmas országuti cirkálóval végigjárják a cheyenne történelem fontos helyszíneit. Red Bowt ez nem érdekli, de az autó Bonoé. Red Bow egyszercsak a Fekete-hegyek közt ébred az elnökfejek árnyékában, aztán a Wounded Knee mészárlás helyszínén találja magát.



A történet egy mese, egy mese a barátságról, a múltról. Mint a legtöbb - szerintem jó - mese, csodás módon jó véget ér. Red Bow huga beleszeret Bonoba, aki valódi harcossá válik, egy bankban talál egy csomó pénzt és csodás módon megmenekül, miközben a fékeveszített Buick egy szakadék mélyén végzi.

Jó történet volt és nagyon tetszett nekünk.

A Marlboro Man nyomában

Go straight/ ahead
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eleve tudtuk, nem lesz időnk végigjárni a Monument Valleyt, de olyan közel voltunk hozzá, hogy elautóztunk a széléig. Legközelebb majd rendesen megnézzük.

A hely Magyarországon azt hiszem, nem igazán Monument Valley néven ismert. De valószínűleg nagyon sokan látták filmen. Forrest Gump valahol itt, ahol a fotó készült állt meg a futás közben és döntött úgy, hogy hazamegy.



John Ford forgatott itt egy westernt a harmincas években, aztán az olyan jól sikerült, hogy csinált még nyolc másikat. Más rendezők is lelkesen ölették itt halomra a banditákat-indiánokat-statisztákat. Még az Olaszországban és Spanyolországban forgatott vadnyugati filmek is be-bevágtak egy-két hátteret innen.

Az egész völgy a navajo indiánok autonóm területén található - és persze fizetős. Fizetni kell a behajtásért, a gyaloglásért, a lovaglásért. Ha valaki még szeretne fizetni, mindenütt ajándékboltok emelkednek - szezonban. Egyelőre a boltosok a készleteiket töltik fel és a völgyben nyugalom van.

Mi a látogatóközpontig akartunk elmenni, hogy pisiljünk - fizetőkapu (bodé) azonban már átkerült a bekötő útra. Úgy gondoltuk, tíz dollár sok lenne egy pisilésért. Legközelebb úgyis több időnk lesz, akkor nyugodtan megnézünk mindent.

Megfordultunk és egy benzinkút vécéjét használtuk - ingyen. Igaz, ott John Wayne egyet sem lőtt - legalábbis nem a kamerák előtt.

Szörnyek

National Museum of Natural History
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés szombat este volt. Yoda már száradt a fürdés után és továbbra is levendulaszagú volt a segge. Meg a füle. Meg mindene. Mivel nem akartuk megnézni a kicsit bajuszos Angelica nővért és Korapi father se vonzott minket, inkább rápillantottunk a Discovery-re.
Egy állatos dokumentumfilm ment. Szeretjük az állatos dokumentumfilmeket, úgyhogy torna és olvasás közben fél szemmel oda-oda pislogtunk. Nagyon fura állatok úsztak a képernyőn és még furcsább állatok vadásztak rájuk. Jobban kezdtünk figyelni, mert ilyen lényeket még nem láttunk. Valahogy fura volt az állat, kicsit hüllőszerű. Még jobban figyeltünk - a nevük is nagyon fura volt. A beállítások viszont teljesen olyanok voltak, mint az állatos filmek szokásos vizalatti felvételeinél. Teljesen valósnak tünt minden. Csak azok az állatok, azok a növények a vízben.
Lassan kiderült az igazság: számítógépes dokumentumfilm volt a dinoszauruszok előtti Földről.
Nagyon profin csinálták meg, minden beállitás olyan volt, mint egy valódi természetfilmben. Sokkal jobb volt, mint a Jurassic park, pedig itt is folyt a vér vagy épp a repülő izé kiette a másik döglött izé szemgolyóját - de mégis, nagyon valóságos volt.
Persze a BBC csinálta a filmet, eredeti címe Walking with Monsters volt. Amerikában a film Before the Dinosaurs: Walking With Monsters címen futott. Mi abbahagytunk mindent, leültünk elé és néztük, ahogy a menekülő feldöntik a kamerát.
Nagyon tetszett, ahogy mindenféle “kotorék” kétéltű üregeit mutatták. Az is ugyanolyan volt, mint egy természetfilmben, csakúgy, mint az infravörössel készített éjszakai felvételek. Hihetetlenül jól megcsinált sorozat volt.
Olvastuk, hogy sokan kritizálták a filmet, mert nem pontos, mert bizonytalan dolgokat tényként közöl, mert azok az állatok nem biztos, hogy így néztek ki, hogy annyi ideig voltak vemhesek, mint ahogy a film mutatta. De ez nem érdekelt minket: csodásan bemutattak valamit, amiről fogalmunk se volt. Biztos sok tévedés, csusztatás volt benne. Viszont sokkal jöbban lekötött, mint bármi, amit erről valaha is tanultunk és sokkal többet adott, mint bármilyen biologia tankönyv - amit az új ismeretek függvényében amúgy is újra kellene néha írni. Nagyon jól szórakoztunk és ez volt a lényeg.