2008. december 14., vasárnap

A Szakácskönyv


Joy of Cookies
Originally uploaded by ribizlifozelek

Minden országnak van azt hiszem, egy szakácsbibliája, ami nemzedékeket tanított főzni, amiből minden háztartásban van egy példány. Egy alapkönyv, ami a gyengébbek kedvéért lerajzolja a fakanalat, a kést, a villát, majd a boci és a nyuszi részeit. Apránként vezeti be a háztartás nevű ellenséggel küzdőt a konyhaművészetbe, az ételek elkészítésébe, hogy aztán a hatszázadik oldal tájékán eljusson a libatömésig vagy a szarvasmarha házi feldolgozásáig.

Amerika klasszikus szakácskönyve, a Joy of Cooking talán az első volt a maga nemében és a megszületése igazi gasztronómiai csoda.

1930-ban egy Irma Rombauer nevű középosztálybeli hölgy megözvegyült. Hogy elfoglalja magát, rendszerezni kezdte a családi recepteket, majd 1931-ben saját költségen kiadta őket és a saját lakásában árusítani kezdte a közel ezer oldalas művet.

Nem volt szakács. Egy befőző tanfolyamot leszámítva köze sem volt a hivatásos gasztronómiához. A könyvkiadáshoz sem értett. Véletlenszerűen választott nyomdát is - az első 3000 példányt egy olyan cég nyomtatta, aminek addigi legbonyolultabb megrendelése cipősdobozok cimkéjének elkészítése volt.

A könyv elkészült, borítóját Irma lánya készítette. Két év a gazdasági válság közepén 2000 példány fogyott belőle, és ez még csak a kezdet volt.

A könyvet időnként Irma, majd később lánya, majd unokái irányításával átnézték, aktualizálták. 1931 óta a konyhatechnológia nagyon megváltozott. A könyv írásakor a csirke drága volt és a velő olcsó. Az emberek sertészsírral főztek. A húst igazi jégszekrényekben tárolták. Nagyon kevés embernek voltak elektromos háztartási eszközei. Szörnyűség, a tojást kézzel verték fel. A cukkini, a kecskesajt, az olivaolaj mind drága, alig beszerezhető különlegesség volt. A tengeri teknőst pedig rendszeresen fogyasztottották a tehetősebbek. A teknőcleves receptje egy időre ki is került a könyvből, majd visszakerült egy megjegyzéssel: ne védett, kihalás szélén levő fajból készüjön.



Irma zseniális nő volt. Ő találta ki, hogy az instrukciók leírása előtt felsorololja, mi és mennyi kell az ételbe. Ráadásul a főzés minden egyes lépését elmagyarázta előre. Szakított a régi iskolával, am bennfentes nyelven szólt a szakácskodókhoz:

Végy egy megfelelő méretű és korú nyulat, fűszerezd szokás szerint, tégy bele ízlés szerint sót, majd készíts hozzá dinsztelt hagymán párolt káposztát és marináld meg. Majd tálald a megfelelő borral.

Minden világosan, érthetően van leírv, a könyv végén hosszú indexben lehet rákeresni az ételekre, így a magyaros gulyásra is. De fel vannak sorolva a hozzávalók és az is, hogy kell főzni magashegységekben.

A könyv nemrég lett 75 éves. Túl van a 18 millió eladott példányon és ez az amerikai konyhaművészet bibliája.

Mivel a könyv a világgazdasági válság idején íródott, volt benne pár érdekes recept is. Például mókus. Meg hód. Meg mosómedve. Lehet, ezek most majd visszakerülnek bele.

Where is "Plurality, Conjunctions and Events"?

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Es milyen a gulyasrecept?

(NB ez egy nevtelen hozzaszolas, regisztracio nelkul, nem ugy, mint a blog.hu-n)

Peter Barabas írta...

Naneeem. Ismerőst nem eszek. -ismerős a mókus, a mosómedve és társai :)

Peter Barabas írta...

A hódokról nem is beszélve. Még ötletnek is borzasztó :)

Node én meg múltkor láttam káposztás tészta receptet az egyik könyvesboltban valami nemzetközi szakácskönyvben.

ribizlifozelek írta...

A gulyasrecept jo, de azert en maskent csinalom.

Mokust, mosomedvet nem eszunk, ahogy kutyat es majmot sem. A hodot megkostolnam. A kaposztastesztat nem.