Hol ház állott most semmi - Fryer tanya

Az Antilop-szigeten a Fryer tanya helyéhez vezető ösvény az egyik legkönnyebb kirándulás. Még a Ladyfinger kilátóhoz vezető útnál is könnyebb.

Kellett menni egy kilométert egy ösvényen és már ott is voltunk az egykori szántóföldön.

A szigeten ott a skanzen, a Garr Ranch. Ez az egyetlen megmaradt tanya. Ez volt a legnagyobb és ennek volt a legbővizűbb forrása.

De a Garr Ranch mellett volt itt több kisebb telep is. Ilyen volt a Fryer-ék tanyája.

Két család élt itt egy-egy egyszobás házban (eleinte egyetlenegy házban) pár évtizedet. Megtisztították a földet a kövektől és gabonát ültettek. A sziget kedvező mikroklímájának köszönhetően általában két héttel korábban arathattak, mint a szárazföldön.

Telepítettek egy gyümölcsöst, ami ellátta őket lekvárral. Ezt állandóan öntözni kellett, hogy ki ne száradjon.

A pici forrás vizét és a tavaszi hóolvadásból egy kisebb víztározóba összegyűjtött vizet használták öntözésre. Idővel csövekkel bevezették a forrásvizet (és néha a vízzel a bogarakat) a házakba.

Volt egy krumpliföldjük is, amit a gyümölcsöshöz hasonlóan állandóan őrizni kellett, mert az őshonos állatok nemcsak a krumpli leveleit ették le, hanem kiásták a gumókat is.

Tartottak állatokat is.

Néha vadásztak a szigeten élő antilopokra.

Ha kellett valami, akkor leséltáltak a tópartra a kikötöjüke, felszálltak a vitorlásukra és elhajóztak Salt Lake Citybe (amit akkoriban még Great Salt Lake Citynek hívtak) és bevásároltak.

Ha szórakozni akartak, akkor szintén hajóra szálltak és elhajóztak vagy a Saltair-be vagy a Black Rockhoz vagy a Garfieldba.

Kemény élet volt.

Miután elköltöztek és minden mozdíthatót eladtak 1910 körül, a természet szinte minden nyomukat eltörölte.

Csak a házak alapjainak kövei, pár rozsdás vas és egy sír emlékeztet arra, hogy itt valaha két család igyekezett megélni és vallotta otthonának ezt a helyet.

Egy telepes háza

Jacob Hamblin felfedező volt és misszionárius. Beszélt több Paiute nyelvjárást és gyakran őt hívták, ha vitás ügyeket kellett eldönteni a mormon telepesek és az indiánok között. 

Több város megalapításában is részt vett, ő honosította meg az ipart Panaca mellett.

Hamblin az első európaiak között érkezett ide. Vele jött az a Hardy is , aki olyan elérhetetlen magasságba kopácsolta a sziklafalba a nevét. Ez valószínűleg helyi szokás lehetett: felvésni a dátumot és a nevet a sziklafalba pár ősi petroglif mellé. Hamblin is ezt tette. Pár túrázó a hatvanas években megtalálta ezt a feliratot, amit behoztak a múzeumba. Manapság ezt a modern emberek, régészek rongálásnak tekintik, a helyi mormonok pedig kontinuitást látnak benne. Valahol szerintem mindenkinek igaza van. 

Hamblin idővel felépítette álomházát a Santa Clara folyó mentén, egy kőhajításra a mormon erődtől. (Akkor se ártott, ha a béketeremtő egyenes jelleme mellett némi tűzerővel is rendelkezett.)

Az erődöt azóta elmosta egy áradás, Hamblin udvarháza megmaradt. 

A ház 1855-ben épült és Hamblin mértékletességének a példája: mert sose volt neki egyszerre több felesége, mint kettő. Összesen különben négy volt. 

A ház földszintjén volt a nappali és a konyha. Itt zajlott az élet. Földszint egy: háló és nappali az első feleségnek. Fszt 2: háló és nappali a másodiknak. (Mint Brigham Young házában Salt Lake Cityben.)

Emeleten volt egy nagyszoba az összes gyereknek (összesen 22-en voltak és Hamblin születéséne kétszázadik évfordulójára több, mint ezer leszármazott jött el).

Ezt a padlásszobát használták falugyűlésekre és Hamblin itt tanította gyerekeit is. Remélem, a gyerekek sokat rosszalkodtak a padláson. 

Midway

Pár órás mászás után lemásztunk a hegyről, elhatároztuk, megnézzük Midwayt. Sajnos nem a csendes-óceáni Midwayről volt szó, hanem a utahiról.

A utahi Midway egy kis falu egy óriási hegyektől körülzárt völgyben. A falut német telepesek alapították a 19. század végén. Ők művelték a földet, tejet, sajtot csináltak és havasi kürtöket festettek a házak falára.



Manapság a falu főleg a turizmusból él, óriási, német stílusú fogadókat emeltek. A gasthaus-oknak echte németes neveik vannak, mint "Fogadó a Kék Vaddisznóhoz", "A Havasikürt", "A Medvék". Meg voltunk dermedve.



A házakat stratigiai pontokra kihelyezett baglyokkal díszítették. Érdekes falu volt. Wisconsinban jártunk már egy ehhez hasonló faluban, New Glarusban, de ott a lakók főleg a különleges sajtokból és kolbászokból éltek. Itt a turizmusból. Ezt nagyon sajnáltuk. Szívesen ettünk volna egy kis különleges kolbászt.