Ereszkedés

On the road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többször álltunk már a mesák peremén , de még sose ereszkedtünk le ezekről a fennsíkokról. Az az igazság, hogy ezt nem is terveztük. Valahogy arra vitt az út.

Az 261-es út gyönyörű és elhagyatott helyeken vitt minket keresztül. Igazából embert se nagyon láttunk rajta. Az út elején ki volt írva ugyan, hogy lesz egy aszfalt nélküli szakasz, de valahogy nem hittük el. Az út nyílegyenesen szelte át a Cedar Mesát és ment előre a Monument Valley fele. Hamar kiderült, azért lesz egy kis szintkülönbség.



Aztán egyszercsak egy táblát láttunk: vége az aszfaltnak. Aztán mégegyet: keskeny út. Aztán még egyet: meredek lejtő. Az útfelügyelet fokozatosan adagolta az információkat. Még láttunk egy meredek lejtő táblát, meg egy másikat, ami nem javasolta hosszú járműveknek, teherautóknak a leereszkedést.



Utóbb ez a kitétel viccesnek bizonyult, mert a Moki dugway nevű szakaszt pont azért építették, hogy a Fry kanyon uránbányáiból az ércet a 80 km-re levő Mexican Hatba szállíthassák. Mi ezt nem tudtuk, mi csak szépen óvatosan elindultunk lefele.



A fotón is látható kilátóban megálltunk, hogy lenézzünk a mélybe. Másként ez nem lett volna lehetséges, egyikünk a kormányba kapaszkodott, másikunk behunyta a szemét (nem az, aki a kormányba kapaszkodott), Yoda pedig csak lihegett és nem értette, mi ez a hajcihő. Neki a kilátás (helyesebben lelátás) is tetszett.



Innen láttuk meg az Istenek Völgyét (Valley of the Gods) is. Ez olyan, mint a nagyon híres Monument Valley, csak nem híres és nem forgattak ott western filmeket. Itt lehet sétálni - ott nem. Ja, és szemben a másikkal, ingyen van.



Az út különben nem volt vészes. Meredek volt, meg nem volt korlát, de nagyon jó volt a vonalvezetése. Négy kilométeren erős háromszáz métert ereszkedtünk lefele. Egy kellemetlen pillanat volt csak, az sem az út hibájából adódott. Egy magányos, maszkos japán turista bérelt dzsipjével megállt felfele az út közepén és csak nézett. Mivel nem fotózott, csak markolta a volánt, feltételeztük, megijedt. És nem mozdult. Még pont elfértünk mellette és ereszkedtünk tovább.



Láttuk magasból a környék egyetlen fogadóját is. Nem lehet túl nagy a forgalom, mivel a cégnek három kiadó szobája van. Az áramot ők termelik maguknak, vizük nem tudom, honnan van. Egy, a nyugalmat - és a sziklákat - kedvelő pár építette magának ezt a lakot az Istenek Völgye peremén.



Ide mindenképp eljövünk úgy, hogy több időnk van és rendesen bejárjuk ezt a völgyet. De nem nyáron jövünk és este nem megyünk le ezen az úton.

Csicseri spenót

Chickpea with Spinach
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csicserispenót igazából csicseriborsó spenóttal. Laktató étel, pont a mostani időhöz való. Három napja szakad a hó. Eső. Havaseső.

Ha elindulunk felfele a hegyre, akárcsak az egyetemig, mind a három állomást végigkövethetjük. Ilyenkor kell a kalória, hogy bírjuk a strapát, a küzdelmet, főleg, mert Yodát meglehetősen nehéz kiimádkozni az utcára. Meglátja mi van kinn és undorral visszafordul. Még a kedvünkért se hajlandó kitenni a lábát a lakásból, pedig tudja, öt-hat óránként a gazdik imádnak sétálni menni.

Első lépésben le kell mosni a csicseriborsót. (Ha az ember valódi szűz csicseriborsóval dolgozik, amit a piacon vett e fejkendős nénitől, akkor eredetileg be kell áztatni előző este. Én konzerv csicserivel dolgoztam, úgyhogy a fürdetés kimaradt.) Közben apróra vágott hagymát pirítottam és mikor üveges lett beletettem a spenótot. (A fejkendős néni spenótját forrázni kell. Az én fejkendős nénim a Walmartba ment dolgozni, úgyhogy ez a lépés is kimaradt.) A spenóthoz hozzátettem egy kis sót és egy kanál cukrot.

Amikor elfőtt a spenótról a víz, hozzátettem a csicseriborsót és tovább kevergettem, hogy a maradék víz is elillanjon róla. Elillanás után beleszórtam egy marék mazsolát és kesudiót. (Fenyőmaggal autentikusabb, de elfogyott a fenyőmag, a hegyekben meg hó van.)

Azt felejtettem el, hogy a hüvelyeseknek vannak bizonyos emésztési mellékhatásai. Ettől eltekintve a csicseriborsós spenót nagyon finom lett és kirobbanó sikert aratott.

Egy bugyuta történet

Minnesota
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja olvastam ezt a történetet a helyi újságban és, mivel nincs időm hosszabb posztra, gyorsan megírom. Kell egy kis változatosság a sok kavics után (és előtt).

A történet egy hölgyről szól, aki prüdériával vádolta a rendőrséget, mondván, azért kapott idézést és azért fenyegeti 1400 dolláros pénzbírság, mert nyílvános helyen szoptatta kisdedét. Különben is milyen dolog, hogy állampolgári bejelentésre kereste meg a közeg?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendőr nem azért állította meg a hölgyet, mert nyilvános helyen szoptatott, hanem, mert az a nyílvános hely egy forgalmas út volt, a nő pedig a bal első ülésen foglalt helyet. Itt volt a gyermek is, a csecsén. Közben az autó ment. Mivel az anya a multitasking híve volt, közben sűrgős telefonálnivalója akadt.

Vezetés közben telefonálni a legtöbb amerikai államban nem bűn, de elől tizenvalahány éves kor alatt nem ülhet gyerek még gyerekülésben sem. Még anyja kebelén sem. Ezért jött a közrend éber őre.

A hölgy azzal védekezett, hogy a gyerek éhes volt és nem akarta, hogy rossz élmények érjék. Tudom, az a megoldás, hogy megálljon valahol arra az időre az túl bonyolult. Jobb, ha az ember minnél később tanulja meg, hogy az élet kemény. Azt sem szabad elfelejteni azonban, hogy -cinikusan megjegyezzem- bizonyos tragikus esetekben a műszerfal, a légzsák és a kormáyn még keményebb.

Butler Wash

Butler Wash
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ősi észak-amerikai indián kultúrákról keveset tudok és sokáig nem is nagyon érdekeltek. Nem is nagyon hagytak maguk után látványos emlékeket - gondoltam. Mesa Verdét ismertem, de valahogy úgy gondoltam, azok a lenyűgöző romok mindegy véletlenül kerültek oda. Van ott egy romváros a kanyonban és kész.




Idővel aztán megtudtam, hogy Utah-Arizona-Colorado tele van ősi romokkal. Sok romot fel sem tártak. Ott és néha úgy vannak, ahogy építőik hatszáz éve elhagyták őket és elvándoroltak valahova máshova.

Butler wash romjai szó szerint útbaestek, így habozás nélkül megnéztük őket.



A parkolóból könnyű, egy kilométeres séta a kanyon. Helyesebben most könnyű ez a séta, az ösvény alig emelkedik, alig ereszkedik, könnyen követhető. Nyáron azonban felforrhat a kiránduló agya, amint leereszkedik és felkapaszkodik a sima sziklákon. Annyi árnyék van itt, amennyit az ember csinál magának, hacsak nem tud bebújni a kaktuszok alá.



Az ösvény egy kilátóban végződött, innen lehet rálátni a romokra. (Egy többórás sétával a romokhoz is el lehet jutni, de az annyira nem egyszerű, a többi környező romról nem is beszélve.)



Az épületek a kőzet hasadékaiba épültek. A szikla megvédte a lakókat -és később a romokat- a széltől, árnyékot adott. A kisebb repedésekbe magtárakat, raktárakat építettek.



Aztán pár száz év után az egészet hagyták a fenébe és elmentek. Mi meg csak bámuljuk a romokat. Ide még vissza kell jönnünk.

Kavicsok

Where is the climber?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodával nem kirándulhattunk a Canyonlandsben, megálltunk egy közeli völgyben, hogy sétáljunk egyet.

Több autó parkolt itt, ebből arra gondoltunk, megéri gyalogolni egy kicsit. A központi völgy egyik oldalágába bandukoltunk be. Felfele haladtunkban egyre jobban láttuk a hatlövetűeket.



A hatlövetűek két magányos, revolverre emlékeztető sziklatorony, amikbe gyakran belecsap a villám, azt a látsztot keltve, hogy a tornyok tüzenek.

A völgy gyönyörű volt. Mi a tájat élveztük, Yoda meg a rengeteg megszagolható tehénlepényt.



Az egyik szikla alatt hangokat hallottunk. Hiána néztünk körül, nem láttunk senkit. Rövid keresés után megleltük a hangok forrását. Az egyik hegyen megláttunk egy hegymászót.



A sziklamászó alatt, a hatalmas fennsík lábánál pár másik ember figyelte társa külszödését. Szent borzalommal figyeltük, hogy halad felfele.
Nekünk már ettől tériszonyunk volt. Még mielőtt valamelyik hatalmas sziklaoszlop sziklamászóstól a fejünkre dőlt volna, lassan visszahúzódtnk és elmentünk sziklarajzokat vadászni.

Egy dadaista vers

No running
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mindig is érdeklődéssel bogarászgattam az Egyesült Államokban látott spanyol feliratokat. Olvasásukkal egy új világ tárult fel előttem.

Én az európai spanyolt ismerem jól. A dél-amerikai spanyol kicsit más. Beszélői nagyon mások. Ebből a kicsit másként beszélt spanyolból aztán valami egészen más lesz az Egyesült Államokban.

Az angolszász amerikaiak is próbálnak valamit tanulni spanyolul és sokszor ők írják a spanyol nyelvű feliratokat is. Rosszul. Pocsékul. Ahogy mi magyarok írunk ki dolgokat angolul is.)

Kedvenc monticellói szállodánkban láttam ezt a rejtélyes feliratot, miközben Yodával mentünk trágyázni a szálloda melletti "belvárosi" búzaföldet.

NO RUNNING olvastam a lépcsőházban. Ez teljesen rendben van, a mondás is úgy tartja, lassan járj, tovább érsz. Csak megfontoltan bandulokoljunk a lépcsőn: walk quitely [sic!].

A quitely az egy olyan választékos szó, hogy a legnagyobb szótárakban sem szerepel, viszont Chaucer párszor használta a 14. században. Akkor valami olyasmit jelentett, hogy teljesen. Előfordulhat azonban, hogy a vendégek felelőtlen nyargalásán felháborodó portás mérgében elgépelte a felírást és quietly-t írt volna.

A spanyol felirat csak fokozza a homályt.

Ningún funcionamiento.

Ilyen spanyolul nincs. Olyami lenne, hogy Semmisem működik*, de azt se így mondják. A ferdítés azonban követhető: angolul a runs azt is jelenti, hogy működik. Works. Ami works angolul, az meg funciona spanyolul.

A caminata quitely pedig már a dadaista költészet csúcsait ostromolja. Caminata az spanyolul menés, kirándulás. Quitely szó spanyolul nem létezik (azaz létezik, mert már leírták...)

Tökéletes dataista szabadvers. Csak azt nem tudom, mi lehetett a szerző anyanyelve.

NE FUSS
Semmi működik
Gyalogolj teljesen
semmi működik
kirándulj óvtsan.

Lassan járj, tovább érsz.

Canyonlands

A Canyonlands Nemzetipark a tériszonyról szól.
Az 1300 négyzetkilométeres nemzeti park több kerületből áll. A kerületek között nincs közvetlen összeköttetés, egyikből a máskba kettő-hat órás autózással lehet eljutni. Már ha egyáltalán el lehet.



A park különböző kerületeit több száz méteres szintkülönbség választja el egymástól. A fennsíkokat több száz méteres függőleges sziklafalak kapcsolják össze. Olyan ez, mint a Grand Canyon - annyira olyan, hogy a legtöbb Grand Canyonos filmet itt vették fel.



Az egész szürreális fantáziavilágot a folyók és az erozió vágta a sziklába. A Colorado és a Green river iszonyatos munkát végzett itt. A Canyonlands nem tartozik a legismertebb nemzeti parkok közé, de ez az egyik leglátványosabb.



Mi a Needles kerületbe mentünk. Mivel kutyával - még Yodával sem - lehet szabadon mászkálni egy nemzeti parkban, csak körülnéztünk és a parkon kívülről egy kilátóból néztünk rá a marsbéli tájra. Itt Yoda is lelkesen szaladgálhatott.



(A hárommal ezelőtti képen ugyanezek a hófödte csúcsok látszanak, csak két fennsíkkal feljebbről.)

A kilátó elképesztő volt. Egy kis vékonyka korlát jelezte, hol lehet elkezdeni a következő háromszáz méteres szabadesést. A veszélyre egy rozsdamarta tábla hívta fel a figyelmet.



Persze eszünkbe se jutott kihajolni. Inkább letelepedtünk az egyik asztalkához és elhatároztuk, legközelebb itt fogunk ebédelni.