A csontkovácsiskola reklámja

Nemcsak a jó bornak, hanem a jó csontkovácsnak és a jó csontkovács-oktatásnak is kell a cégér. Azt hiszem, ezekhez a reklámajándékokhoz semmit se kell hozzáfűzni.

Autótakarítás

A műszerfal megfiatalodott a kencétől. Az ajtók gumijai ragyogtak, mint a gumialapú fekete gyémántok (már ha vannak ilyenek). A legyek a dísztárcsára jártak korcsolyázni. A kárpitból annyi Yoda-szőrt szedtem ki, mintha Chubakka utazott volna velünk rendszeresen.



A gumiszőnyeget fél óra sikálás után menthetetlennek ítéltem és Amazonon beruháztam egy újba. Ez fekete volt (a legolcsóbb) és nem illet az autó külsejéhez és belsejéhez egyszerre, de a padlón jól nézett ki és eltakarta azt a helyet, ahol a téli só kitakaríthatatlanul megfogta a padlószőnyeget.

A csomagtartó szőnyegét a pár évvel ezelötti ideiglenes tolószékhasználat tönkretette. Ribizlifozelek nem Toldi és képtelen volt a huszonsok kilós széket kitartott karral betenni a csomagtartó mélyébe, hanem betolta és ez felszedte a szőnyeget. Persze ez meg lett ragasztva, de nem volt olyan szép. Most megfordítottam a szőnyeget: az alja gumi volt és ettől a csomagtartó szebb lett, mint újkorában.

Az autó olyan tiszta volt, mintha sose ettek volna benne.



Az autót elvittük és lemostuk Yodával.

Aztán megírtam a hírdetést és feltettem a helyi újságba, majd kinyomtattam az autó adatait és kiragasztottam az oldalára és elmentünk Yodával sétálni.

Amikor hazaértünk, egy férfi állt az autó mellett. Az egyik szomszéd apja.

- Eladó? Holnap kipróbálhatom?

A dílernél

- És a vételárba beszámíthatjuk a régi autót is. Milyen autótok is van?

- 2007-es Ford Taurus.

Pillanatnyi csend. Ribizliek nem cserélik le évente újra az autót.

- Szakértőink elviszik a szervízbe és mondanak rá egy árajánlatot.

Elvitték.
Igazából kényelmes volt és csábító az ötlet, odaadjuk az egyik kulcsot és megkapjuk a másikat.

De sejtettük, hogy ez nem így lesz.

- Azt mondja a főnök, hogy ez egy tízéves autó és egy ezresnél semmiképpen se adhat érte többet. Beszámítsuk?

Összes pénzzel és gazdasággal szorosabb kapcsolatban álló ősünk kezét tördelte a túlvilágon.

Összenéztünk.

- Köszönjük, de majd eladjuk mi.

Őseink üdvrivalgásban törtek ki.




Pontosan tudtuk, hogy a tíz év körüli Taurusuk Utahban kettő-kettő és felet érnek. Állapottól függően.

Úgyhogy nekiláttunk, hogy jobbá tegyük az autó állapotát.

Elmentünk egy áruházba és az autósszekcióban annyi kárpit-, gumi-, műanyag, tetőkárpittisztítót vettünk, mint ami egy cégalapításhoz is sok.

Mindenre van valami kence.
Van, amive az autót kell lesikálni és attól fényes lesz. Van, amivel a műszerfalat és attól megfiatalodik (vajon van ilyen kence emberre?), van olyan, amivel a kárpitot kell sikálni és attól tiszta lesz. van, amivel a dísztárcsát kell dörzsölni és attól ragyog és van, amivel a gumikat kell befújni és attól szépek lesznek és újak.

Fejfájással jár az autó eladása. Főleg e szereknek a használata után.

Szemészeten

Szemészet.
Nővér.
Rutin kérdések, rutin vizsgálat.
Aztán jött a következő kérdés:

- Stigmatizmusa van?

Ránéztem a kezemre, vannak-e rajta vérző sebek. Nem voltak. Azért nem hittem a fülemnek.

- Tessék?

Ekkor jobban értettem a kérdést.

- Asztigmatizmus?

Megkérdeztem, mi az.
Elmagyarázta. Valami a fókuszálással kapcsolatos probléma.
Én elmagyaráztam, hogy mik azok a stigmák.

Nevettünk a félreértésen.

Aztán örültünk, hogy semmilyen stigmám nincs.

Fairmont uszoda

A Fairmont Park közepén áll a Fairmont Uszoda.

Nem új, nem csili-vili és azt is mondanám, hogy kicsit kopott. De tiszta és használható és minimalista. Semmi felesleges kényelmi berendezés és van minden.



Gyerekmedence sok-sok játékkal, amivel titokban a felnőttek is játszanak azzal az ürüggyel, hogy masszíroztatják magukat a vízsugárral. "Folyó", ahol sebesen áramlik a víz, itt lehet a sodrással szembemenni. Csúszda.



Még vizimentőből is van három, tiszta Baywatch, ahogy túlélőfelszerelésükkel sétálnak a medencék között és sasolják a pancsolókat, hátha valamelyik belefullad a kisvízbe.



Van családi öltöző mozgáskorlátozottaknak és kisgyerekeseknek (ami valahol ugyanaz, csak másképp) és rendes öltöző betonfalakkal és vasszekrényekkel, amik közel se olyan szépek, mint a törökbálinti uszoda szekrényei, de valószínűleg pár évezreddel tovább fognak tartani. Hacsak az ízlésrendőrség be nem olvasztatja őket előbb.

Minden funkcionális és tartós. Az uszoda meg olcsó, belépő pár dollár, havi szekrénybérlet, ha valaki lusta lenne cipelni a tusfürdőjét 5 pénz, a konditerem ingyenes, a jóga ugyanennyi, a mindennapi úszóedzés havi harminc profi edzővel. Mi kell még?

Büfé.
Mert az nincs sehol.
Nem értenek itt ehhez...

Méret a lényeg

A vásár-épület előtt állva nem is látszott mekkora. Amikor beléptünk, akkor már kezdtük sejteni, hogy ez egy nagyon nagy épület.



A maratoni futás cuccaiért jöttünk, de épp volt egy lakóbusz-bemutató is, kiváncsiak lettünk, visszajöttünk megnézni.

Itt aztán kitárult a tér.



A lakóbuszozás az amerikai kultúra része. Nyugdíjasok fogják magukat és vesznek egy ház méretű lakóbuszt vagy egy két ház méretű utánfutót (szaknyelven fifth wheel) és észre se venni, hogy nem otthon vannak.



Európai ésszel felfoghatatlanul nagyok ezek a buszuk, utánfutók. Tényleg arra szolgálnak, hogy valaki észre se vegye, hogy eljött otthonról. Van bennük konyha, normális fürdőszoba vagy fürdőszobák, nappali, hálószoba és esetleg hely a lónak vagy a motornak, esetleg a kvadnak. Meg az unokáknak.



Három tévé szokszor alap, egy a hálóba, egy a nappaliba és egy kívülre, hogy a meccsek előtt a stadion parkolójában tartott tailgate party-n is lehessen tévét nézni.



Miözben a külső kiskonyhában a tüzön serceg a kolbász...



- Ez dízel? - kérdezte egy kétszázhetvenezer dolláros guruló házban egy tájékozatlan ember.
- Összes modellünk benzines, nem használunk szennyező dízelt - méltatlankodott udvariasan az eladó.



Szerintem a mérfőld per gallon (hány mérföldet megy a járgány egy gallon benzinnel) és a százon mennyi benzint fogyaszt mérés után be kéne vezetni az év per mérföldet. Hány millió év alatt megtermelődött kőolaj kell egy mérföld megtételéhez.



A hálószobák általában jobbak voltak, mint sok elegáns hotelszoba. Vagy ha nem is mindig jobbak, de nagyobbak, ami itt, a világnak ezen a felén nem kis szó.



És nem. Ezek a franciaágyak nem összecsukhatók. Ezek így vannak és így maradnak.



A nappaliba pedig sokszor dukál egy kandalló is. Általában villanyos, de gázos is lehet. Csak kandallóvas nincs, hogy piszkálni lehessen a tüzet.



Ezek a nagy gépek (szakszóval rig) lenyűgözőek és elborzasztóak. Még akkor is, ha nem gondolunk a fogyasztásra. Mondjuk az utat belátni belőlük. A mi kedvenceink azonban a pici, mikrobusz és mikróbusznál picit nagyobb méretű lakóbuszok voltak.



Általában a mikrobuszoknak (szakszóval class b) finomabb volt a kidolgozásuk és, ha ez egyáltalán lehetséges, négyzetméterük még többe került, mint a nagy buszoknak (class a). A kettő közötti átmenet a class c, itt lehetett összegányoltnak tűnő vacakot és luxuspalotát kapni.



Mondjuk láttam én ezeknél is kisebb lakást és nemcsak kisebbet, de kevésbé kényelmeset is.




A különféle egységeket mi másképp osztályoztuk: a nagyok többe kerülnek, mint a házunk, a kicsik annyiba, mint a házunk és a közepesek esetleg picit olcsóbbak nála.

Yoda orvosnál

Yoda kiszállt az autóból. Körülnézett és határozottan elindult balra. Szinte láttam, hogy dúdolgat magában.

- Tralala, tralala.

- Yoda, nem arra kell menni.

Megállt és ártatlanul visszanézett.

- Neeeem?

- Nem. Nem arra van az állatorvos.

- Biztos? Mintha a múltkor erre lett volna...

- Nem, nem.

A Mester kelletlenül megfordult és elindult kifele a parkolóból, távolodva a rendelőtől.

- Nem, nem.

- Biztos?

- Ott a rendelő.

Yoda elindult és ahogy közeledett a rendelőhöz, elkezdte az utca másik oldalát nézni és véletlenül túlment az ajtón és sétált tovább.

- Ide megyünk.

- Nem, oda - és Yoda ment tovább a sarki hamburgeres fele.

- Yoda, ha minden rendben lesz, majd kapsz egy burgert, jó?

- Miért nem most?