Fairmont Park

A kacsák rémülten röppentek fel.

Kutya, kutya, kutya - hápogtak döbbenten.

Yoda elégedetten vigyorgot.



A régi iparvágányt követve értünk a Fairmont parkba. Az elhagyott vasútvonal itt középosztálybeli, nagyjából százéves American Craftsman bungalók mögött kanyargott és Sugarhouse közepén ért véget, annál az elhagyott bútorraktárnál, ahol a 127 órát forgatták.

Örültünk, hogy valóban a parkot találtuk meg: pár nappal korábban majdnem négy kilométert mentünk egy térképen látható park fele, amiről kiderült, hogy egy golfpálya.



Ez valódi park volt sok fűvel, tóval, focipályával és egy kis gördeszkastadionnal. Nem sok ilyet láttam. A beton pálya meglehetősen keménynek tünt. A pályát este 11-ig lehetett használni, addig működtek a lámpák.



Tetszett a pálya, de ez nem az a hely, ahol el szeretnék esni.



A parkban a legjobb a patak volt.

Libák gágotak, kacsák úszkáltak a vízben. Ez a patak a Hidden Hollow patakjának a folytatása. A patakban valamikor mormon telepesek itatták a jószágot és belőle öntözték kertjeiket is. Ahogy a város növekedett, a patakot befedték, csatornázták és az ősi vízfolyás csak egy-egy parkban és ipartelepen bukkan elő, mielőtt beletorkollik a Jordán folyóba.



Visszafele a Sziklás-hegységből leereszkedő 80-as autópályát követtük. A pici családi házak közötti tér hirtelen megnőtt és a házak nagyobbak, régibbek lettek. A félháztömbnyi kertekben terpeszkedő jókora viktoriánus palotácskákat a Sugarhouse-t felépítő kereskedők építették templomuk köré, a település déli határánál, közel a patakhoz.



A legnagyobb ház volt a legjobb állapotban: a házat 1880 körül építette a környék leggazdagabb kereskedőjének egy svéd bevándorló.



Azt hittük, itt át tudunk kelni a környék legnagyobb átvezető útján, de ehhez autóba kellett volna ülnünk: egy kilométert kellett kerülnünk a legközelebbi zebráig. Remélem, ha megépül a villamos, majd zebrát is festenek mellé.