Minden gyerek álma

Meglepő volt a Természettudományi Múzeum parkolójában álló nagy kék kamion. Ilyesmik nem szoktak itt állni.

Közelebb mentünk és megláttunk egy cetlit az ablakán.

"A fiamat hoztam múzeumba, ha útban vagyok, hívd a xxx számot."

Azt hiszem a legtöbb gyerek álma ilyen ilyen járgánnyal menni múzeumba.

Oázis történelmi WC-vel - Kershaw-Ryan State Park

A Great Basin illetve a Cathedral Gorge környéke nem a dús vegetációjáról híres. 

A patakvölgyekben - már ahol vannak patakok - a kép megváltozik. Ott pedig, ahol bővizű, állandó források vannak, ott oázisokat lehet találni.

Ha van annyi eszünk, hogy észrevegyük őket a nagy semmiben.

A Kershaw-Ryan State Park-ba nagyjából véletlenül mentünk. Amikor olvastam róla, nagyon kevés információt találtam erről a helyről. Az kiderült, hogy először egy Kershaw nevű családé volt, majd egy Ryan nevű családé. Az utóbbiak adományozták a birtokot Nevadának, hogy mindenki élvezhesse. A Cathedral Gorge mellett egyike lett Nevada state parkjainak.

Azt is megtudtam, hogy a Meadow Valley-ben levő ranch-ot a tulajdonosai meglepő módon Meadow Valley Ranchnak nevezték.

Ez a szöveg  nem készített fel arra, mit itt találtunk.

Egy oázist.

Egy nagy, szépen karbantartott kertet a sziklafalak közt.

Ha van víz, még itt is lehet dús növényzetet találni.

Sőt, itt értékeljük igazán a harsogó zöld növényzetet.

A több napos sivatagi kóborlás után egyszerűen jó volt ennyi zöldet látni.

Az ösvények jók voltak kirándulni  - már amennyire akartunk délben kirándulni -, de a lényeg a park volt. A fák, a gyümölcsfák és a pici medence.

A hangulatot az se rontotta, hogy rajtunk kivül két család volt a parkban - igaz, a második család három nagy batárral érkezett és a három feleség terelgette a gyerekeket befele.

Az az érzésem, hogy Nevadának ez a sarka, Lincoln County, Lincoln megye tökéletes arra is, hogy olyanok éljenek itt, akik nem akarnak nagyon szem előtt lenni.

Ha már itt voltunk, megnéztük még az itt megmaradt egyetlen történelmi épületet. A CCC épített ide pár házikót, de ezeket egy árvíz elsodorta pár éve és csak a WC maradt meg.

Nem nézett ki rosszul, de meglepően magasra építették - nem is másztunk fel hozzá. Meleg volt.

Még meg akartuk tudakolni, hol vannak a völgyben a további sziklarajzok, de sehol nem találtunk senkit. Biztos a ranger is sziesztázott valahol az árnyékban.

Caliente

 

Hirtelen azt hittem Mexikóban vagyok. Vagy Spanyolországban. Vagy egy westernben. Vagy egy Mexikóban játszódó spanyol westernben.

 

Caliente vasútállomása komoly benyomást tett ránk.

A vasútállomás alapján azt várnám, hogy itt pezsgő élet van, a cowboyok naponta lövik le a gyanús vonattal érkező idegeneket.

A valóság természetesen más: már nem érkeznek gyanús idegenek vonattal Calientébe. Nem gyanús idegenek se. Senki se.

A vonatok már vagy ötven éve nem állnak meg itt.

Személyvonatok se.

Az állomás ma a városháza, könyvtár (leselejtezett könyvek és élelmiszersegély-csomagok kaphatók), alakalmi - ingyenes - ügyvédi iroda, múzeum és raktár.

Calientében vannak éttermek is, sőt, a városnak nevet adó hőforrások (Caliente meleget jelent spanyolul) mellé épült szálloda is megvan. 

A szálloda ugyanolyan "spanyol reneszánsz" stílusű, mint a vasútállomás.

Ezzekkel a nagyvilági épületekkel - főleg az Extraterrestrial Highway, Panaca és a Cathedral Gorge után  Caliente tényleg nagyvárosnak tünt. Mikro-nagyvárosnak.

Játszótér is van itt.

Igaz, nem a legmodernebb és valószínűleg a gyarekek hamar megtanulják, hogy délben nem szerencsés a fémcsúszdát használni.

Van egy pici vasúti múzeum is, ami néha nincs zárva.

Caliente - noha Lincoln megye egyik legnagyobb városa - általában nyugodt hely, láttunk már itt a főutcán legelésző őzet - de láttunk egy balesetet is, ami tekintve, hogy a sebességhatár 25 mérföld, meglepő.

Sok a bezárt, üres bolt, de a házak gondozottak. Caliente még kapaszkodik az életbe, bár egyre kevesebb a munkalehetőség a környéken.

Bányák bezártak, a pályaudvar eltünt. Van még pár farm, valamennyi mezőgazdaság és néha eljön ide egy-egy turista is, mert egész sok mindent lehet itt csinálni. Lehet kövületeket ásni, szép kanyonokban autózni, túrázni egy oázisban, régi sziklarajzokat keresni és vannak erre tavak, víztározók, ahol úszni is lehet.

Az elveszett túrázó

Kevesen laktunk a Cathedral Gorge kempingjében.

A legközelebbi szomszédunk pár hellyel arrébb lakott. Hatvanas nő volt, aki egyedül utazott. Minden reggel és este köszöntünk és pár szóban megbeszéltük, ki mit látott és merre járt, illetve, hogy másnapra ki mit tervez.

Az UFÓ-s napon alaposan elfáradtunk és a szokásosnál is hamarabb mentünk aludni. Azért feltünt, hogy a szomszéd tábora ugyanúgy van, mint ahogy reggel hagyta és az autója is ott van.

Reggel feltünt, hogy a tábor továbbra is elhagyatott.

Nem igazán tudtuk mire vélni a dolgot, de amikor egy másik lakóval találkozva megemlítettük a hiányzó szomszédot.

Ők se látták és elkezdtünk aggódni. Errefele, Lincoln megyében nincs olyan sok hely, ahol ki lehetne maradni. (Egy se.) Kinn aludni a sivatagban meg nem jó dolog.

Egyből azt kezdtük tervezgetni, hogy mikor szóljunk a ranger-nek, hogy valaki elveszetett a Miller point környékén és, hogy van itt egy elhagyott autó.

A biztonság kedvéért az elveszett nő sátránál is matattunk, majd egy lábas alján kopogtunk kanállal, de semmi. A sátor és az autó is üres volt. Már-már azt vizionáltuk, hogy víz nélkül beszorult az egyik kanyonba. Vagy víz nélkül beszorult az egyik kanyonba és közben megmarta egy kígyó. Vagy víz nélkül  beszorult egy kanyonba és közben megmarta egy kígyó, majd a fejéreesett egy szikla.

Elindultunk, hogy utolsó szomszédunkat, egy lakóautóban lakó hatvanas fickót is megkérdezzünk, látott-e valamit, amikor a lakóbusz ajtaja kitárult és egy törölközőbe bugyolálva kilépett szomszédunk.

Mi nem tudtuk, hogy nevessünk vagy fülig vörösödjünk így végül mindkét megoldást bevetettük.

Minden jó, ha jó a vége.

CCC WC

A Cathedral Gorge State Park-ba a "tömegturizmust" a CCC, a Civilian Conservation Corps hozta el. 

A fura sziklák mesevilágába előszeretettel jöttek el a helybeliek piknikezni. 

A világválság idején a CCC víztornyot, WC-t és piknikhelyeke épített és egy kilátót is emeltek a Miller point-on. Ezt az épületet láttuk meg először Yodával 2019-ben.

A kilátó után a többi CCC épületre is kiváncsiak lettünk.

Volt is mire.

A víztorony egyfelől beleilleszkedett a tájba, másfelől a szögletes formák világában az egyetlen kerek alakzat volt.

A víztornyot ma már nem használják, belülről üres, de a három emeletes torony ma is a park egyik jelképe.

Mindig, amikor arra jártam, benéztem, hátha találok egy megmentendő királylányt a tetején, de még egy megcsókolandó varangyba se botlottam.

A víztorony közelében áll az az épület, ahova Roosevelt is gyalog... na jó, ez rossz vicc.

Mindenesetre látszott, hogy 1934-ben mások voltak a szokások.

Elmorfondíroztam azon, hogy az utolsó használat után jól kitakarították-e az emésztőt illetve, hogy mutatja, hogy milyen kevesen járnak ide, hogy senki se próbálja ezt az árnyékszéket rendeltetés szerűen használni.

A kilencvenéves vécét helyettesítő űj hasonlóan festői környezetben állt pár száz méterrel arrébb.

Amikor Yodával voltunk itt, akkor innen egyből elindultunk a Cathedral Gorge egyik legkietlenebb túrájára, felgyalogoltunk a Miller Point-hoz.

Érkezés a Cathedral Gorge-ba

Szeretek ezeken az utakon vezetni. Át a Great Basin-on vagy az Extraterrestrial Highway-en vagy Las Vegasból a Cathedral Gorge-ba.

Szeretem a tájat, a kényelmes vezetést, a jó utat. Bevallom, azt is szeretem, hogy nincsenek sokan.

Las Vegasban perzselő volt a hőség, de egy vihar pillanatok alatt 42-ről 18-ra hűtötte a világot. Kicsit túl jól is sikerült a hűtés.

Aztán kisütött a nap és pillanatok alatt megint szép lett az idő.

Még fenyegető felhők úsztak az ég alján, de már távolodtak.

Mi pedig éreztük, hogy egy nagyon szép helyre érkeztünk meg.

UFÓ-k útján

Megjegyzés: az Extraterrestrial Highway-t még Yodával jártuk be 2019-ben. Most a Cathedral Gorge-ba menet tettünk erre egy kitérőt és részben megismételtük a régi utazást. 

- UFÓ-k márpedig vannak.

Azért is tették ilyen magasra a táblát, hogy az erre járó repülő csészealjak és lopakodók pilótái is lássák. Vagy, hogy a szuvenírvadászok nehezebben lophassák el.

Az Extraterrestrial Highway másik végén már jártunk, csak akkor nem kanyarodtunk le rá. Azt mondtuk, majd később. Tíz évvel később el is jutottunk az út másik végpontjára, ami le se tagadhatta, hogy errefele hemzsegnek a földönkívüliek.

A 375-ös út mellett van az Area 51 és itt látják a legtöbb UFÓ-t, ami tekintve, hogy szinte senki se él itt, szép teljesítmény.

A utahi prériken megszokott sage-t itt lassan felváltják a Joshua tree-k. Amennyire tudom, ezt magyarul Jozsué pálmaliliomnak hívják. Én maradok a Joshua tree-nál. Az egyszerűbb.

Hosszan autóztunk ezek közt a nem evilági "fák" között és csak azért álltunk meg, hogy Yoda őket is beiktathassa gyűjteményébe a mammutfenyők és törénelmi városok mellé.

Aztán végre elértünk Rachelbe.

Rachel-t 1973-ban alapította egy lucernafarmer. (Senki se keressen értelmet abban, hogy az Egyesült Államok egyik legszárazabb pontján valaki miért pont lucernát akart termeszteni. Biztos csak fedőcéget akart létrehozni az UFÓ-knak.)

A "városkát" eredetileg nem Rachelnek, hanem Tempaiute Village-nek hívták, amit utóbb Sand Springs-re egyszerűsítettek. Aztán amikor megszületett az első gyermek 1978-ban, akkor egy optimizmusrohamban elnevezték róla városkát. (Rachelnek nem hozott szerencsét a névadás, nagyon fiatalon hunyt el.)

A helybeli UFO-humor bizonyítéka, hogy a temetőt is róla nevezték el. Egyébként Rachel nem itt nyugszik.

Rachel arról híres, hogy itt UFÓ-kat és lopakodókat lehet látni és időnként norvég pilóták zuhannak le gyakorlatozás közben.

Rachelben ma 54 ember és ismeretlen számú idegen él.

A fő bevételi forrás a turizmus - ami egy meglehetősen faramuci dolog, tekintve, hogy ez az országút az Egyesült Államok legkevésbé forgalmas útvonala.

Ahhoz képest, hogy Rachel a turizmusból él, már a benzinkút is bezárt. 

(Egyelőre nem tudtam belegondolni, milyen lehet olyan helyen élni, ahonnan a legközelebbi benzinkút úgy száz kilométerre van. Talán meg kellene kérdezni Callao lakóit.)

Nekem úgy tünt, Rachel egy haldokló, félig elhagyott város.

Hogy mit keres itt az ötvennégy lakos és a "sok" turista? Hogy miért vannak itt? Hogy miért jönnek ide? Nem tudom. 

Hogy mi miért jöttünk ide?

Nem tudom.

Lehet, egy UFÓ leszívta az agyhullámaimat.