A Dunánál - Kazán-szoros

Megjegyzés: Ezt a romániai körutat záró bejegyzést is elfelejtettem tavaly feltenni.

Egyes térképeinken hol  út a román oldalon a Duna mellett, másokon nem volt. A Google nem tudott dunaparti országútról. A szerb oldalon pár éve végigautóztunk már, most szerettük volna megtenni ezt az utat az ellenkező oldalon visszafele.

Emellett én meg szerettem volna nézni Traianus tábláját, ami ugyan Szerbiában van, de onnan nem látszik.



Terveink között szerepelt még Decebal fejének megtekintése.

Decebál fejéig biztosan volt út. Én ennek ellenére hajóval (csónakkal) szerettem volna menni, de V, akinek el kellett érnie egy repülőt, tiltakozott. Autóban nagyobb biztonságban érezte magát.



Az út eleinte jó volt.
Gyanúsan jó.

Aztán egyszer jobbra néztem és majdnem belevezettem a Dunába.

Decebál feje nézett rám vigyorogva.



Decebál fejét nem Sarmizegethusa kiépítője, Decebál faragtatta, hanem egy gazdag román üzletember, aki így költötte el felesleges egymillió dollárját.



A Kazán-szorosban még Európa legnagyobb feje is eltörpült.



Az út pedig igazolta a Google térképét: hol volt, hol nem volt. Amikor nem volt, akkor töredezett betondarabok váltakoztak zúzalékkővel, amikor volt, akkor szinte autóút minőségű aszfalton lehetett volna suhanni - de nem suhantunk, mert a suhanni való út időnként kisebb árokban ért véget.



Hosszú volt az út, de a táj annyira lenyűgöző volt, hogy nem is vettük észre, hogy múlik az idő. Mire észbekaptunk, már Galambóccal szemben jártunk.

Gyönyörű út volt és úgy éreztük, jól döntöttünk, hogy erre jöttünk. Azt is elhatároztuk, hogy jövőre Szerbiában folytatjuk kalandozásainkat.