2013. november 16., szombat

Füstbement vásárlás

66

Pár apróság gyorsan át tudja írni az ember délutáni terveit. Ha például a parkolóházban felfele büdös füst szivárog a motorházból, akkor határozottan felmerül a bevásárlás elhalasztásának szükségessége.

Biztos, ami biztos, elővettem a poroltót a csomagtartóból és kikapcsoltam mindent. 

Az alapkérdés nem az volt, hogy mit vegyünk, hanem, hogy hogy menjünk haza. M szerencsére ráért és jött, mint felmentő sereg.

Belenéztünk a motorba, de semmit se láttunk.
Bátran beindítottuk a motort (miért fizet az ember biztosítást, ha nem ezért?) és ekkor kiderült, nincs kormányszervó. Se. De füst van.

Ekkor feladtuk a kisérletezést és hívtuk az autóklubot.

Este hat óra volt, kezdett hideg és sötét lenni. Az autóklubos vontató húsz perc alatt megérkezett és több tubus vazelin elhasználása után felvergődött az emeletre. A vontatóból egy gömb szállt ki. Nem hittem, hogy ilyen alkatú ember létezhet. Teljesen gömbalakú volt, kivéve hegyes szakállát, ami kimeredt a gömbből.

Se szó, se beszéd felkapcsolta az autót és vontatni kezdte, közben elmondta, mennyire be volt tojva, hogy nem fér el a parkolóházban. Amikor először vontatott, mesélte, akkor rosszul akasztotta fel a vontatmányt és az leszakadt, ő meg kiugrott a teherautóból, átugrott a guruló vontatott járműbe és kézzel lenyomta a lábféket.

Ezek után kapaszkodni kezdtem.

A gömb a szokásos szevízbe vitt minket, ahol már senki se volt, de a megrendelőlapot ki lehetett tölteni, majd bedobni a postaládába a kocsikulccsal együtt.

Másnap reggel kilenc előtt telefonáltak a diagnózissal (amit nem értettünk) és az árajánlattal (amit értettünk). Mivel elfogadtuk az ajánlatot, nekiestek az autónak és szereltek, szereltek, szereltek és délután háromra készen is lettek.

Szomszédunk,  E, amikor megtudta, hogy a szervízbe igyekszem BUSSZAL, azonnal felajánlotta, hogy elvisz. (Tisztességes ember azt hiszem, itt nem jár busszal, kivéve, ha az egyetemre megy vagy  onnan jön.)

Innentől minden egyszerű volt.
Fizettem. Az összegről elég annyit mondani, hogy első Amerikában vett autónk kevesebbe került. De volt autónk és még működött is. Szóval, elégedettek voltunk. Főleg azért, mert ez a hiba nem valahol a San Rafael hegyvonulat közelében jött elő, hanem a város közepén.

San Rafael Reef

Nincsenek megjegyzések: