Zsebszkenner

A könyv nagy volt. Brutál nagy. Akkora volt, hogyha valaki beleejti olvasás közben a kádba, szárazra kerül, mert a könyv mindent kiszorít. A könyv akkora volt, ha beviszik egy könyvtárba, más könyvnek már nem marad hely. Akkora volt, ha valaki feladja órán kötelező olvasmánynak, a diákok leiratkoznak a kurzusról vagy inkább elmennek hittérítőnek az őserdőbe.

Ebből a könyvből kellett beszkennelni két fejezetet, hogy tönkretegyük vele a diákok hétvégéjét.

A könyv azonban kinyitva kilógott a szkennerből. (Micsoda háztartás az, ahol nincs ipariszkenner?) Oldalanként se lehetett beszkennelni, mert ahhoz el kellett volna roppantani a gerincét. Ilyet meg kultúrember nem csinál, másfelől meg nem is biztos, hogy az ekkora böhömön működött volna. Mongol birkózó legyen, aki ennek a gerincét megroppantja.

Néztük a könyvet.
Néztük.

Aztán eszembe jutott, hogy lefotózom, aztán a fotókat összefűzöm pdf-ekbe és kész. Ekkor rémlett fel, hogy valamikor vettem egy szkenner programot (vulgó: app) a telefonra. Nem fűztem nagy reményt hozzá, de egy próbát megért.

Ekkor csodatörtént.
A szkenner alkalmazás működött. Kiválasztottam, hogy fekete-fehér dokumentumot akarok. Vaku villant és a képernyőn megjelent az eredmény, amit körbe lehetett vágni, hogy a feles részektől megszabaduljunk. Aztán lehetett hozzáadni a következő oldalt. A következőt. A következőt. A rengeteg oldalt pedig wifin át lehetett mozgatni a laptopra. Onnan már fel lehetett tölteni az óra oldalára és kész volt! El volt rontva a diákok hétvégéje!