Mamutfenyôk Budakeszin

- Itt van! - kiáltottam fel, amikor megláttam a parkolót. 

- Menjünk!

- Meleg van - mondta Yoda - Autóból nem lehet megnézni?

- Yoda... - mondtam. 

Kiszálltunk és ott álltak a rét mögött. 

- Figyeled, tiszta Amerika!

- Menjünk!

A Zichy család hosszú távra tervezett. Budakeszi vadászlakjuk díszparkjába ültettek 1900-ban három mamutfenyôt. Ezeket a fákat életük elsô húsz évében dajkálni kell, aztán a következô két-háromezer évben egész jól elvannak, ha nem csap mondjuk beléjük a villám. 

Itt az egyikbe belecsapott a hetvenes években és két mamutfenyô maradt Budakeszi határában. 

A vadászlak eltünt, a kertet felfalta az erdô. 

A fenyôk maradtak. 

A keskeny ösvényen egy nő jött szembe egy kétkerekű bevásárlókocsit húzva maga után. Köszöntünk és továbbmentünk a fák felé.

Takaros pihenőhely fogadott asztalokkal, padokkal, réttel és virágokkal.

Egyenesen a fákhoz mentünk.

Nagyok voltak, vagy harminc méteresek. Még vagy ezer év és száz méteresek lesznek.



Körben a Budai-hegyek "magasodtak". Egyik irányba a János-hegy látszott, a másikba pedig kikandikát a lombok mögül a makkosmáriai templom tornya.



Steinbeck is elvitte kutyáját, Charley-t, hogy megjelöljön egy mamutfenyőt. Yoda sem hagyhatott ki két ilyen derék magyarországi példányt.

- Ez mind egy fa? - szagolgatott.

Elővettem egy zacskót a zsebemből és takarítottam. Nagyon szép, rendezett volt a környék. A tisztáson mamutfenyő-csemeték álltak.

- A budakesziek is hosszú távra terveznek - gondoltam, miközben Yoda megjelölte a fákat.