Poligám városok

Döcögtünk az úton.
- Hilldale - olvastuk,
MajdColorado City következett.

Két kisváros a semmiben, messze mindentől. Olyan messze, amennyire csak lehet, annélkül, hogy a lakóknak űrruhát kellene hordaniuk.

Hilldale Utahban van, Colorado City - nevével ellentétben - Arizonában. A topográfiai zűrzavart fokozza, hogy a két városkát korábban Short Creek-nek hívták.



Amikor a hivatalos mormon egyház szakított a poligámiával, a többnejûséghez ragaszkodók vagy illegalitásba vonultak vagy megalapították saját egyházukat és ekkor gombaként szaporodtak el a szakadár poligám kisegyházak.

A földalatti mozgalom tagjai békésen folytatták (folytatják) régi éléletmódjukat. Gyakran a hierarchia is közös volt, a régi vallás püspökei névleg az újat szolgálták. Ôk a 'fekete' püspökök.

Az új vallások egy része a mormon társadalom része maradt. Mások ugyanazt tették, amit ôseik, amikor üldözték ôket: keresetek egy olyan helyet, ami sekinek se kell és ami mindentôl messze van.

Ez volt Short Creek.

A város egegyik része Utahban volt, a másik Arizonában. Így nehezebben indíthattak ellenük bármiféle eljárást. Sokáig nem is indítottak.

A poligámok békésen éldegéltek és sokasodtak itt. Egy olyan társadalomban, ahol a nôk státuszát gyerekeinek száma határozza meg, ott ez gyorsan ment.

Az ötvenes években aztán Arizona kormányzója 'észrevette' a poligám közösséget és úgy döntött, véget vet a törvénysértésnek. Szövetségiek, rendôrök  a gyámhatósággal megtámogatva lecsaptak Short Creekre.

A sajtó megtelt síró gyerekek és családjuktól elszakított nôk fotóival. Két évig tartottak a perek és ellenkeresetek. Végül a családok újraegyesültek és látsxatra minden maradt a régiben. Egy valami azonban megváltozott. A szakadárokat vezetô próféták elkezdék a külsô fenyegetés rémével is összetartani a nyájukat és gyakorlatilag megôrültek. Utolsó normális pillanatukban Short Creek-et átnevezték Hildale-re és Colorado Cityre.

A legnagyobb szakadár egyház, az FLDS egyre jobban bezárkózott. A nôk szerepe tovább csökkent, a próféták ôsi, 19. századi ruhákba öltöztették ôket és kialakult a ma is meglevô házassági rendszer: minnél nagyobb hatalma volt egy férfineknés minnél jobban támogatta a prófétát, annál több feleségük lehetett. Ha valaki ellenszegült a prófétának, elvesztette feleségeit (akiket a próféta máshoz adott hozzá), rosszabb esetben pedig kiûzték ôket. Az elûzött poligámok pedig általában megalapították saját vallásukat.

Az FLDS pedig egyre jobban elborult. A próféták egyre vadabb dolgokra adták áldásukat vagy találtak ki. Egyre kevésbé számított a memyasszony (vagy lány) kora és a rokoni kapcsolatok. A közösség egy részében a családon belüli erôszak hétköznapivá vált.

Mivel a poligámia illegális, a családfô csak elsô feleségével házasodott mrg hivatalosan. A többi nôvel csak egyházi házasságot kötött. A nôk pedig gyermekeiket úgy anyakönyvezték, hogy az apa ismeretlen, így jogosultak lettek a szövetségi támogatásra egyedülálló anyaként.

Ezt a pénzt az egyháznak adták. 

A családok élelmiszerjegyeket is kaptak. Ezen az egyházi boltban vásárolták le, ott, ahol minden irreálisan drága volt. Ezután az élelmiszert odaajándékozták az egyháznak, majd a Próféta ezt szétosztotta a hívei között-.

Colorado Cityben a benzinkutastól a rendőrökön és a tűzoltókon át a polgármesterig mindenki FLDS és mindenki engedelmeskedni tartozik a prófétának, aki épp börtönben van: Texasban nem tolerálták, hogy ötvenvalahány felesége mellé elvett pár 12-13 éves gyereket is. De ez egy másik történet.

Mi csak autóztunk át ezen a falun és egy sokkal kellemesebb hely fele, Pipe Springsbe autóztunk.

Miért éppen Alaszka?

Az ember pár napra elutazik otthonról, eljut Amerika lefedettség nélküli tájaira és tessék, mire előbukkan a digitális űrből, a világ megváltozik körülötte. Például e telefonszolgáltató honlapja szerint Alaszka kivált az Egyesült Államokból és már külföld!

Yoda a kávézóban

- És kérek egy kis vizet a kutyámnak.

A pultos precíz ember lehetett, aki nagyon szereti és nagyra tartja a kutyákat.

Gondosan kitöltött egy pohár vizet - szerencsére a jégrő sikerült lebeszélni -, rátett egy fedőt, beleszúrt egy szívószálat, aminek a végét higéniai okokból eldobható papír védőkupak borította.

Szerencsére a Mesternek hosszú, rókaképe van és így bele tudott hajonlni a pohárba inni.

- Igazán megtanulhatál szívószállal innni - mosolyogtam Yodáa, aki válaazul meglebeftette füleit és csak mosolygott.

Luxusolajcsere

- Azért cserélj olajat - mondta a Mester, aki láthatóan aggódott, hogy besül a motor és ő ottmarad valahol a vadonban falatka nélkül.

Egy ideje a lakóbusz minden egyes induláskor szólt, hogy friss olajat akar.

Ezzel nem lehetett vitatkozni, felh1vtuk a lakóbuszos céget, akik pillanatok alatt kerítettek egy szervízt, ahol pillanatok alatt lecserélték az olajat.

A keleti kényelem ott kezdődött, amikor a cég alkalmazottja kedvesen kitessékelt minket a buszból és beparkolt a Zeppelinekre méretezett öbölbe a járgánnyal.

Kinyitotta a motorháztetőt és ekkor, mint a Forma 1-ben, ketten ráugrottak a motorra. Az egyik az ablakmosót töltötte fel, a másik a hűtővizet ellenőrizte, majd egy harmadik, ha már ott volt, megnézte a váltóólajat, alulról valaki leeresztette az olajat, míg a sofőr porszívót ragadott és kiporszívózta a vezetőfülkét, majd lemosta az ablakot és a tükröket. Bő negyed óra alatt elkészült az olajcsere.

Eddig bírtam és otthagytam a váróba bekészített üdítőt és rágcsákat:

- Lakást nem takarítanak? - kérdeztem.

Sand Hollow

- Olyan az a sziget, mintha James Bondé lenne - beszélgettem a Mesterrel - Majd beúszom és bemutatkozom, Főzelék vagy, Ribizli Főzelék.

Yoda nem szólt semmit, csak baktatott a homokon és várta, hogy végre találjunk egy fát.

A sziget, mint vízhet köthető objektum hidegen hagyta.



A Sand Hollow State Park a legfiatalabb állami park Utahban és tipikus utahi intézmény. Lehet benne ATV-vel száguldozni, hajóval pöfögni. Arra mondjuk nem gondoltak, hogy valaki is gyalogtúrázni szeretne itt. De volt a helynek saját ranger-nője, nagyjából úgy volt felfegyverezve, mint egy kommandós, aki épp Afganisztánba indul. Övéről négy tartalék tár fityegett. Arra nem jöttem rá, kivel akarja megvívni a harmadik világháborút.
Esetleg lakóbuszban bújkáló ellenforradalmárokkal.



Ennek ellenére lehetett jókat sétálni. Az egész strand a mienk volt. A rendes pancsoláshoz hideg volt, a látogatók inkább a benzingőzös természetrombolás hívei voltak.



Az egész park patyolattiszta volt, Olyan szorgalmasan takarítottak, hogy amikor táborhelyünkön kinnhagytunk egy szárítókötelet, pillanatok alatt eltakarították.

Nem hittem el, hogy valaki a száradó alsónadrágom elcsórná. Annyira nem lehet senki sem fetisista.

Valóban, a gondok nevetve kapta elő golfautójából a keresett ruhadarabokat és a kötelet.

- Az emberek annyi mindent itt hagynak. Visszavigyelek? Messze van a táborhalyed.

Valóban messze volt. Nagyjából hét percbe telt, hogy a lakóbusztól elérjünk a gondnokhoz. Minden relatív.

Molly mellbimbója

A hegy meredeken emelkedett ki a horizontból. Jellegzetes formáját a tó partjáról mindenhonnan tökéletesen lehetett látni.

Olyan volt, mint egy vulkán, végig vártam, hogy pöfékelni kezd.

Mivel szeretek térképeket bújni, hamar keresni kezdtem, mi lehet a hegy neve. Nem kellett sokat kutatni, a kiugrú kúpot Mollies nipple-nek, Molle mellbimbójának nevezik.



Egy utahi helyneveket elemző könyv magyarázza meg a hegy nevének eredetét.



John Kitchen, az egyik első erre vetődő fehér nevezte el a hegyet felesége megfelelő testrészéről. Kitchen meglehetősen magányos lehetett, mert Utahban legalább négy másik hegyet nevezett el így, az egyiket ide nem is túl messze. Lehet, nem ismerte a mondást, hogy a változatosság gyönyörködtet. Vagy limitált volt a fantáziája. Vagy neki csak egy felesége volt, szemben a legtöbb erre járó mormonnal...

Gunlock State Park

Igazából nem csináltunk itt semmit. Azaz pont ezt tettük: semmit.

Leparkoltunk. Főztünk. Tüzet raktunk.



Sétáltunk a tó körül. Yodával megcsodáltuk, ahogy páran kajakot tesznek a vízre.



Számoltuk a vulkáni kúpokat és lávafolyásokat a tó körül.



A legnagyobb esemény az volt, hogy az egyik Ribizli elment futni és találkozott pár tehénnel. (Csak ki kell őket kerülni és nem szabad megfogni a farkukat.)

Szóval csak úgy voltunk - nagyon jó volt.

Él mint hal a tejben

Hagyományos biotej. Amit a mezôn boldogab és szabadon legelô biotehenekbôl fejnek szorgos kezek, úgy, ahogy azt Természet Ôsanyánk kitalálta. 

A Természetes BioTej még omega 3-at ks tartalmaz természetesen. 

Meg halat. Halat. Méghozzá tilapiát. Vajon egybe' vagy szeletbe'?

Sivatagi tavasz

Ilyenkor kell Dél-Utahba jönni. Tavasz van és nyílnak a virágok. 

Ez azért is jó, mert ilyenkor, ha toronyiránt megyünk, látni, hol vannak a kaktuszok. 

Templomra nézô luxusbódék

St George a mormon Mediterraneum és a mormon dél (viccesen Dixie, az egykori gyapotültetvények után). A helyet lehet mormon Floridának is hívni, hidegebb tájakról özönlenek ide a mormon nyugdíjasok követve az alapító nyomdokait, aki itt melegedett fel a hideg telek alatt (kedvenc feleségeivel / között <?>). 

St George körül lakóparkok tucatjai nônek ki a földbôl. Sziklából. Homokból. 

A bizniszbôl az egyház se mardhatott ki. Ôk egy belváros széli lakókocsikempinget üzemeltetnek "csak négy háztömbre a templomtól". Mondjuk ez van vagy két kilométer, de az üdvözülés megér egy sétát. A kemping abnyira vallásos, hogy vasárnap a recepció se üzemel. 

A kemping közepén van két utcányi trélerpark. Egyszerû, elôregyártott házak, terasszal, autóbeállóval. 

A legtöb autó idahói volt. Idahói mértékkel a 20 fok koranyárnak tünhet. 

Sokan nem jöttek még élvezni a nyarat. A porták gondosan elcsomagolva várták gazdáikat, vagy a mormon utolsó ítéletet, akármelyik is jön elôbb. 

Yoda lelkesen fedezte fel az elhagyott utcákat, házakat, dekorációlat. Az alkonyatban olyan volt a séta, mintha egy elhagyott városban jártunk volna. Egy olyan elhagyott városban, ahova mindjárt visszajönnek a lakók. Vagy nem. 

Kisvárosi Amerika

- Merre voltatok sétálni?

- Yoda megtalálta Jehova tanuit, a baptistákat, a városszélét, egy fatelepet, egy gyorsbüfét és a város másik szélét. 

- De sokat mentetek!

- Mi? Alig három saroknyit. 

A lakóbusz neve Christine?

- Nyekl - mondta a pòráz és beakad a lakóbusz utasülésének felemelhetô karfájába. 

Yoda a póráz végérôl hatalmasat rántott rajta. A Mestert az Erô is segíthette ebben, mert a póráz véglegesen beakadt. 

A lakóbusz Stephen King regényét, Christine-t idézve ragadta meg a pórázt és nem eresztette. 

Lecsatoltuk a Mestert a végérôl és megpeóbáltam megszerelni. Kihúzni. Rángarni.  

- Yoda, mit szólnált, ha egy fotelt is vinnénk sétálni?

- Nyiff, megjelölhetem?

A Mester már nagyon ment volna. Ujjaimmal körbetapogattan a megakadt pórázt. 

- Ha levágom a végét, akkor tudok rátenni egy hurkot és van egy pórázod. 

- Inkább nem lehetne szétvágni az ülést?

A busz meghallotta a Mester javaslatát és támadásba ment át, hirtelen kiszabadult a póráz fele és az orsó azonnal visszacsévélte. A székbôl pedig az elvágott póráz megmaradt darabkája fityegett. 

- Esetleg az övembôl csinálhatok pórázt...

De az rövid volt. Használható, de rövid. 

Aztán megakadt a szemem a hiper-szuper-satöbbi ruhaszárítókötélen. 

A kötél vastag, összefont gumiszálakból áll, közéjük lehet bedugdosni a ruhafarabok részeit és a kötélrendszer a legnagyobb viharban is a helyén tartja a ruhát. 

Kiszedtem belôle Ribizli enyhén vizes ruhadarabját és becsíptettem az ablakba,  majd a gumikötél végét ráerôsítettem Yoda nyakörvére. 

- Gyere, vegyünk pórázt!

- De szép legyen ám! - mondta a Mester és kihúzta magát. 

Utahi zöldség

Sok <ironia> keleti- és nyugatiparti vájtfülû városi vegetáriábus sznob </ironia> hangoztatja azt a tévhitet, hogy Utahban és általában a Southwest-en nem lehet zöldséget enni. 

Pedig lehet! Tessék csak elolvasni az étlapot!

Körbeállnak jóbarátok

"Hamarosan cserélj olajat" - írta a fedélzeti számítógép, így egy parkolóban közös erôfeszítéssel kinyitottuk a motorháztetôt. 

Ekkor állt meg mellettem a kínai turista. Diszkréten mosolygott és nézte a motort. Felnéztem. Egy turistabusz állt mellettünk. Pár újabb kínai szállt le és nézték a motort. 

Az elsô kedvesen tartotta a motorházfedelet. A harmadik fotózott. Minket és a motort. 

- Mosolyogj, motor - mondtam mosolyogva a motornak. 

"Lehet, hogy a kínai gazdasági hírszerzésnek dolgoznak?"

Két újabb férfi érkezett. A csajok fotózkodtak az lakóbusszal. 

Megtaláltam a kitámasztókart. Beakasztottam. Lefotózták. 

"Lehet, nem láttak még kitámasztópálcikát. Vagy már nem, mert olyan régi.".

Elôször a váltóolaj pálcáját találtam meg. Mivel hülyén éreztem magam, ahogy nyolc vadidegennel körülvéve bámulok egy motorra, kihúztam. Lefotózták. 

Cedar City és St George között voltuk félúton. Honnan van itt ennyi turista?

Meglett a motorolajhoz tartozó olajpálca. Kihúztam. Rendben volt a mennyiség és tapintásra nem hullott olajsár a pálcáról. 

Becsuktam a motorháztetôt. Kezet fogtunk. 

Az egyik még búcsuzóul benézett a lakókocsiba. Beültem. 

Yoda nyújtózkodott az asztalon:

- Vigyél ki, én szeretem, ha körberajonganak. Olyankor lehet morogni. 

Rendszámtáblák

Amikor ilyen rendszámtábla-gyûjteményt látok, mindig Spielberg Párbaj címû filmje jut az eszembe és az, hol lehetnek a rendszámtáblák tulajdonosai. 

Beaver fényei

- Szerinted az mi?

- Azok? Szerintem azok Beaver fenyei. 

- En is attol tartok. 

A Mester ramnezett es turelmetlenul huzott tovabb. 

- Yoda, 5:44. Itt vagyunk a pusztaban. Mit akarsz?

- Setalni. 

- Nem lehet reggel?

- Mindjart reggel van. 

- Ez az. Aludjunk!

Évenkénti lakóbuszos túránk elején voltunk és Yoda fel akarta deríteni a terepet. 

- Na?

- Alvas! - feleltem és megpróbáltam legfotózni a Mester füleit Beaver fényeivel. 

Piramis Salt Lake Cityben

- Né, egy piramis - mondtam, aztán megismételtem, mintha nem hinnék a szememnek - egy piramis!

Pedig tudtam, hogy itt van valahol. Olvastam is.

De tudni és látni az más. A Summum egyház az általa újraalkotott (teremtett?) óegyiptomi(-nak nevezett vagy tartott) hitet vallja magáének. Mumifikálnak és bronz-arany koporsókba temetkeznek féldrágakövek közé. És piramisokat építenek, miközben "nektárt" (bor?) isznak. Akármi is a nektár, ütős cucc lehet.

Az egyház filozófiaórákat tart a piramis belsejében. Azt hiszem, nem megyek, nekem a Mester tart filozófiaórákat.