Monumentális ultra

- Mi lenne, ha futnék nyolcvan (80) kilométert? - kérdezte az okosabbik Ribizli.
- Fuss - feleltem.
- A Monument Valleyben.

Akkor se pukkantam meg a sárga irigységtől. A nyolcvan kilométer csak számtanpéldában létezik. A valóságban olyan nem lehet. Nincs.

Mint kiderült volt, így hamarosan ott álltunk Monument Valley közepén, hajnalok hajnalán, amikor még a Nap se vakarta ki magát a horizont alól.

- Ti majd mit csináltok?
- Iszunk kávét.



Az okosabbik Ribizli elfutott és hamarosan sok-sok hasonlóan zakkant alakkal falták a kilométereket (mérföldeket) és közben a navajók előjöttek hoganjaikból és éljenezték őket.



Aztán felfutottak az egyik mesá-ra. Aztán lefutottak róla.

Becsületükre legyen mondva, még le is mertek nézni!



Aztán futottak tovább. Néha homokban, néha úton.



Olyan helyekre elfutottak, ahova általában nem engednek be sápadarcút, néha még akkor se, ha fizet.



Rengeteg ementálisajtot láttak, meg sziklákat.



Igazából én azon csodálkoztam, hogy látnak egyáltalán.



Nyelték a port, felvették a kamáslikat és mentek.



Aztán megint fel kellett futni és jött a vihar, ami majdnem lefújta a futókat a fennsíkról.

De nem fújta le.



Mire észbe kaptam, Ribizli lefutotta a nyolcvan kilométert és még be se estelledett. 11 óra 54 perc telt el. Ennyi alatt futotta le a nyolcvan km-t. És még menni is tudott utána!