2020. október 18., vasárnap

Pony Express - Start

Pony Express Route

 

Csingngliling - hallottam és megtemegett a világ.

Azt éreztem, hogy fázik a dobhártyám és hallottam, hogy valami csilingel és megint remeg a föld.

Nem föld. Matrac.

Meg akartam mozdítani a kezem, de nem mozdult. Valami rátekeredett.

A hálózsák.

És fázott a dobhártyám.

- Tap-tap - hallottam. Kezem végre kiszabadult és a zaj irányába tapogatózott.

- Már megint kitakartad magad? - vakartam meg a Mester füle tövét.

Tudtam, hol vagyok.

Sátorban. A West Desert keleti peremén. A Lookout Pass lábánál a nyugati oldalon. Hidegben. Hálózsákban. Takarók alatt.

- Betakarlak.

Yoda éjjel óránként felébredt. Fülelt, kimászott takarója alól, megrázta magát és megigazította maga alatt a takarót és visszafeküdt rá. Én felébredtem, megvakartam a fülét és betakartam és aludtam tovább.

De most megzizzent az órám.
Hajnalok hajnala.
Négy óra. Mindhárt start.

Egy bokatörés után a szebbik Ribizli ismét versenyez és két év után megint a Pony Expressen indul.

Start ötkor.

Ideje készülődni.

Kimásztam a sátorból, felnéztem és szinte rám zuhant a csillagos ég.

Gyönyörű volt és hideg.

Odabotorkáltam az autóhoz és keresni kezdtem a reggelit, ami tekintve, hogy az autó tele volt, nem volt egyszerű feladat, de pár perc után nyilvánvalóvá vált a rettegett igazság: Otthon hagytam a banánt.


Ready to go 

 4:45-kor ott álltunk a startnál a hidegben. Az ultrafutásokon általában minden földi jóból lehet választani. Kávé, tea, sültszalonna...

De most semmi, csak maszkos futók és kisérők.

- Három, kettő, egy, rajt!


A futók elindultak és mi, kísérők David köré gyűltünk eligazításra.

David ekkor elmondott mindent, amit tudnunk kellett. Ez mind szó szerint életbevágó információ volt és valóban a futók élete múlhatott rajta.

A lényegretörő ötperces beszéd után David végignézett a kísérőkön.

- Van kérdés? - szavainak súlya volt, ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy konzultáljunk. Itt nem működnek a telefonok, nincsenek házak, emberek.

Pillanatnyi csend lett.
Feltettem a kezem. David rámnézett és minden tekintet felénk fordult.

- Van valakinek egy felesleges banánja?


Bananas, oranges, mango

Nincsenek megjegyzések: