A Ribizli buherál II

Megjegyzés: a fotók illusztációk.

- Azt írja, két ember kell az összeszereléséhez. 

Ebben nem voltam biztos, mindaddig, amíg meg nem láttam a dobozt. 

- 50 kilo?

- Szedjük ki a dobozból?

- Nem, akkor nem lenne semmi fogása. 

- Segítek vinni az emeletre. 

- Az emeletre?

- Ahova a másikat tettük be. 

A hatalmas dobozt felgörgettük az emeletre és ekkor megláttam a tegnapi légkondicionálót a megragasztott ablakban. 

- Ezt ki kell venni...

- Tedd rá a hordóra. 

- Megáll rajta?

A elgondolkodott es egy kétcenti vastag falapot tett a hordóra. 

- Így jó lesz?

Rátettem a légkondit a hordóra és egyszerűen arrébb pörgettem a hordó peremén. 

Közben derekamban pattogva mentek helyükre a csigolyák. 

Közben A egy csavarhúzóval abúzálta a dobozt ami kitárult, mint Szezám felelfedve egy újabb dobozt, amiből kicsomagoltunk egy hatalmas, amorf készüléket. 

- Ez nem légkondi! - csaptam fejemre. 

- Nem, ez hordozható swamp cooler. 

Mondjuk 50 kilóval a hordozhatósága kétséges volt. 

- Csak be kell kötni és kész! Tegyük be az ablakba!

A rutinosan fogta a hólapátot és kitámasztotta vele az ablakot. 

Én megragadam a készséget és ketten beemeltük és kiegyensúlyoztuk az ablakpárkányon. 

- Ez így nem jó - mondtam - ezt csak lehúzott ablak tartja. 

- Aláteszek valamit - mondta A és ragadozótekintettel méregette a kartondobozt. 

- Az puha - mondtam. 

- Akkor ez?

És egy papírdobozra bökött:

- Festék van benne. Az erős. 

Befociztuk a 4x8 liter festéket a készülék pereme alá, pont akkora volt, mintha oda tervezték volna. 

Hátralépten az erkélyen, ami hiba volt: kiléptem az árnyékból és a nap égetni kezdett, miközben a vakító fejér házfalról visszaverődő fény felgyújtott. 

- Kössük be a vizet!

Elővettem a használati utasítást és megtorpantam:

- Összeszerelés előtt szedjük szét az egységet. 

Tovább tanulmányoztam a rajzot, amit egyértelműen nem IKEA- szintű felhasználókra terveztek, hanem tíznéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnökökre. Akik tudnak elmosódott rajzot olvasni. 

- Fektessük az egységet a hátára, miközben az egyik ember az elejét tartja, a másik lefele húzza a hátát. 

- Ha a hátán fekszik, hogy húzzuk le? - tamáskodott A. 

- Nem szedjük ki, megpróbáljuk így és zsupsz, lekaptam az elejét. Ekkor ért a következő meglepetés: itt volt a második használati utasítás és nagyjából két marék csavar és egy csomó kartonpapír, ami mindenfélét rögzített. 

Kiszedtem a kartonokat és a 30 méter ragasztószalagot a gépből és ezzel kiszabadítottam a ventillátort és mötte, akkurátusan a vázhoz ragasztva találtam egy csomó gumicsövet. 

- Megvan a vízvezeték és a dugó!

Arra máig nincs magyarázat, hogy a dugót miért összeszerelve adták, amikor apró darabokra (tömítés 1, csavar 1, tömítés 2, dugó, csavar 2) kellett szedni, hogy betehessük a helyére. 

- Rögzítsük 12 csavarral a háthoz az előlapot úgy, hogy becsavarozzuk a hátlap műanyagába - mi van? Az a 8 mm műanyag 12 csavarral megtartja az ötven kilót? 

 Becsavartam, miközben a tarkóm égette a nap. 37 fok volt, de sokkal többnek tünt. 

- Megtartják a csavarok?

Persze nem tartották a helyén. 

- 500 dollárért többet várnék - mondta A. 

Egyetértettem vele. 

- Azt hiszem, visszaviszem...

- De akkor ki kell szedni! - rémültem halálra - és visszatenni a dobozba!

- És levinni a földszintre - tettem hozzá magamban. 

- Akkor próbáljuk ki! - mondta A - de akkor csináljuk meg véglegesre a lábát, mert nekem kell ez a festék. 

- Mit tegyünk alá? Csináljunk lábat neki?

- Ugyan - felelte A - és valahonnan felemelt egy üres festékeskannát. 

- Szerintem egy is megtartja!