Valami elsuhant a lábam mellett és nem Puppey volt és nem mókus.
Néztem a guruló szemetesládára emlékeztető valamit, ahogy apránként navigált az emberek mögött.
Puppeyt a guruló valami nem érdekelte (ez csak fél évvel később változott meg), talán mert nem pattogott, mint egy labda és mert nem volt bozontos szőrös farka, mint egy mókusnak.
Engem azonban nagyon is érdekelt a valami és utána eredtem (ellentétben a labdákkal és a mókusokkal).
A robot átmanőverezte magát az egyetemet látogató turistacsoporton, majd elindult tovább. Volt, aki szemezett vele, más észre se vette.
Mint később megtudtam, egy sajátos ételhordóval hozott össze a sors: az egyetemen nyolc ilyen robot hordja ki a rendeléseket a konyháról.
A robotokat Starshipnek hívják - mondjuk én Artúrnak nevezném őket -, az online megrendelt ételt a vendéglős bepakolja a tárolóba, majd a robot elindul a megrendelő által egy térképen beállított helyre.
A kiszállítás pár dollárba kerül, de a robot nem tarhál borravalót. Sőt, gépolajra valót se.
A robotok hat kilométer per órával haladnak és elsőbbséget adnak mindenkinek, autónak, villamosnak, gyalogosoknak, bicajoknak és valószínűleg a mókusoknak is.
Amíg fel nem lázadnak és el nem rabolják a kiszállított sütiket.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése