Titkos sziklarajzok nyomában

- Ott van, a két fa közelében, pár lépésre tőlük.

- Nyaaaaaam - ásított Puppey.

- Mondom, hogy ott van, itt mutatja a gépées.

Puppey igyekezett úgy nézni, mint akit érdekelnek a sziklarajzok.

Ez valamennyire sikerült is neki.

Valamennyire.

Amikor megnéztük a titkos sziklarajzokat a Utah Lake partján, akkor kaptunk egy titkos térképet további rajzokról.

Most elindultunk, hogy megnézzünk néhányat.

Annyit, amennyit találunk.

Mert először csak nagyon szép dendriteket találtunk.

A dendritek nem kövületek, hanem a kövek repedéseibe beszivárgó mangán- és vasérc tartalmű víz fraktálszerűen növekvő kikristályosodása.

A kövületek kicsit arrébb voltak.

A hegytetőn nem találtam meg a Hatujjú embert, de egy rejtélyes (és modern) sziklakört sikerült megpillanatni.

Lehet, itt adják el az ördögnek a lelküket azok, akik nem találják meg a Hatujjú embert.

Itt volt pár nagyon szép góc a sziklában. (A góc az a környező kőzet anyagától eltérő tömeg, ami néha kikristályosodik.)

Volt, aki azt mondta, ezek trilobiták, de nem, ők csomópontok.

Mennyivel szebb szó azért a trilobita!

Kalcitot is rengeteget láttunk.

Csak az a sziklarajz bujkált előlünk.

Szerencsére egy telefonra küldött (titkos) térképet nem lehet ledarálni és megtaposni, mert már majdnem feladtam.

És akkor...

Megláttam.

Ott bújkált egy fűcsomó mögött.

A Pásztor  és a Bárány.

A többieket majd megkeressük legközelebb.