Geodákat ásunk

Üres gyomorral nem lehet geodákat ásni. Persze telivel se. 

Mi azért megpróbáltuk és valamennyire sikerült. 

Az Fish Springnél elfogyasztott ütős reggeli és a hegymászás után jól esett az estebéd a kincskeresés előtt.

A geodás hely ahol már jártunk egyszer, a világvégénél is messzebb volt és az eddigi átlagot is felülmúlta kopárságban. 

Nem lehet mindent egyszerre… Dús növényzet és plázs utoljára tizenegyezer éve volt itt, amikor óriáslajhárok süttették a hasukat a tóparton. (Annak nem néztem utána, hogy az akkoriban itt élő emberek a sütögetésben részt vettek-e.)

Mi lelkesen kerestük a köveket és találtunk is pár nagyon szép darabot (nekünk mindegyik darab tetszett). 

Lustaságomra jellemző, hogy még nem néztem át őket. (Ezért tettem fel más, itt talált kövekről fotókat és nem geodákról.)

Illetve nem volt szivem kalapácsot ragadni, hogy felnyissam őket. Fűrészem, amivel szét lehet ezeket vágni nincs. 

Egyelőre. 

De ez egy másik történet.