Vízfej az uszodában

- Egy, kettő, három, négy, öt - számoltam hátúszás közben a manager-eket. 

- Egy, kettő, három, négy - számoltam visszafele az életmentőket. 

Van a főéletmentő, a headguard, aki adminisztrál, beszélget a problémás vendégekkel és van három életmentő. Ketten szolgálatban lesik a fuldoklókat, a harmadik pihen. 

A régi szép időkben hatan voltak, ketten lesték a kismedencét és ketten a másikat, egy pihent és amikor váltás volt, a legrégebben figyelő ment pihenni és a többiek egy hellyel arrébb áltak. 

De most évek óta életmentőhiány van. Az uszodának inkább zárvatartása van, nem nyitvatartása. 

Közben az irodában ültek az adminisztratív dolgozók. Öten. 

Tudom, egy kell, hogy beszélgessen A Takarítóval. 

Régen volt az indiai fickó és a felesége. A feleség takarított és a fickó nemsemlegesen (gender neutral) minden csinosabb látogatónak megbámulta a fenekét. Mellettük még egyéb takarítók is voltak. 

Mostanra A Takarító maradt, kibővített munkakörrel. Ő beszélget az irodista managerekkel és tologatja a takarítókocsit. Takarítani még nem láttam. De biztosan szokott néha, amikor nem beszélget valamelyik managerrel. 

Egy másik manager az ötből általában a főéletmentővel beszélget. Egy másik, aki úgy néz ki, mint egy szakállas hobbit, általában a pénztárossal beszélget, amikor a pénztáros nőnemű és kivágott blúza van. Egyébként ő is a takarítóval szokott kvaterkázni. 

Ez egy kis uszoda. A beszerzéseket a megyei központ intézi. Ha szerelni kell, onnan jönnek a karbantartók. Ha alkatrész kell a húszéves kazánhoz, ők rendelik meg. 

Miért kell akkor öt ember az irodába, miközben csak négy életmentő van?

Egy magyarázatot tudok. Életmentőt keresnek.