Amióta láttam ezeket a gyertyákat a boltban, azóta gondolkodom azon, hogy melyikkel szeretnék inkább álmodni.
2025. április 13., vasárnap
Titkolt sziklarajzok
- Mindjárt ott vagyunk - magyaráztam az egyre türelmetlenebb ebnek. Amíg országuti sebességgel megyünk, Puppey békésen pihen, amint az autó lelassul, Puppey felgyorsul.
- Ki akarok szállni. Pisilni akarok. Sétálni akarok. Menni akarok.
- Várj, mindjárt ott vagyunk.
- Most, MOST, MOST!
- Ide jöttünk! - mondtam diadalmasan és leparkoltam két tehén közé.
- Azt hiszem, ide jöttünk...
- De itt vagyunk, itt vagyunk, menjünk! - izgult az eb.
Végül is igaza volt. Itt voltunk, akárhol is van az az itt.
Amikor anyagot kerestem a Lake Point melletti navigációs nyílról, akkor találtam pár weboldalt, amik a Tooele melletti sziklarajzokat emlegették.
Meglepődtem, mert sose hallottam róluk. Aztán belegondoltam, ezek olyanok, mint a titkos sziklarajzok ötven kilométerrel északabbra.
Azokról se nagyon találni semmit.
Azok egy alapítvány földjén vannak, ezek pedig közföldön, de nem nagyon írnak róluk online elérhető adatbázisokban és a kérdésekre a közföldek fenntartói csak személyesen válaszolnak.
Ezeket a sziklarajzokat így lehet a legjobban megvédeni: nem kell megmondani, hol vannak és akkor nem használják őket céltáblának.
A helyiek tudnak a létükről, de más nem nagyon. Aki meg igen, az nem írja ki, hogy hol vannak. (Mi se.)
Pár internetes információmorzsából és sok Google Earth nézegetésből végül meglett a hely.
Egy mező rengeteg kővel a hegyek lábánál.
Az útról mindenki azt írta, hogy minimum tankkal járható, de száraz időben (most) én a kisautóval is bevállaltam volna a vezetést. Persze a Behemóttal kényelmesebb és biztonságosabb volt idejönni.
A védett területet kerítés vette körbe, nem volt sehova se kiírva, hogy mit védtek vele.
Volt egy leláncolt kapu (pusztai etikett: ha át lehet menni egy kapun, úgy illik hagyni, ahogy találtuk). Gondosan bezártuk magunk mögött a kaput és elindultunk az alig látható ösvényen felfele.
A parkolóból nem is látszott, hogy hova megyünk.
Az első domb után megláttuk az egyetlen ismeretetőtáblát, amit gondosan úgy dugtak el, hogy ne lehessen a kerítésen túlról látni.
- Nem pisilhetsz - foglaltam össze a lényeget Puppeynak.
- Pisilni akarok, pisilni akarok! Az őskutyák is lepisilték ezeket! Több ezer év pisije vár ránk!
- Nem a sziklarajzra! - mondtam.
Persze ezek nem sziklarajzok, ezek sziklavésetek, amiket türelmesen belekopácsoltak a sziklákba.
Hogy ezek térképek, sorminták vagy lottósorsolások leírásai, sose tudjuk meg.
De jól néznek ki és szeretem őket nézegetni.
Ez például szerintem a Trombitáló Kiselefánt.
Ez meg talán fenn egy vadászó állat.
Vagy nem.
Most csak egy gyors expedicióra jöttünk megnézni, hogy pontosan mi is van itt. Aztán majd eljövünk párszor megkereseni az összes rajtot.
Világos volt, hogy az embereket az állandó forrás vonzotta ide.
Itt fák is voltak!
Némelyik fa egész művészien nőtt ki a sziklákból.
Valahol láttam is egy ilyen szobrot (majd gondolkodom rajta hol).
Nem is emlékszem, mikor is felejtettem el valamit utoljára...
A ligetben zöldebb volt a fű, itt ott patak csörgedezett és arrébb egy elhagyott itatóvályút is találtunk azokból az időkből, amikor itt legeltetni is lehetett.
Persze a tehenek nagyívben tesznek a sziklavésetekre és valószínűleg pont ez lehetett a probléma velük.
Látszott, tavasz van, előbújtak a virágok és a kígyók is.
Aztán amikor a Hold is megjelent a hegyek felett, elhatároztuk, ideje hazatérni és a többi sziklát majd legközelebb nézzük meg,
2025. április 11., péntek
2025. április 9., szerda
2025. április 7., hétfő
Fura temető
- NEM! - mondtam Puppeynak, aki döbbenten meredt a keresztre, ilyenek Utahban ritkán láthatók, a mormonok a keresztet kínzóeszköznek tekintik és nem vallásuk szimbólumának.
- Ez Pleasant Green temetője-
Puppey udvarias és nem mondta, hogy ez nem is zöld és nem is kellemes. A dolog annyiban igaz, hogy temetőnek tényleg temető.
Mivel viszont életemben ez volt az első temető, ahova kiírták, hogy takarítsunk fel a kutyánk után, arra gondoltam, hogy akkor ide be lehet jönni kutyával, úgyhogy Puppey most nem kellett megvárjon az autóban.
A meglepetések itt nem értek véget.
Utah egyik legrégibb folyamatosan működő temetőjében természetesen ott voltak a mormon telepesek sírjai, akik előtt 1883-ban két lehetőség volt az örök nyugalomra: vagy elmentek Salt Lake City temetőjébe úgy húsz kilométerrel arrébb nyugodni vagy örököseik csináltak nekik egy temetőt.
Mikor az első olyan telepes, akinek lusta rokonai voltak elhunyt, akkor a leszármazottak alapítottak egy temetőt.
A temetőt száz évig a mormon egyház, majd az egyház alapítványa kezelte, végül a temetőt átadták Magna városának, ami idővel magábaolvasztotta az itteni településeket, például a közeli Bacchust.
Eddig semmi meglepő nincs a temető történelmében, amikor aztán amikor megláttam a gitárt-sírkövet, sejtettem, hogy itt valami meglepő történik.
Gitáros sírt már láttam Iosepában, de azért ez meglepő volt.
A színkavalkád a szomszédban inkább feldobta a helyet - és hát a művirágot nem kell öntözni, főleg, amikor itt nem nagyon van víz.
A semmibe révedő színes padok is tetszettek.
A vigyorgó koponya már más tészta volt, ilyesmire végképp nem számítottam, csakúgy, mint a sárkányröptetésre Lord Black sírján.
Aztán amikor megláttam a csípőjét szuggesztíven riszáló táncoslányt egy nyolcgyermekes hölgy sírján, akkor már csak annyit gondoltam, hogy neki igazán jó élete lehetett.
2025. április 5., szombat
Ideges a mókus
- Mókuskaaaaaaa! Mit csináltál?
- Én? Ettem egy kicsit,
- A papucsom? Öt percre tettem le a teraszon!
- Elég sokat hagytam belőle, mert jó vagyok hozzád. Pedig alig adsz enni. A papucsból is alig ettem. Mert lábszaga volt.
- És a madáreledel?
- Te vagy a hibás, bezártad, nem akartad, hogy egyek belőle. Muszáj volt utat rágni a vödörbe!
További videó az ideges mókusról itt.
2025. április 1., kedd
2025. március 31., hétfő
Hanyatlás
“Je suis Marine” - írta egy magyar politkus és először arra gondoltam, mégse tiltják be a Pride-ot.
Aztán arra, hogy ez a mondás mutatja, hogy hanyatlunk: régen lovastengerészünk volt, most már csak egy tengerészgyalogosra telik.
2025. március 30., vasárnap
Kidobott teherautó
- Az nem egy teherautó?
- De! Jelöljük meg! - javasolta Puppey.
Nem teljesen világos, hogy mit akartak vele itt kezdeni. Azt hallottam (olvastam), hogy a hadsereg 2010-ben leselejtezte és az Antilop-szigetnek adományozta, ahol nem tudtak vele mit kezdeni.
Pedig telefon is volt benne.
A szigeten leltárba vették a teherautót, leparkolták és igyekeztek elfelejteni.
Nekem rettenetesen tetszett a kézzel, mechanikusan nyitható szélvédő, ami ma is egész könnyedén nyílt, csakúgy, mint a tekerős ablakok és minden más, ami mechanikusan működött.
Minden tip-top volt, csak a kormányt ette meg a nap.
A műszerfalra ragasztott táblázatból kiderült, hogy ezt a járgányt nem felelőtlen száguldásra építették, hanem megfontolt cammogásra, országúton hatvannal, jégen 16-tal.
Teljesen az volt az érzésem, hogy ha kellene, eljönne egy szaki, betenne egy új akkumulátort, egy kis üzemenyagot, megkocogtatná a műszereket és pöccre indulna és azonnal anyagi csődbe juttatná azt, aki meg akarná tölteni a háromszázhatvan literes üzemanyagtartályt.
2025. március 28., péntek
Kosztosok
A mókusok az elsők. Ők a legidegesebbek, ha nincs reggeli.
A mókusok után a macskák következnek. A macskákat az utca közösen eteti és nálunk szoktak reggelizni.
Amikor reggel kilépek az ajtón, a macskák a szétcincált fotelből figyelnek. (A macskák kajáját tartalmatzó edényt a mókusok cincálták szét, de aztán rájöttek, hogy nem szeretik a macskakaját.)
Tudom, a macskák készen állnak arra, hogy lerohanjanak.
A macskák közt ott a siket macska is. SM egy loncsos öreg kandúr, aki siket, mint az ágyu. Reggelente arra nem szokott felébredni, hogy Puppey megáll mögötte. SM alszik, Puppey pedig áll mögötte. Puppey ilyenkor különösen kretén tud lenni: egy szót se szól, hozzá se nyúl a macskához, csak áll mögötte. A macska egy idő után megérzi, hogy két pár szem bámul rá, megfordul és észreveszi, hogy Puppeyval bámuljuk. Eleinte halálrarémült és a mókusokat lekörözve felszaladt a falon a tetőig, de most már megszokott minket és akkor se hajlandó arrébb menni, ha át kell lépni rajta.
Egyszer nem fogom észrevenni és átesek rajta.
Néha arra gondolok, SM a tizedik élete végén jár. Vagy éveken át rendszeresen trash metalt hallgatott és attól süketült meg. Vagy klasszikus amerikai rockot. Olyan rocker kinézete van.
Most arra nem ébredt fel, hogy eltakarítottam mögötte a télről visszamaradt faleveleket. A szárazkerttel kevés gond van, de évente két-három napot csak kell vele dolgozni.
SM teljesen elmerült gondolataiban és szinte már alóla gereblyéztem ki a téli törmeléket, amikor felébredt, rám nézett és sértetten átment R-hez, ahol a vacsorát kapja.
Ahogy átügetett az utcán visszanézett: ne felejtsd el a reggelit! Fél nyolckor tálald!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.