Célszerszám

Azon gondolkodom, mit csinálhatott a szaki ezzel a szerszámmal, hogy a nyél így eltört.

Lehet, a kérdésfeltevés a rossz és azt kellene kérdezni, King Kongé vagy Godzilláé vagy Kinizsié volt-e ez a cucc?

Bacchus

"A Bacchusba vezető út"- kezdtem írni, de elnevettem magam. Milyen hülyén hangzik a Bacchusba vezető út?

Nagyon.

Ennél csak hülyébben nézett ki.

Meglepő volt az út szélén álló elhagyott hajó elhagyott tréleren.

Meg a második elhagyott hajó egy elhagyott tréleren.

Tisztára olyan volt, mint Burmester melletti jetski a sivatagban.

Csak itt nem egy hajó volt, hanem kettő. Meg három kanapé.

Amikor a földön megláttam egy csipkés mikroszkopikus női ruha maradványat és visszagondoltam az ágyakra, akkor lehetségesnek tartottam, hogy az utolsó bacchusi (na, ez is hülye szó) bacchanália emlékébe botlottam.

De nem!

Bacchust nem tivornyázó római istenről nevezték el így, hanem egy pasasról, akit Bacchusnak hívtak.

Ez a Bacchus nem mezőgazdász-borász volt, hanem lőporgyáros, aki megalapította saját lőporgyárát a hegyek lábánál. A tulajdonos szerethette a klasszikus mitológiát, mert gyárát Herkulesnek nevezte el.

A gyárat és a mellé települő városkát a cég egyik igazgatójáról és tulajdonosáról nevezték Bacchusnak.

Mivel a gyár környékén senki se akart a puskaporos levegőt szagolni és amint lehetett, mindenki gyorsan elköltözött innen és a városka eltünt.

Azaz majdnem mindenki. Páran még maradtak mutatóba.

A terület többi részét megvette a rakétaerdőt is birtokló ATK.

Hogy mit csinál vele, nem derült ki.

Lehet, hajótemetőnek használja.

Csontváz az autóban

- Csontváz! Ez új értelmet ad a skeleton crew kifejezésnek!

Néztem a jobbkormányos autóban ülő csontvázat, aztán felsóhajtottam:

- Mekkora dugó volt! 

Autódoktor

Amikor megláttam az Autódoktor autóját, nem tudtam eldönteni, hogy a Doktorúrnak szüksége van-e orvosra vagy sem.

Mi lehet az autó üzenete? 

Annyi munkám van, hogy apróságokra nem érek rá?

A belbecs a lényeg és nem a külcsíny?

Olcsó vagyok?

Jó szerelő vagyok, még mindig működik a verdám?

Nem én csámcsogok, hanem a rozsda?

A Nagy-Sós-tó bölényei

- Harap a kutyus? - kérdezte rémülten a bölény Puppeyra meredve.

- Nem bánt? Biztos? - majd az aggódó bölény elügetett.

Na jó, majdnem így történt.

A lényeg, hogy megint láttunk bölényt az Antilop-szigeten.

De hogy kerültek ide a bölények?

Mert amikor az európaiak ideértek, a szigeten egy bölény se volt.

Amikor a tó másik oldalán tönkrement a Lake Point nevű fürdőhely, pár befektető elhatározta, hogy egy lakóparkot épít a helyére édesvizű kutakkal, gyümölcsösökkel, parkokkal, ligetekkel és bölénycsordával.

Azt, hogy egy lakóparkhoz miért kellene bölénycsorda, amit gyorsan be is szereztek Montanából.

A fasorokat, gyümölcsösöket és ivóvizet nehezebb volt megszerezni és a leendő vevők hittek az ősi sziú népdalnak, miszerint bölény mellett nem jó lakni, úgyhogy ez a terv is füstbement.

A befektetők ott maradtak pár ideges bölénnyel, amiket végül megvett az Antilop-sziget tulajdonosa.

Akkoriban a bölényt felesleges úri huncutságnak tartották és a csordát arra használták, hogy az úri közönsége halomra lőhesse őket.

Volt, hogy az ötszáz bölényből a vadászat végére ötven maradt.

1923-ban a filmesek is megérkeztek és a Covered Wagon című film bölényvadász jeleneteit itt forgatták. Valódi bölényekkel és valódi vadászattal.

A rendező mondta is, hogy teljesen felesleges a filmhez lelőtt hét bölény miatt aggódni, az összeset le kellene lőni, mert semmire se jók, csak eleszik a füvet a tehén elől. (Pár évtizeddel később kiderült, hogy a bölény mégis sok mindenre jó, génjei miatt, húsa miatt, meg ilyesmik. Idővel rengeteg mindenről kiderült valami hasonló, csak akkor már késő volt.)

A vadászatok és a film is hozzájárult, hogy a megmaradt bölények védettséget kapjanak és a sziget egyik nagy látványosságává válljanak.

A bölények pedig köszönik, ma is jól vannak a szigeten.

Amikor Puppey vagy Yoda nem akarja őket szétcincálni.

Napi dekor

- A gazdám majd szétcincál! - morgott Puppey.

- Elefánt, nem bánt, szoborból van - nyugtattam Puppeyt, aki nem tudta eldönteni, hogy elbújjon mögöttem vagy ráuszítson az elefántra.

- Nem szeretnél a kertbe ilyet? - kérdeztem a fiatalurat.

- Megjelölhetem? - kérdezett vissza Puppey, de szőrösszivű voltam és nem engedtem, hogy dedikálja az elefántot.

Később aztán én rémültem halálra az előttem elsuhanó autó láttán. Legszívesebben követtem volna, hogy Puppey dedikálhassa, mert szerintem haláli volt a járgány.

Szirakúza peremén

Ez itt (felső fotó) Szirakúza pereme, mögöttem Szirakúza, előttem az Oquirhh-hegység.

Ebből deduktív módszerrel ki lehet következtetni, hogy ez a Szirakúza nem a sziciliai (lásd alsó fotó).

Nem is a keletiparti Szirakúza. 

Ez a utahi. Ahol a tökéletes múzeum is található.

Most nem mentünk múzeumba, csak elmentünk egyet sétálni Puppeyval a város széle menti kerékpárútra.

A kerékpárút másik oldalán a Nagy-Sós-tó lapálya van. Legelők, farmok, elhagyott farmok és a távolban az Antilop-sziget (felső fotó).

Igazából nem sok minden van itt.

Gabonasilók.

A Nagy-Sós-tóba siető patakok.

Bukolikus tehénkék és báránykák.

Régi tanyák.

Meg a szokásos rozsdás vacakok, amiket szeretek fotózni.

Jó séta volt.

Arktikus Antilop-sziget

Az Antilop-szigetben az a hihetetlen, hogy kőhajításra egy kétmilliós agglomerációról úgy érezni, hogy a világ végén vagyunk.

Vagy azon is túl.

Amikor kinézünk a White Rock Bay kilátójából a Nyugati Sivatag (helyi szaknyelven West Desert) fele akkor én télen azt hiszem, elvétettem a lehajtót Syracuse (hehe) helyett az antarktiszi lejáratnál jöttem le az autópályáról.

Mintha nem is létezne az emberiség.

A sarkköri hangulatot csak egy-egy az úton átdöcögő bölény töri meg.

Szóval nem lehet az Antarktisz, mert ott nincsenek bölények.

De biztos, hogy a világvége.

Megmutatom a bélyeggyűjteményemet

Jó, nem gyűjtemény, de bélyeg.

Megmutathatom?

Egy tervhez vettünk fillérekért egy nagy borítéknyi bélyeget a kutyabaján (e-bay) és meglepődve láttuk, hogy némelyik bélyeg -számunkra- meglehetősen egzotikus, mint a legfelső a kolumbiai orchideákról vagy a fenti a Parlamentről még a Magyar Királyi posta kiadásában.

Berlin városának bélyege a szovjet zónából szintén érdekes volt.

A mozambiki bélyeg láttán meg elgondolkodtam, hogy láttam-e valaha valamit is ezen kívül, ami Mozambikban készült.

Én még mozambiki állampolgárban se vagyok biztos, bár ismertem egy puerto ricói származású szabadságharcost, aki Kubában telepedett le és azt hiszem, önkénteskedett Mozambikban. 

Nem, nem kórházban önkénteskedett.

Az pedig, hogy Csehszlovákia alapítói közül én csak Masarykot ismertem fel, pedig Stefanik Benes mellett a Csehszlovák Nemzeti Tanács harmadik alapítója volt. Emelett pilóta és elismert csillagász.

Aztán ott volt Franco. Bélyegen belőle nekem rengeteg van: még ilyeneken küldözgettek nekem anno leveleket Spanyolországból.

Mussolinis bélyeg is volt Ducéval a lila lovon, meg bélyeg Itália északi szomszédjának korabeli vezetőjéről, de azt az embert már én se teszem ide.

Találtam egyet viszont a Panama-csatornáról, amikor még amerikai kézben volt. (Elmosódott lett a fotó, majd talán megcsinálom újra és belinkelem.)

Volt egy másik fazon is, akin gondolkodni kellett, de aztán felismertem Togo admirálist Japánból.

Szóval jó kis időutazás lett a bélyegekből.

Azt hiszem, veszünk még két kilót.

Növényi alapú hal

A halpultnál láttam növényi alapú halat.

Növényi alapú burgert már láttam és ettem (utólag az egyetlen komoly különbség egy hústalan burger és egy húsos burger között, hogy a húsmentes elfogyasztása után nem sokkal éhes leszek), de jó bolti rántotthalat még nem láttam növényből.

Persze erre van egy vicc, ami angol igazán jó:

- This is plant based.

- Which plant?

- The meat processing plant.

Arra gondoltam, hogy a műhal az igazi böjtös étel.

Aztán arra, hogy ha nem előre kirántott hal lenne, talán megkostolnám, de így inkább kihagyom.

Maradok a kockakecskénél (lásd fotó lenn).

Big Springs

- Tehén, tehén, tehén - lelkesedett a Rettenthetetlen Puppey, miközben a tehenek úgy bámultak ránk, mintha új kerti bejárat lennénk.

- Tehén, tehén, tehén - lelkesedett tovább Puppey, mire a tehenek sarkon fordultak (ha van nekik olyan) és gyorsan elhagyták a területet. Látszott, annyira meg vannak zavarodva, hogy legközelebb joghurtot fognak tejelni.

- Mindjárt ott vagyunk a tehenek hült helyén a Big Springs-nél.

A Big Springs hosszú ideje a nyugat fele utazók pihenőhelye. A karavánok, utazók itt megpihentek és vagy tovább haladtak a Nagy-Sós-tó partján Wendover fele vagy befordultak a Magányos Sziklánál Skull Valley-be Horseshoe Springs fele, hogy aztán Iosepa előtt keljenek át a hegyeken.

A Donner társaság is erre haladt el a tengerészlakoma fele a Hastings cutoff-nak nevezett útvonalon. 

A víz alig gőzölgött, a közeli Horseshoe források sokkal melegebbek voltak.

Ez a tó a tehenekkel és a közeli autópályával nem is csábított annyira fürdésre.

A tórendszer az autópálya másik oldalán folytatódik egy sós mocsárban. Ott van az egyik első navigációs nyíl is, amit láttunk.

A víz felszín fodrozódásából látszott, hogy itt fakad a forrás a tófenéken.

Itt se volt meleg a víz és mivel látszott a hegyeken, hogy jön a következő vihar, megfordultunk és visszabaktattunk az autóhoz.

Nem volt rossz, de nem is volt annyira jó.

Langyos volt. Mint a víz.