Tankolás

Wendoverben járva általában legyőzöm félelmemet és pár évemet feláldozva felmászok a muzeális irányítótoronyba.

Kapaszkodok és nem nézek le és rettegek a lemeneteltől.

Most azonban megláttam egy leszálló és az irányítótorony fele taxizó kisrepülőt.

Nem volt elegáns, modern, drága repcsi. Egyszerűnek tünt és réginek. Nem antiknak. Réginek.

- Vajon az a benzinkút? - tanakodtam.

A repülőből lemászott egy nő, ebből a húszméteres magasságból harmincnak nézett ki.

Odament a benzinkúthoz.

Látszott, a kezelőszervekkel matat.

- Vajon a bankkártyáját olvassa le? - tettem fel a szónoki kérdést.

Valószínűleg ezt csinálta, mert elővett egy létrát és utána egy rugalmas csövet csatlakoztatott a repülőhöz a létráról.

Egy darabig álldogállt a cső mellett, aztán lecsatolta, visszatette, eltette a létrát, bemászott a repülőbe és eltaxizott a kifutópályáig, majd elrepült.

Na, ezt mondják amerikaiul cool-nak, magyarul meg menőnek.