Delle mellett

- Parkolj, parkolj, menjünk, menjünk, séta, séta! - mondta Puppey és egy helyben forgott mellettem és izgatottan lihegett a fülembe, mikor tiltakoztam, kaméleonként lőtte ki nyelvét jobb fülembe és a bal fülem dobhártyáját nyalta meg. Belülről.

- NYUGI! -mondtam olyan nyugodtan, mint akinek váratlanul belenyaltak a fülébe.

- Átmegyünk a vasúton és ott leparkolunk.

- Parkolj, parkolj, menjünk, menjünk, séta, séta!

Leparkoltam és Puppey szinte kilőtte magát az autóból és rohant sétálni.

Az egykori kisértetváros, Delle mellett voltunk, a Lake Bonneville egykori és a világ jelenlegi fenekén.

Manapság az emberek két dolog miatt járnak ide: Pár ingyenes éjszakát kempingezni a mezőn egy sikeres bankrablás után, amikor az álmoskönyv szerint el akarnak tünni illetve lövöldözni.

A lövöldözésnek több fajtája van: kihoznak valamilyen üveg tárgyat és szétlövik, esetleg kihoznak egy háztartási berendezést és szétlövig esetleg kihoznak valami random tárgyat és szétlövik.

A dologban az a közös, hogy a végeredményt otthagyják.

Itt, Delle külxőn még infrastruktúrát is találtunk.

Egy mág használható hidat.

Mit kerestünk itt?

 Geoládát.

Pont a születésnapomon lettek eldugva és ekkor akartam őket megtalálni.

Mondjuk itt nem annyira bonyolult valamit eldugni.

Persze már a második ládánál jöttek a problémák: a felemelt kő alatt nem volt semmi. Döbbenten bámultam a kincs hült helyét aztán ösztönösen megfordítottam a követ: ott volt a kincs, csak egy NSzP (Nagy, szőrös pók) odarögzítette hálójával a kőhöz.

A NSzP dühösen figyelt mind a nyolc szemével, Saját két szememmel visszanéztem és azt hiszem, egyszerre sikoltottunk és dobtam el a követ második kozmikus sebességgel.

- A kincs! - jutott eszembe és a kavics után ügettem.

A BSzP épp nyolc szőrös lábon rohant el.

- Azért - szóltam utána - nekem csak két lábam van, de nehezebb vagyok!

Ebben mardtunk.

Én megkerestem a mardék ládákat, a webmester pedig új követ keresebb magának.